Mindig is tengerbiológus szerettem volna lenni - interjú Késely Ajna olimpikonnal

16/10/19 szerda
ujnemzedek.hu
Egerszegi Krisztinához hasonlítják, és ez inkább tetszik neki, nem jelent terhet számára. Amúgy is nehéz kizökkenteni a tudatos munkavégzésből, pedig még csak most kezdte a középsulit.

Rióban 14 évesen ő volt a legfiatalabb magyar olimpikon, ott nagyon tetszett neki az ingyen Meki. Ahogy hazaért Brazíliából, már ki is írta a szobája falára a következő nagy célt: 2020 olimpia. Ez a fajta tudatosság a sportban és az élet többi területén is jellemző rá: gyerekeknek kifejlesztett mentális tréninggel tartja magát a csúcson, és már most tudja, hogy egyszer tengerbiológus szeretne lenni. Idén négy aranyat és egy ezüstöt nyert a Junior Európa-bajnokságon, és szintén négy aranyat, egy ezüstöt hozott el a 2015-ös Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválról is. És a java még csak most jön.

A neten elég sok interjú, különböző riport található veled és rólad. Hogy bírod kezelni a médiát ilyen fiatalon?

Nem nagyon szeretek interjút adni (nevet). Elég hirtelen jött az egész, ahogy egyre jobb eredményeket értem el, úgy jöttek egyre gyakrabban a felkérések. Az elején nagyon bénán adtam interjúkat, de sokat tanultam. Tudom, hogy miket lehet mondanom, mik azok, amikről inkább nem kéne beszélni, hogyan kell megjelenni, ilyesmik. Próbálok a sportra koncentrálni, és a magánéletemről kevesebbet kiadni.

Idén tele volt a sajtó azzal, hogy te vagy a legfiatalabb magyar olimpikon. Milyen érzés volt ez? Mennyire jelentett terhet a népszerűség?

Az olimpia mindenképpen nagy teher. Előtte durvább volt, nagyon izgultam - mégiscsak az első olimpián -, de ott kint már nem annyira éreztem ezt. Azért az olimpiai rajtnál feszültebb voltam, mint más rajtoknál. Próbáltam kizárni a zavaró tényezőket, már a felkészülés során is sokat foglalkoztunk azzal, hogy minél kevesebb teher legyen rajtam.

 

fotó: Szaka József

Melyik a legszebb emléked az olimpiáról, ami nem szorosan a sporthoz kötődik?

Az ingyen Meki (kacag). Sokat jártunk oda, amikor az úszás versenyszámok véget értek, ott ismerhettem meg közelebbről a magyar sportolókat. Nagyon élveztem az egész rendezvényt, bár a megnyitón nem voltunk ott, mert már ment az úszás, a záró ünnepség előtt meg már hazajöttünk.

Mit csináltáltatok Rióban, amikor éppen nem edzettetek vagy pihentetek?

Csomót hülyéskedtünk, elmentünk megnézni más sportágakat, az akkredtiácós kártyával beengedtek minket a legtöbb helyre. Megnéztük a vízilabdásokat is, a magyar-brazil meccsen nagyon jó hangulat volt, huhogtuk egymást a brazilokkal (ismét nevet).

Elég sok helyen voltál már külföldön a versenyek miatt. Melyik ország volt a legemlékezetesebb?

Tényleg elég sok helyen jártam. Rióban már harmadszorra voltam, korábban két felkészülésem is ott zajlott. Az első nem sikerült olyan jól, de a második életem legjobb edzőtábora volt. Háromszor voltam Thaiföldön is, nagyon élveztem mindet, nagyon szép hely. Edzőtáborban általában a hévégén van két szabadnapunk, amiből egyet töltünk mászkálással, a másikon legtöbbször pihenünk. Amikor azonban versenyekre utazunk, akkor nincs időnk városnézésre, nem is szoktunk ilyet csinálni.

Kik kísérnek el ezekre a versenyekre? Család, barátok?

Külföldre nem utaznak velem, oda mindig csapatban megyünk a többi sportolóval. A család és a barátok főleg a hazai versenyekre jönnek ki, most ifi vb-n is ott voltak velem.

Az edzések miatt mennyire különbözik az életmódod egy átlagos fiatalétól? Hogy néz ki egy átlagos napod?

