Jaj, hogy ver a szív, és jaj, mennyire érdemes figyelni rá

18/05/02 szerda
ujnemzedek.hu
Nem csak hogy ver: szinte már kommunikál csupa izom haverunk. Ha figyelünk arra, mit mond, sokkal jobb lehet nekünk.

Van nekünk egy átlagosan percenként 72-szer összehúzódó üreges, izmos falú tömlőnk a mellünk közepén, ami konkrétan biztosítja a nagy- és kis vérkörben az állandó véráramlást és egyéb tényezőkkel együtt az ehhez szükséges vérnyomást, billentyűrendszere gondoskodik a véráramlás egyenirányításáról, saját szabályozómechanizmusai, valamint idegi és hormonális hatások közbeiktatásával alkalmazkodni tud a változó megterhelésekhez.

Meg felel azért is - és ez már filozófia - hogy kibe zúgunk bele, mitől leszünk szomorúak (olyankor "facsarodik"), merre induljunk el (olyankor "húz")... és a többi.

Hülyék lennénk nem figyelni rá.

A szív okos: gyorsul, lassul, nyugszik, fekszik, figyel, kattog, kihagy. A legfrissebb kutatások szerint azok, akik meg tudják különböztetni ezeket a veltozásokat ("befelé figyelnek") azok a mindennapos nyűgökkel is könnyebben megbírkóznak. 

Mert a szív az érzéseinket határozza meg kábé: ütemesen leszünk rosszkedvűek, nyűgösek, álmosak. Aki viszont számolja a szívverését, odafigyel a "moodra", az nem csak hogy sejtheti a bajok okát, de akár meg is szüntetheti azokat - ha nem érzed pl. hogy mérges vagy, de azért bizonyos jelek mégiscsak arra utalnak, hogy hát ja, akkor utánaszámolsz. Ha a szíveerésed a nyugalmi állapothoz képest plusz 30%-ot mutat, akkor ideje lenyugodnod kicsit.

Itt még többet találhatsz a témában - kattints!