Gyerekkori félelmek, sziasztok: te mitől rettegtél kiskorodban?

18/06/28 csütörtök
ujnemzedek.hu
Körbekérdeztük a haverokat, hogy ők vajon mitől parázták szét magukat hátulgombolós kiskölyökként. Mindenkinek eszébe jutott valami - szóval nyugi, nem vagy egyedül!

Példának okáért: ott van az iskoláskor - a leggyakrabban jelentkező félelmek a szakértő szerint ebben az időszakban naná, hogy az iskolával kapcsolatosak. Ilyenkor egy érdemtelenül kapott rossz jegy vagy az indokolatlanul sok számonkérés komoly szorongást alakíthat ki, mely inkább hátráltatja a tanulásban - írja a gyermekpszichologus.blog.hu-n a Vadaskert Alapítvány. Mégis fura, hogy amikor konkrét személyeket kérdezünk erről a korszakukról, a legritkább esetben számolnak be PONT az iskolához köthető szorongásokról:

Sz.: "Egyszer láttam egy Tarzan filmet, amiben volt egy hatalmas pók, na, az nem volt túl jó hatással rám. Illetve még általános iskolás voltam, amikor megnéztem a Madarak című mozit. Volt egy fekete-fehér tévé a szobámban, és a kifejezett szülői tiltás ellenére - vagy éppen azért - rávetettem magam. Annyira beparáztam közben, hogy nemhogy kikapcsolni voltam képtelen a tévét a pániktól, de kezemet nem tudtam kidugni a takaró alól."

Aztán meg ott vannak a szörnyek is

A.: "A zsákos embertől! Attól nagyon féltem. Nagymamám rémisztgetett vele, mikor nála aludtam Balatonkenesén… Sötétedés után közlekedtek csoportosan, csuklyával a fejükön, zsákkal a hátukon, és mentek házról házra és gyűjtötték be a gyerekeket, ha virgonckodtak alvás helyett."

Ahogy Peer Krisztina írja a koloknet.hu-n: "2,5-3 éves korban jelennek meg a szimbolikus félelmek (szellemek, szörnyek), amelyek benépesítik a kisgyerek képzeletét. Megelevenednek a mesék alakjai, a képzelet és a valóság nem különül el élesen. Egyszerre tudja, hogy a fantáziájában felbukkanó alakok nem léteznek, ugyanakkor hiszi, hogy valóságossá tudnak válni. Különösen érzékeny az elalvás előtti időszakban, amikor a félhomályban a jól ismert tárgyak körvonalai is hajlamosak átváltozni, életre kelni. 4-6 éves korban a sötéttől, elképzelt lényektől, serdülőkorban a háborútól, haláltól fél a legtöbb gyerek."

Zs.: "A Topelectől. A Topelec valami tót rém:  az húzza le a gyerekeket a mélybe, ha közel mennek a kúthoz. Naná, hogy közel mentünk, és szívattuk egymást, de azért na, volt a Topelec alakjában valami izgi."

Az egyik "kedvenc" félelmünk következik a 23 éves Zs-től:

Zs:

"Dimenziókapuktól féltem nagyon, amik néha megjelennek a konyhában. A lényeg: nagyon paráztam attól, hogy egyszer csak kinyílik valami megmagyarázhatatlan dolog, és kijön belőle bármi, amikor egyedül vagyok."

Nyugtalanság, feszültségérzés, rossz előérzet, egészségi állapottal kapcsolatos aggodalmak, koncentrációképtelenség, remegés, a megmagyarázhatatlantól való félelem - ilyesmi is gyakran előfordul a pszichológusok szerint. 

V.: 

"A rettegésre rögtön beugrik, hogy valaki az osztályból mesélte, hogy a szellemek éjszaka a lábadat fogják meg, amíg alszol. Így aztán én hosszú évekig tetőtől talpig betakarózva tudtam csak elaludni, annyira féltem, hogy jön a szellem, és elkap. Amúgy a szellemektől egész kiskoromban és utána is rettegtem éjszaka, ma sem tudok teljesen lehúzott redőny mellett aludni, mert kell annyi fény."

B.:  "Én Szörnyella de Frásztól rettegtem. Az egyetlen rémálom, amire emlékszem, az az volt, hogy a szülinapomon megjelenik Szörnyella és KILYUKASZTJA AZ UJJAMAT."

I.: "Az ufóktól. Nagyon."

És a szeparációs félelem is jócskán jelentkezhet gyerekkorban.

D.: "Hát figyelj, miután megnéztem a Terminator 2-t, a teljes világégéstől eléggé paráztam, belém égett az ítélet napja. Meg ugye panelgyerek voltam/vagyok, kimenni a természetbe sem volt móka es kacagás. Tíz perc sátorozás után simán otthagytam a tábort, és bementem a házba a bogarak és a neszek miatt. Borzasztó, amikor csak a békákat hallod pl., és olyan sötét van, hogy semmit nem látsz."

Ahogy az ITT OLVASHATÓ: "Vannak egyfajta belénk kódolt, túlélést segítő félelmek, amik hosszabb ideig megmaradnak - ilyen például a sötéttől, vihartól, magasságtól, ismeretlentől való félelem. Az életkor előrehaladtával, azonban előjönnek az egyedülléttől, a szülők elvesztésétől, betegségtől, a haláltól való félelmek is. Ezekhez társulnak még az iskolai életből származó félelmek - tanulás, közösségbe való beilleszkedés. Ám, ha ez még mind nem lenne elég, a pubertással beköszönt a totális bizonytalanság időszaka."

Vagy ha konkrétabb, szakszerűbb megfogalmazásra vágyunk, akkor tessék: "A normál gyermeki fejlődést számos szorongásos jelenség kíséri. A csecsemőnél a 6-8 hónapos korban megjelenő idegenfélelem, kisgyermekkorban bizonyos fóbiák, az iskoláskorú gyermekek teljesítményszorongása, a serdülőkor bűntudati jellegű félelmei gyakori jelenségek. Ilyen betegség a szeparációs szorongásos zavar is, mely a szülőtől való elszakadás miatti túlzott félelem. A gyermeket a szülővel vagy önmagával kapcsolatos nem valós félelmek gyötrik, nem mer iskolába menni, fél este elaludni, mivel ez is egyfajta elkülönülést jelenthet a szülőktől. Minden idegen, ismeretlen helyzet elviselhetetlennek tűnik számára, csak a családon belül vagy az ismerős környezetben érzi jól magát."

És te mitől féltél kiskorodban?