Túlzó eredményeket mutatott a világ egyik legismertebb kísérlete?

18/04/25 szerda
ujnemzedek.hu
A MTA posztja szerint kicsit durvábban tüntették fel a kísérlet eredményeit, mint amilyen valójában volt.

Ugye emlékszünk a Milgram-kísérletre? Ha nem, akkor röviden felvázoljuk, hogy és miért zajlott a vizsgálat!

Milgram a Yale Egyetemen toborzott 20 és 50 év közötti alanyokat a vizsgálatához, amely során a tanulást és emlékezetet vizsgálták. Feladtak hozzá egy hirdetést is, amely szerint a kísérlet egy órát vesz igénybe, amiért 4,50 dolláros fizetés járt. 

A kísérletvezető felvázolta a kísérleti személynek és a másik kísérleti személyt játszó színésznek, hogy a kísérlet, amelyben részt vesznek, a büntetés hatását vizsgálja a tanulási folyamatra. A kísérleti személy és a színész is kaptak egy-egy papírlapot. A kísérleti személynek úgy állították ezt be, mintha az egyikre „tanuló”, a másikra „tanár” lett volna írva, és a szerepek véletlenszerű kiosztását szolgálnák. A valóságban azonban semmi véletlenszerű nem volt a „sorsolásban”, mert mindkét papírlapon „tanár” felirat szerepelt, és a színész egyszerűen mindig azt állította, hogy övé a „tanuló” feliratú lap.

Ezután mindkettejüket egy szobába kísérték, ahol a tanulót lekötözték egy székbe. Demonstrációs céllal mindketten kaptak egy 45 voltos áramütést a székhez erősített készülékből, hogy tudják milyen erősségű és, hogy hat az emberre. A tanárt ekkor egy szomszédos szobába vezették, melyben egy generátor volt 30 kapcsolóval, mindegyik mellett felirattal, melyek szerint a feszültség 15 voltonként nőtt, 15-től 450 voltig. Ezenkívül minden felirat mellett minősítés is szerepelt, „enyhe áramütés”-től „vigyázat: súlyos áramütés”-ig. Az utolsó két kapcsoló viszont „XXX”-szel volt megjelölve.

Ezután a vizsgált alanyt megkérték, hogy olvasson fel egy szópárokat tartalmazó listát, amit a tanulónak el kellett ismételnie. Ha helyesen válaszolt, továbbhaladtak a következő szópárra. Helytelen válasz esetén a tanárnak növekvő feszültségű áramütést kellett adnia a tanulónak, 15 volttól indulva. Valójában a tanulót alakító színész csupán eljátszotta a szimulált áramütések hatásait, nem volt rákötve semmilyen készülék. Elérve a 150 voltot, a „tanuló” kérte a kísérlet befejezését. A kísérletvezető ekkor azt mondta neki: „A kísérlet szerint folytatnia kell. Kérem, folytassa.”

Folytatva a kísérletet az emelkedő feszültségekkel, a színész fokozódó fájdalomérzetet játszott el, végül kiabálni kezdett, hogy állítsák le a kísérletet. Ha a tanár szerepét betöltő alany nem akarta folytatni, a kísérletvezető elmondta neki, hogy ő, a kísérlet vezetője vállal minden felelősséget a kísérlet eredményeiért és a tanuló épségéért, és a kísérlet szerint a tanárnak tovább kell folytatnia.

A kísérlet eredménye azt mutatta, hogy az emberek többsége bizony leadta volna a legutolsó, akár halálos végkimenetelű áramütést is. 

A vizsgálat elvégzése előtt Milgram megkérdezte jó pár pszichológus térsát is, hogy mire tippelnek, mi lesz a kísérlet eredménye. A pszichológusok egy véleményen voltak, azt állították, hogy csak néhány szadista személy lesz hajlandó elmenni a legnagyobb feszültségig. Az eredmények viszont cáfolták őket! A kísérleti személyek 65%-a leadta a legnagyobb, 450 voltos áramütést is, bár sokuk elmondása szerint rossz érzéssel tették ezt meg. Viszont az is durva, hogy egyetlen résztvevő sem állt meg 300 volt alatt.


A vizsgált személy természetesen nem látta a színészt, aki a másik alanyt játszotta.
Forrás: Wikipédia

A kísérltetet a Magyar Tudományos Akadémia a következő posztban elemezte ki egy új tanulmány alapján:

"Minden idők egyik leghíresebb és legellentmondásosabb pszichológiai kísérlete túlzottan leegyszerűsítő, az adatokkal nem összhangban álló következtetésekre jutott, amelyek kitörölhetetlenül beleégtek a köztudatba.

1961-ben amerikaiak milliói követhették a tévében Adolf Eichmann magas rangú náci tiszt perét, aki azzal védekezett, hogy pusztán parancsokat hajtott végre. Ez sarkallta a Yale Egyetem 26 éves kutatóját, Stanley Milgramot hírhedt áramütéses kísérletsorozatának végrehajtására, amelyben az emberi engedelmességet vizsgálta. A kísérleti alanyoknak egyre nagyobb áramütésekkel kellett büntetni egy személyt, ha az rosszul válaszolt kérdéseikre (a valóságban ezt a személyt egy színész játszotta, és nem voltak igazi áramütések).

A nyilvánosságra hozott, óriási visszhangot kiváltó eredmények lényege az volt, hogy a legtöbbünk hajlandó akár megkínozni is embertársait, ha arra egy feljebbvalótól utasítást kap. Az eredményeket már eddig is sokan vitatták, köztük Gina Perry pszichológus, aki az elmúlt években alaposan átvizsgálta a kísérletek eredeti hangfelvételeit és nem publikált adatait. A New Scientist március 17-ei számában is leírja, hogy a kísérleti személyeket sokszor inkább kényszerítették, mint utasították az áramütések végrehajtására. Sokan számos módon próbálták szabotálni a parancsokat, vagy visszautasították azokat, akár erőszak árán is.

Ennél is fontosabb, Milgram által eltitkolt tény, hogy a kísérleti alanyok közel fele el sem hitte, hogy a kísérlet valós áramütésekkel és fájdalommal jár, és főleg közülük kerültek ki azok, akik a maximumra is feltekerték a feszültséget. Perry szerint Milgramnak az adatokkal való manipulációja hosszú évtizedekre megfosztott bennünket egy jóval árnyaltabb és reménytelibb képtől, mely szerint az ember nem arra született, hogy vakon parancsokat hajtson végre."

2008-ban megismételték a kísérletet, egy kicsi módosítással. A 150 voltos áramütésre való felszólítás után a kísérletvezető már nem engedélyezte az áramütés végrehajtását. Érdekes eredménye lett ennek a vizsgálatnak is, hiszen a résztvevők 70%‑a ez esetben is végrehajtotta volna az utasítást.