Nagyon különbözik. Fél ötkor kelek minden nap, fél hatra megyek edzeni, fél nyolcig alapozunk, fél nyolctól fél tízig úszunk. Próbálok tízre beérni az iskolába, aztán ott vagyok egyig, van, hogy háromig is. Délután négytől hatig újra edzés, aztán megyek haza, és csak ezután jön a tanulás. Elalvás előtt mindig próbálok kikapcsolódni kicsit, filmet nézek, könyvet olvasok, a szüleimmel beszélgetek, de ezekre nem jut sok időm, mert tanulás után már nagyon fáradt vagyok. Kilenc és tíz között szoktam elaludni általában.

És az étkezésed nagyon eltér az átlagtól?

Nagyon kell figyelmen a testsúlyomra. Főleg most fontos, hogy serdülőkorban vagyok, és könnyen ingadozik. Meg van szabva, hogy mit ehetek, és az edzőtáborban is külön diétán vagyok.

Említetted, hogy tízre jársz suliba, aztán van, hogy egykor már el is jössz. Hogyan egyeztethető össze a suli a sporttal?

Ez egy sportsuli, csak fiatal sportolók járnak oda, és a többiek is ebben az időben vannak ott a tanórákon. Direkt ide iratkoztam be, hogy a suli támogasson a felkészülésemben. Általánosban is nagyon sok segítséget kaptam, ott is próbáltak hozzám viszonyulni a tanárok, de nyilván így könnyebb.

 

fotó: Szaka József

Sokszor van olyan, hogy nem tudsz annyi időt tölteni a barátaiddal, amennyit szeretnél?

Igen, sokszor nagyon hiányzik ez, anyukámmal is pont mostanában vitáztam, hogy sokat csavargok. Nem tetszik neki, hogy amikor a délutáni edzés előtt hazaérek és fáradt vagyok, nem az usziba megyek, hogy ott aludjak egyet, hanem inkább mozizok vagy valamelyik barátnőmmel találkozok. Most jól esik ez így, de persze amikor majd elkezdődik az edzőtábor, nem fogok elmászkálni Százhalombattán nem tudom hova… Ott úgyis elfáradunk, visszamegyünk a szállásra, aztán pihenés, alvás, délután meg újra edzés. Persze hiányzik ez a fajta időtöltés, de ha nagyon keményen benne vagyunk a munkában, akkor inkább a pihenést választom. Most pont az az időszak van, hogy nagyon fáradt vagyok a reggeli edzés után, úgyhogy inkább bejövök az uszodába és alszom egyet.

Az uszodában hol alszol?

Vannak itt kis matracaink, és azokon alszunk.

Egerszegi Krisztinához és Hosszú Katinkához is közel kerültél. Mik azok a tanácsok, amiket tőlük kaptál, és eddig a legjobbnak bizonyultak?

Katinkával csak egyszer-kétszer váltottunk szót, főleg hülyéskedtünk, nem is az úszásról beszélgettünk, és Krisztitől sem szakmai tanácsokat kapok. Sosem kérdeztem, hogy például hogyan ússzam le a 200 hátat, ilyenekről nem beszéltünk. De most az olimpia előtt, amikor nagyon izgultam, elmondta, hogy milyen egy ekkora rendezvény, milyen programok lesznek, mire számíthatok a helyszínen. Ez sokat jelentett nekem.

A fizikai felkészülést agykontrollal is kiegészíted. Ez hogyan jött?

Inkább mentális tréningnek nevezném. A nagymamám végezte el ezt a tanfolyamot, aztán elvittek engem is 7-8 évesen, de nem sokat fogtam fel, nem is használtam. 11-12 évesen újra megcsináltam, és azóta alkalmazom az ott tanult technikákat, próbálok minél többet hasznosítani belőle. Sok segítséget nyújt nekem, hogy jobban bírjam az edzéseket, de a sporton kívül is jól kamatoztatható. Ez a mentális tréning tanuláshoz, munkához, bármihez használható. Nekem a stresszkezelésben is sokat segített az olimpián.

Van az a módszer, amikor előre lejátszod, kivetíted magadnak a következő verseny minden apró mozzanatát. Ez hogyan történik pontosan?

Részletesen elképzelek mindent.  Azt, ahogy szólítanak minket a rajthoz, ahogy bemondják, hogy melyik futam, hányas pálya, aztán ahogy kimegyek a rajtkőig. Elképzelem, milyen hangos a közönség, milyen a hangulat a lelátón, milyen hideg a víz, amikor beleugrok, hogyan delfinezek ki, milyenek a fordulóim. Ha azt nem is, hogy pontosan hogyan tartom a karomat, de azt mindig beleviszem, hogy milyen időt úsztam a végén, hogyan örülök neki, hogyan örül a családom és az edzőm, hogyan hogyan ugrok a szüleim nyakába, hiszen ezek a legfontosabbak.

