Millenial whoop: itt a magyarázat, miért olyan dögunalmasak a mai popzenék

18/08/24 péntek
ujnemzedek.hu
Mert azok. Nem hiszed? Itt a bizonyíték.

Azt már megbeszéltük, hogy ahhoz, hogy rajongjunk a popzenéért, néha még maga a popzene sem kell - elég, ha megteremtjük a sztárkörülményeket, és máris mehet az Insta-poszt az adott "sztárral". Avagy

Legyél hülye te is: rajongj valamiért úgy, hogy dunsztod nincs arról, mi az!

Sőt, megírtuk, hogy a popzene egyre szomorúbb - nem úgy, hogy uncsibb és egysíkúbb, hanem kanadai kutatók félmillió (!) zeneszámot vizsgáltak meg az elmúlt 30 évből, kizárólag a dallamra koncentráltak. Az eredmény: 

"A zenékből egyre kevésbé árad a boldogság és a derű, inkább a szomorúság erősödik." 

"Ugyanakkor a dalok egyre táncolhatóbbak, bulisabbak - mondta az egyik kutatást vezető tudós, Natalia L. Komarova. "Úgy tűnik, hogy az általános hangulat egyre rosszabb, az emberek meg akarnak feledkezni erről, úgy, hogy inkább táncolnak." További trend, hogy a rock egyre kevésbé népszerű, miközben a pop és a dance feljövőben van. A kutatás azt is kimutatta, hogy egyre csökken a férfi énekesek számainak népszerűsége, miközben az énekesnők által előadott zenék egyre népszerűbbek. 

Különben meg nem erről akarunk most írni (és nem is a kedvenc témánkról, márhogy Mi a frászt csinálnak a sztárok a mezőn?), hanem arról a dologról, amit úgy hívunk:

millenial whoop. 

Illetve nem is mi hívjuk úgy, hanem Patrick Metzger zenei blogger, úgyhogy egy korrekt fordításért egyből a Google-hez futottunk, s az eredmény:

Bármennyire is vágyunk rá, mégis inkább nevezzük mondjuk "ezredéves kiáltásnak", vagy maradjunk a MW-rövidítésnél. A lényeg (ahogy azt a koncertblog.eduline.hu is megjegyzi): az utóbbi időben énekesek százai használják ugyanazt az elemet Justin Biebertől Katy Perryig. Egy három hangból álló szekvenciáról van szó, itt egy összeállítás arról, hogy hol mindenhol hallatszik:

De ha ez nem lenne elég annak magyarázatára, hogy miért ugyanolyan ma az összes popdal, akkor itt van ez: a Spanish National Research Council 2012-es kutatása során félmillió, 1955 és 2010 között készült dalt hallgattak szanaszét egy sor algoritmus segítségével. Három fő szempontot vettek figyelembe: elemezték a számokat: a harmóniák bonyolultsága, a hangszínek sokfélesége és az intenzitás.

Az eredmény: a hangszínek változatossága drasztikusan visszaesett az évek során. Márpedig éppen ez adná a hangzás gazdagságát. Az adatokból az látszik, hogy az 1960-as évek óta folyamatosan fakul a popzenei diverzitás, a számok egyértelműen homogenizálódnak.

És ez kinek köszönhető?

Hát neked, aki a hallgató vagy.