Egy csomó kemikáliát találtak a magyar halakban

18/11/19 hétfő
ujnemzedek.hu
A DDT-t ugyan már a 60-as években betiltották, előtte azonban annyit használták, hogy még most is szennyezi a halastavakat. És sajnos van más is, amit kimutattak a halak szervezetében.

Egy átfogó felmérés során hat hazai halastó és bennük élő halak vegyszertartalmát vizsgálták. A konzorciumot vezető WESSLING Hungary Kft. független vizsgálólaboratórium, a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete (Gödöllő), Hűtő- és Állatitermék Technológiai Tanszéke (Budapest), a The Fishmarket Kft. és az SKC Consulting Kft. munkatársai több mint 500 féle vegyület jelenlétét ellenőrizte.

A jó hír az, hogy ezeknek alig 10%-át találták meg a tavak vizében, illetve a halakban. De sajnos vannak rossz hírek is:

  • Több, mint 400 peszticid és 100 gyógyszermaradvány felmérése történt meg halastavak vizében, üledékében és a halak húsában.
  • A halastavak vizében és üledékében leggyakrabban és legnagyobb mennyiségben előforduló növényvédő szer a glifozát, de az üledékek esetében – ahol van vonatkozó jogszabály – a határérték alatt maradt mindenhol.
  • Szinte minden halmintában és még vizekben is kimutatható a DDT nyoma: a fél évszázada betiltott rovarölő szer és bomlástermékei sajnos még mindig jelen vannak az ökoszisztémában.
  • A tavak vizében és a halhúsban a kimutatási határ közelében talált növényvédő szerek és gyógyszermaradványok többségére egyelőre nincs elfogadott határérték.
  • A halastavak esetében alkalmazott ellenőrzött körülmények és technológiák – köztük az iszapeltávolítás - hozzájárulhatnak a tavak öntisztuló képességének fenntartásához és ahhoz, hogy a gyógyszermaradványok és peszticidek ne jelentsenek veszélyforrást az ökoszisztémára és az emberi egészségre.

Glizofát és társai

A hat vizsgált magyarországi halastó környezeti terhelését a kutatók eddig elsősorban a növényvédő szerek (peszticidek) és a gyógyszermaradványok szempontjából vizsgálták meg. Összességében a 6 tó vizében 12 peszticidet, 3 peszticid-bomlásterméket, valamint 4 gyógyszermaradványt, az üledékben a glifozát peszticidet és bomlástermékét (AMPA) mutatták ki, azonban szinte minden esetben csak az igen alacsony kimutatási határ körül alakult a vegyületek koncentrációja, egészségügyi kockázatokról tehát nem beszélhetünk.

A gyógyszerek közül a vízben és az üledékben több, mint 100 vegyületet vizsgáltak, amelyek közül összesen négyet találtak meg a vizekben.

Három (karbamazepin, szulfametoxazol, acetaminofen) a humán klinikai gyakorlatban használt antiepileptikum, antibiotikum és fájdalomcsillapító, illetve egy (flumekvin) az állatgyógyászatban használt antibiotikum. Üledékekből nem lehetett gyógyszermaradványokat detektálni.

Ami a növényvédő szereket illeti: a halastavak vizeiben a 426 vizsgált vegyületből 1 rovarirtó szer metabolitot (DDE, ami a hírhedt DDT bomlásterméke), 5 gombaölőt (fungicidet), 7 gyomirtót (herbicidet) és 2 herbicid-bomlásterméket mutattak ki.

Az üledékekben csupán glifozát herbicidet és az AMPA nevű metabolitját találták.  A peszticid szermaradványok igen alacsony, 0,01-0,1 µg/L, ill. mg/kg nagyságrendben fordultak elő a vízben, ill. az üledékben.

Az európai és globális trendekhez hasonlóan hazánkban is legnagyobb mennyiségben forgalmazott gyomirtószer, azaz a glifozát, illetve annak lebomlási terméke, az AMPA volt a legtöbb esetben - két tó vizében és négy tó üledékében - kimutatható. Míg felszíni vizek vonatkozásában nincs határérték a vegyületre, addig az üledékek esetében a vonatkozó rendelet alapján a detektált koncentráció az EU-s és a magyar határértékek alatt maradt

Növényvédő szerek a halakban?

A halak estében 420 féle peszticidet vizsgáltak a kutatók, ezekből összesen 21 anyagot lehetett kimutatni.

Ezek közül 11 rovarölő szer, 7 gombaölő szer, 1 gyomirtó szer, 2 pedig bomlástermék, azaz metabolit volt. Gyógyszermaradványokból 139 vegyület közül csupán egy - a neomicin antibiotikum – volt olyan mennyiségben jelen, ami egyáltalán lehetővé tette a kimutatását. A peszticidek egyedi koncentrációja jellemzően a kimutatási határ, azaz a 0,01-0,05 mg/kg körül ingadozott. Annak megítélése, hogy ez alacsony vagy magas érték, további környezet-egészségügyi információk gyűjtését és feldolgozását igényli, mert jelenleg nincs érvényes szabályozás a halhúsban található szermaradványokra. Éppen ez a Happy Fish projekt egyik legfontosabb célja: előkészíteni ezeknek a határértékeknek a megfelelő meghatározását.

Leggyakrabban a rossz emlékű DDT rovarölő szer bomlástermékeit (DDE, DDD) lehetett kimutatni, ezek az összes tó halmintáiban megtalálhatók voltak.

Sajnos ez egybevág az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) 2016-ban publikált európai hatósági szermaradvány-értékeivel, amelyek szerint a DDT és bomlástermékei a vizsgált állati termékek (tehéntej és disznózsír) leggyakrabban meghatározott idegen anyagai. Azonban meg kell jegyezni, hogy a halakban talált DDE és DDD értékek más állati termékekhez, vagy már érvényét vesztett határértékekhez viszonyítva sem érték el azoknak a tizedét.

A DDT és bomlástermékei a leggyakoribb talajszennyezők, és bár Magyarországon 1968-ban a világon először tiltották be a használatát, egyes számítások szerint a hatvanas években kijutatott mennyiség közel egynegyedével még továbbra is együtt élünk.

A többi szermaradvány – peszticid és gyógyszermaradvány - csak elszigetelten fordult elő a halak húsában, és az értékek nem voltak jelentősek más állati termékek határértékeivel összevetve sem. Fontos eredmény, hogy a vizekből gyakran kimutatható glifozátot a halhúsban egy esetben sem találták meg.

Forrás: Laboratorium.hu, kiemelt kép: Pixabay