Vannak, olyan más rituálék, amiket verseny előtt használsz? Például egy meghatározott zene, ami felpörget, vagy mozdulatsor, ami erőt ad.

Igen van ilyen! Az edzőmmel minden verseny előtt ökölpacsizunk, meg mindig megkérdezem, hogy középen van-e a csík a sapkámon. A zene is fontos, de konkrét kedvencem nincs, mindig azt hallgatom, ami aktuálisan tetszik. Általában, ami a rádióban megy, de szeretem a rockot is, és van ez a Step Up film, annak a zenéje is bejön.

Alapvetően sikeres sportoló vagy, de hogyan kezeled, amikor nem úgy sikerül valami, mint ahogy tervezted?

Minden edzésen van olyan feladat, ami nem úgy sikerül, ahogy előre eltervezem. Ezek nyilván kisebb kudarcok, de ebben az évben is volt olyan, ami jobban megviselt. Például a felnőtt országos bajnokság előtt konkrétan egy egész edzőtábor nem úgy sikerült, ahogy akartam, aztán maga az ob sem. Szerintem minden sportoló kimondja egyszer az életében, hogy „Na, én ezt most abbahagyom!”. Nekem az ob után volt ez a pillanat. Hisztiztem is sokat, de akkor vagy igazi sportoló, ha a nagy pofonok után is sikerül felállnod, és folytatnod.

Ilyenkor hogyan adod ki a feszültséget?

Általában hagyok magamnak pár napot, aztán újult erővel megyek neki az edzéseknek. A felnőtt ob után volt egy hét pihenőnk, de én két nap után már ott voltam az uszodában és edzettem. Komolyan mondom, egy-egy kudarc után úgy felszívom magam, hogy jobban mennek az edzések, mint előtte. Tudom, hogy csak így vagyok képes fejlődni. Egyébként is ritkán szükséges, hogy az edzőm odaszóljon, hogy ezt meg ezt meg kell csinálnom, mert tudom, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy a nekem tetsző eredményeket hozzam haza, és ott álljak, ahol én szeretnék. Néha magamat ostorozom, ha nem megy az úszás, akkor persze tőle kérdezem, hogy „Miért nem tudok úszni?”

 

fotó: Szaka József

Nagyon tudatosnak tűnsz. Milyen célokat tűztél ki magad elé rövidebb és hosszabb távon?

Hamarosan itt a rövidpályás felnőtt országos bajnokság ott meg kell úsznom a szintet a vb-re. Erős a mezőny, kemény lesz, de szerencsére jól megy most az edzés, minden úgy alakul, ahol elterveztem. Aztán nyilván ott van a nyári vizes vb. Mindig azt mondom, hogy kell egy nagy cél, amit kitűzöl magad elé, és kellenek kisebb, közelibb célok. Csak úgy tud normálisan élni az ember, ha tudja, mit akar, és azt nagyon meg akarja csinálni. Nekem a távlati cél most nyilván a 2020-as olimpia, ahogy hazaértem Rióból, azonnal fel is írtam a szobám falán lógó parafatáblára, hogy mindig a szemem előtt legyen. Aztán jöhet a 24-es, és így tovább, remélem, jó sok olimpiám lesz.

Gondolkodtál már azon, hogy az úszás után mivel szeretnél foglalkozni?

Mindig is tengerbiológus szeretem volna lenni. Itthon ugyan nincs tenger, de gondolkodtam rajta, hogy később majd tengerpartra kéne költözni. Nagyon szeretem a vizet, és számomra ennek a része a tengerbiológia is. A 2020-as olimpia évében lesz az érettségi, de megoldom mindkettőt, hiszen a felvételim és Rió is idén volt.

Elég sok tapasztalatot szereztél már életedben fiatal korod ellenére. Tudsz olyan tanácsot adni, amit a kortársaid esetleg a sporton kívül is hasznosítani tudnak?

Valóban, az élsportban nagyon hamar fel lehet nőni. Én már tizenegy évesen három hetes edzőtáborban voltam, ami a honvágy miatt iszonyú nehéz volt. Ahogy mondtam, tényleg a kitűzött célok vannak előttem, és azok vezérelnek. Tudom, hogy így érdemes csinálni, hogy meglesz a gyümölcse mindennek, amibe kemény belefektetünk. Ez lehet sport, tanulás, munka, bármi az életben. A kitartás a kulcsa mindennek, ez a legfontosabb: sok munka és kitartás.