Írók, akik hóbortos szokásaik nélkül nem tudtak alkotni

18/03/29 csütörtök
ujnemzedek.hu
Volt, aki kedvenc rituáléja nélkül például el se kezdett írni.

Friedrich Schiller: 

A német származású íróról kevesen tudják, de úgy szeretett és úgy tudott csak dolgozni, ha közben egy alma rohadt az asztalán. Azt mondta, hogy a szobában trjengő erjedt szag jót tesz a kreativitásának.

Agatha Christie: 

A nő, akinek megannyi krimit köszönhetünk sosem fotózkodott az íróasztala mögött ücsörögve - mivel nem volt neki. Az a típus volt, aki bárhol és bármikor megadta magát az ihletnek és ott írt, ahol az épp jólesett neki. Leghíresebb műveit a konyhában, hálószobájában vagy épp különböző hotelekben írta. 

happy cat GIF by Hallmark Channel

Philip Pullman: 

A brit író rettentő babonásnak számít szerzőtársai mellett. Külön írói zugot alakíttatott át a fészeréből, ahol kedvére írhat, de az ördög a részletekben rejlik! Bárhová megy a világban, csak olyan íróasztalhoz ül le, amit kézzel csomózott szőnyeg borít, csak olyan A4-es papírra ír, ami kétlyukú, vonalas, és mindig golyóstollat használ. 

John Steinbeck:

12 darab, tökéletesen kihegyezett ceruzát tartott az asztalán, másképp nem fogott hozzá írni.  

Charles Dickens:

Úgy dolgozott, ahogy a két nagy koponya Nietzsche és Kant. Méghozzá fel és alá járkált a szobában, így gondolkodott a történetein. Pontos napirendje volt, ami a munkát illeti. Reggel kilenc és délután kettő között a lakásban járkált és dolgozott, ezután elment egy három órás sétára. Utálta a kupit, így mindig rend uralkodott az íróasztalán, valamint síri csend otthonában, hiszen csak így tudott dolgozni, írni. 

Wallace Stevens:

Sétálás közben, apró fecnikre jegyzetelte gondolatait. 

John Cheever:

Róla az a legenda maradt fent, hogy azért sikerültek velősre és igazira a művei, mivel alsónadrágban szeretett írni. 

Dan Brown: 

Az 50 éves író lendületben tartja magát írás közben. Amikor hajnali négykor nekilát az írásnak, egy homokórát használ. Miután lepergett az utolsó homokszem is, akkor felkel a székéből és nyom néhány fekvőtámaszt. Azt mondja ez jót tesz a vérkeringésének és az ötletek is könnyebben jönnek. 

Franz Kafka:

Ő is szerette a mozgást, minden nap gimnasztikázott írás előtt és után is tíz percet. Ez önmagában nem is furcsa, viszont az író mindezt pucéran végezte. 

Victor Hugo:

Tőle meg a meztelenség nem állt távol. Nagyon nehezen vette rá magát az írásra és küzdte le a lustaságát, így abban állapodtak meg a inasával, ha megmakacsolná magát, tüntesse el az összes ruhát az író elől. Mivel meztelenül nem tud emberek közé menni, így marad az írás és már ki is küszöbölték a problémát. 

ren and stimpy writing GIF

James Joyce:

Az írónak szemproblémái voltak, ettől függetlenül mindent megtett, hogy írhasson. Fehér huzatot húzott az ágyneműre és ő maga is fehérbe öltözött, hogy minél világosabb közeget teremtsen. Az írás viszont nehezebb volt, lefeküdt az ágyra, hasára terített nagy kartonokat és ezekre írt zsírkrétával. 

Honoré de Balzac:

A francia író kicsit túlzásba vitte a kávézást - állítólag napi ötven csésze kávét ivott meg. Balzac reggel, öt és hat körül ébredt, majd visszafeküdt és éjfélig aludt, hogy éjszaka írni tudjon. Megesett, hogy napi 16-23 órát is írt, vagy, hogy fent volt 48 órán keresztül. Egészségtelen életmódja viszont keresztülhúzta a számításait és 51 évesen meghalt. 

Alexandre Dumas:

A séta tőlem sem állt távol, hiszen minden reggel elballagott a Diadalívhez, ahol megreggelizett egy almát. Miközben eszegetett, az ihlet is megszállta, majd hazament és képes volt azonnal megírni egy teljes regényt is. 

Virginia Woolf:

A hölgy nem a megszokásokat követte, ő állva szeretett írni. Nem is ismerünk hozzá hasonlóan állva alkotót az irodalomból.

Forrás: szerzoikonyvkiadas.blog.hu, szeretlekmagyarország.hu