A szúnyogok még lárvaként bekajálják a műanyagot

18/09/25 kedd
ujnemzedek.hu
Persze egy tanulmány alapján állítják ezt a tudósok: ez az első tanulmány, amely bizonyítani tudja, hogy a mikroműanyag a repülő rovarokon keresztül bekerülhet a szárazföldön élők táplálékláncába. Ami azért elég para...

A kutatók a dalos szúnyog (Culex pipiens) vizsgálata során figyelték meg, ahogyan apró, két mikrométeres műanyaggolyócskák a különböző életszakaszokon át a testükben maradtak. Miután a szúnyogok a harmadik lárvaállapotban milliliterenként 80 ezer golyócskát tartalmazó vizet vettek magukhoz, a negyedik lárvaállapotban a kutatók átlagosan háromezer apró golyócskát találtak a szervezetükben. Lárvaállapotban még több mint ezer golyó volt a testükben, a kifejlett szúnyogban aztán ebből kb. 40 darab maradt meg. (Biztos tudtad, de azért ideírjuk: a mikrométer a méter milliomodrésze.)

A mikroműanyag más rovarok testében is ott lehet

A szúnyogok, amelyek vizében 15 mikrométeres golyócskák voltak, ezeket a darabokat kisebb mennyiségben vették csak fel. Az életszakaszok során bennük kevesebb golyócska volt megtalálható, a kifejlett állatokban pedig egyáltalán nem voltak ilyenek.

A kutatók ugyanakkor felfedeztek egy kivételt: ha 2 és 15 mikrométeres golyócskák voltak egyszerre a vízben, a kifejlett szúnyogokban kimutathatóak voltak a 15 mikrométeres golyók.

A kutatás során használt műanyaggolyócskák fluoreszkálnak, ezért mikroszkóp alatt jól láthatóak. A kutatók így meg tudták állapítani, hogy a szúnyogok testében a mikroműanyag hol vészeli át az életszakaszok közötti átmenetet. Ezek az úgynevezett Malpighi-edények, melyek a kiválasztást végzik a rovarok szervezetében, és leginkább a vesékhez hasonlíthatóak. A belekkel ellentétben ezek az átmenetek között szinte változatlanok maradnak. A kutatók abból indulnak ki, hogy laboreredményeik más rovarokra is érvényesek lehetnek.

„Mivel a dalos szúnyogokat itt modellorganizmusként használtuk, minden édesvízi rovar, amely mikroműanyag felvételére képes, a műanyagot valószínűleg szárazföldi, kifejlett állapotában is magában hordozza” – írták a kutatók tanulmányukban. Ami, tesszük hozzá óvatosan, azért para, mert ha a mikroműanyagok tovább vándorolnak felfelé a táplálékláncban, akkor az is lehet, hogy végül az emberek szervezetében gyűlnek össze... :(

A mikroműanyag számos hazai folyónkban is megtalálható

A Tisza után a Duna mellékfolyóiban is találtak mikroműanyagot: a Parányi Plasztiktalány projekt során az Ipolyban köbméterenként 1,7, míg a Rábában 12,1 mikroműanyag részecskét mutatott ki egy független laboratórium. A Parányi Plasztiktalány az első olyan projekt Magyarországon, amelynek célja, hogy megmérje a felszíni vizeink mikroműanyag-tartalmát. Erről bővebben itt írtunk. 

Mi az a mikroműanyag?

A környezetbe kerülő elképesztő mennyiségű műanyagból az élőlények szervezetébe káros vegyületek szivárognak, ami már önmagában is nagy veszélyt jelent. Mindez fokozottan érvényes a mikroműanyagokra, amelyek a környezeti előfordulásuknál jóval koncentráltabb formában juttatják a szennyezőanyagokat az élőlények szervezetébe. A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező, 5 mm-nél kisebb mikrorészecskék már most hatalmas globális kihívást jelentenek, kutatásuk és szabályozásuk éppen ezért rendkívül sürgető feladat.

 Forrás: MTI, Új Nemzedék