Itt a válasz: miért szeretünk szomorú dalokon szenvedni?

16/09/20 kedd
ujnemzedek.hu
Mert ne tagadd: Te is szeretsz. De ha fáj, akkor miért jó?

Oké, akkor most tegyük a szívünkre a kezünket: miért szeretjük ezt itt?

A nyilvánvaló pontokon túl (Johnny Cash akkor is ultramenő lenne, ha a Gumimacik főcímdalát adná elő pánsípon) azért szeretjük, mert ríni jó. Hogy miért, azt a szöveg gyönyörűen összefoglalja: I hurt myself today / To see if I still feel / I focus on the pain / The only thing that's real. A fájdalom egyszerűn úgy jó, hogy rossz és amikor rossz nekünk, akkor jó. Érthető? 

Hát hogy lenne már érthető, könyörgöm? 

Ami fáj, az fáj, és embertársaink nagy része nem olyan, hogy a fájdalmat kergesse. Ettől függetlenül ha szól egy sad song, mégsem rohanunk eltekerni a rádiót. Pont ezért érdekes az a 2008-as japán kutatás, amely azt vizsgálta, hogy az emberek miért szeretnek elmerülni a szerelmes dalokban. Vagyis a kérdés: miért szeretjük a keserűt bömböltetni, ha szívbánattal küzdünk? Baj van a fejünkkel, hogy csak erősítjük a rosszat, vagy mi?

Ai Kawakami és kollegái (Tokió Művészeti Egyetem) önkénteseket kértek fel, hogy hallgassanak meg egy vidám és egy szomorú zenei részletet. A zenészekből és műkedvelőkből álló résztvevők csoportját ezek után arra kérték, néhány szóval írják le a zenék hangulatát és saját érzelmi állapotukat.

A kutatók arra jutottak: a szomorú zenék pont, hogy ellentétes érzéseket váltottak ki a résztvevőkből, mert a legtöbben sokkal tragikusabbnak gondolták ezeket a zenei részleteket, mint saját hangulatukat. "Ez a fajta szomorúság, már a túlzó, elnyújtott, végtelen gyász inkább felold, mint még szomorúbbá tesz." - írják a kutatók. 

Szóval a helyzet: ha jön a depis szám, akkor valójában számítunk a szomorúságra, ezért megelégedéssel tölt el bennünket, amikor az érzés valóban megérkezik - ezt a jelenséget „édes várakozásnak” nevezik a szakértők. Ráadásul a zenén keresztül átélt érzelmek igazából nem veszélyeztetik az embert, a napi negatív élményekkel ellentétben. Mint ahogy egy akciófilm is azért szórakoztat, mert kevésbé valószínű, hogy óriásrobotok teszik földdel egyenlővé holnap a várost, a szomorú zene is inkább fikció, vagyis túlzás. 

Összegezve: 

a.) megnyugszunk, mert ezek a számok általában sokkal fancsalibbak, mint amilyenek valójában mi vagyunk

b.) ez a fajta szomorúság nem jelent számunkra valós fenyegetettséget, nem kell vele élnünk és a nap minden percében rágódni rajta.

"Emiatt tehát az olyan kellemetlen érzelmekben is örömünket lelhetjük, mint a szomorúság. Ha a mindennapokban valami kellemetlenség ér, a szomorú zene még segíthet is tompítani a mindennapok fájdalmát" - mondta el a kutatás vezetője, Ai Kawakami.