Kemény magyar kutatók a gyémántnál is durvább anyagot alkottak

18/06/05 kedd
ujnemzedek.hu
Ilyen a magyar tudós: olykor csak úgy a fáskamrában összerak valami durvát. Bár értenénk a Hogyan-ból egy kukkot is.

Annyit értünk, hogy eltöri a gyémántot is, szóval keményebb mint Hulk maga, meg vágjuk, hogy a zseniális magyar tudósok indultak be megint, de látatlanban imádjuk azt, aki érti, mi is történt valójában. Röviden és velősen:  magyar kutatók kb. tíz éve kikutattak "egy nagyszimmetriájú, különleges dinamikájú, fullerén-kubán vegyületcsaládot. A vegyület a gömbszimmetrikus, csak szénből álló fullerének, illetve a kubán, ami olyan szénhidrogén, melynek molekulájában nyolc szénatom egy kocka csúcsán helyezkedik el, és minden szénatomhoz egy hidrogénatom kapcsolódik. A fullerének pedig az elemi szén 20. század végén felfedezett és előállított mesterséges módosulatai.

A Bárcsak jobban figyeltem volna kémiaórán-érzés

Most meg erre is húztak egy lapot svéd és kínai kutatókkal közösen - azaz ennek az anyagcsaládnak az egyik tagját vizsgálták meg újra, és meglepő eredményre jutottak.

A tudósok egy kísérlet során az anyagot extrém nagy, 36-45 gigapascalos nyomásnak tették ki, amitől egy olyan amorf szénszármazék alakult ki, amelyben a roncsolódott fullerénekből álló egységek megőrizték hosszú távú rendezettségüket. Ezt a fullerének közé beépült kubán molekulák tették lehetővé, amik távtartóként működve megakadályozták, hogy az alakjukat vesztett fullerén egységek térhálóssá váljanak.

Amikor az anyagot még nagyobb, 45 gigapascal nyomás alá helyezték, a nagy energiájú kubán molekulák is reakcióba léptek a szomszédos szénklaszterekkel. Így egy olyan nagy keménységű, háromdimenziós hálózat jött létre, ami még a kísérletnél használt gyémánt nyomáscella felületét is behorpasztotta.

A kutatóknak tehát sikerült egy olyan újabb anyagot létrehozniuk, amely keményebb a gyémántnál is. Az ilyen, amorf építőelemekből felépülő kristályos anyagok a szilárd testek új kategóriáját képezik.

Szóval a lényeg: a magyar tudók keményebbek a gyémántnál is.

A mintákat az MTA Wigner FK SZFI-ből Kováts Éva és Pekker Sándor állította elő. A kutatási eredmények az Advanced Materials szaklapban jelentek meg.