A lustaság nem bűn, hanem egyenesen esély a túlélésre?

18/08/27 hétfő
ujnemzedek.hu
Jó, a homo erectus megszívta, de egyes fajoknál kerülni az energiapocsékolást kifejezetten tanácsos.

A Homo erectus ugyanis pont ezért halt ki egy friss kutatás szerint. Amit mindjárt meg is cáfolunk picit egy másik kutatással, de tény, hogy a bogyóért meg a mamutért folyó harcban kicsit sem segít, ha inkább a barlangban hesszelsz. A Homo erectus (felegyenesedett ember) kihalásához - legalábbis ezt állítják az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) kutatói a PLoS One című tudományos folyóiratban publikált tanulmányukban - pont az vezetett, hogy

nem igazán erőltette meg magát.

A kutatók 2014-ben végeztek ásatásokat a Szaúd-Arábia középső részén elterülő Rijád tartomány egyik lelőhelyén. Az Arab-félszigeten a kora kőkorszakban élt előemberek populációinak régészeti vizsgálata azt mutatta, hogy a Homo erectus magasról tett az eszközkészítésre és a nyersanyagok begyűjtésére terén. Ceri Shipton, az egyetem munkatársa szerint ez a "lustaság", valamint az, hogy képtelen volt alkalmazkodni az éghajlat változásához, valószínűleg szerepet játszott a faj kipusztulásában.

Persze lustának lenni baromi jó. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy csomó szinonimánk van a szóra magára - semmirekellő, munkakerülő, rest, semmittevő, naplopó, tétlenkedő, renyhe, lustálkodó, haszontalan, tunya, tétlen, dologkerülő, szájtáti, léhűtő, tohonya, ingyenélő, henye, hanyag, rendetlen, léha, trehány, mihaszna, lomha, lógós, henyélő, ráérős. És ezzel máris bejön a képbe a másik kutatás: 

ami arról szól, hogy a lustaság evolúciós előny is lehet.

Jó, talán nem az embernél, pláne nem a matek házi elkészítésében, de az Atlanti-óceán fenekén bizony jól jöhet. Legalábbis ez az Independent által lehozott, baromi alapos kutatás pont erről szól. A lényeg: a lassúság, a ráérős életstílus egyes esetekben nemhogy hátrány, de komoly előnnyel is jár a folyton kapkodó, energiapocsékoló haverok ellenében.

A Kansasi Egyetem Biodiverzitási Intézetének tudósai a kihalt és ma is élő kagylók és a csíranövények 299 faját vették górcső alá - és meglepő módon arra jutottak, hogy Darwinnak azért nem feltétlenül (vagy nem minden esetben) volt igaza. És akkor a tételmondat:

sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon, 

bizonyos esetekben, hát, nem működött.

A kutatók persze nem győzik hangsúlyozni, hogy ez az emberekre nem feltétlenül igaz (lásd csóri Homo erectust), és, ahogy azt a főszaki, Luke Strotz elmondta: „Azok a puhatestű fajok, amik már kihaltak, nagyobb fokú anyagcserével dolgoztak, mint az élők, vagyis ez arra mutat, hogy a lustább = eredményesebb túlélő."

Persze azért nem eszik ezt sem olyan forrón: ha az egész bolygó belustulna a túlélésért, NYILVÁN kihalna a minden (vagy a minden IS). Stortz elmondta: ez a tétel leginkább a szűkebb élőhelyen csoportosuló fajok esetében true story. „A terület nagyon komoly része a kihalási eshetőségnek. Vagyis: kisebb területen a nagyobb anyagcsereérték nagyon magas kihalási eséllyel is jár”.