Hogy blogoljunk? Hujber Zsuzsanna most elárulja!

17/03/06 hétfő
ujnemzedek.hu
Bloggerek - nem, nem valami külön emberi fajról beszélünk, bár tény, akit egyszer beszippantott a blogok világa, nehezen szabadul meg tőle. Kezdetben virtuális naplóként futottak, mára már weboldalként is kitűnően funkcionálnak. Manapság a legdivatosabb tatalomnak a fashion, divat, smink, dekor és főzős blogok számítanak. Aki jól csinálja, főállású blogger lehet, persze ebben rengeteg munka van. És, hogy mitől jó egy blog? Milyen hibákat kerüljünk el? Miről érdemes írni és egyáltalán: mit csinál egy blogger? Erről is kifaggattuk Hujber Zsuzsannát, a Suz'n Világa blog szerzőjét és a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége kitalálóját.

"Szőke, oroszlán, Crohn-beteg - hát nem elég témát szolgáltat mindez? Valamit mindig látok, valamit mindig hallok és ezekről mindig van véleményem." - olvasható Zsuzsanna blogjának bemutatkozó szövegében, erre építve kérdeztük arról, ami a legkedvesebb szenvedélye: a blogolás! 

Erről az interjúról is készül majd bejegyzés?

Ez ugye nem kérdés? :)

Hogy kezdtél el blogot vezetni? Mikor regisztráltál az első blogger platformra?

2007-et írtunk, akkor érettségiztem. Még a ballagás környékén jártunk, és beparáztam, hogy többet nem kell fogalmazásokat írnom… Mivel kb. 10 éves koromtól vezettem naplót, afféle titkos, illatosított, lakattal lezárt fajtát – tudjátok, amit egy óvódás is ki tudott nyitni két és fél perc alatt; az íráskényszer adott volt. Imádtam hosszú oldalakon át ecsetelni eseménytelen életem apró-cseprő bénaságait, meg végtelen litániákat ömlengtem a lapokon az aktuális – naná, hogy – plátói szerelmekről. Mikor eljutott az agyacskámig 18 évesen, hogy egy részét az eszement monológoknak közzétehetem a nagyvilág számára is, úgy hogy a kockásfüzet legtitkosabb fejezetei megmaradnak nekem, már regisztráltam is. Wordpress hívőként kezdtem és akként is fogom végezni, csak már saját domainnel operálok.  

Milyen témában írtál akkor és miről írsz most?

Akkoriban a mindennapokról szóltak a bejegyzések: érettségi, ballagás, aktuális párkapcsolat (majd abból házasság, majd válás), ilyesmi. Csak úgy írtam, ha valami megérintett.

A fordulópont a blog népszerűségét illetően a Crohn betegség megkövetelte műtét volt, hiszen azok a bejegyzések rendkívül sok olvasót hoztak, ráadásul nekem is jólesett kiírni magamból a kórházi megpróbáltatásokat. Persze nem csak a betegség van porondon azóta, írok utazásról, suliról, macskáról, könyv- és filmélményekről – mikor mi foglalkoztat.

Manapság, hogy kapcsolódik az életedbe a blogolás?

Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, hogy teljesen átszövi az életemet a blog és a blogos szféra. Ott a saját blogom, az Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége FB csoport és legújabb gyermekem, a hotelblog, ami viszonylag friss, de annál lelkesítőbb. Ha az ember lánya igazán beleássa magát ebbe a világba, egyszerre azon kapja magát, hogy az ismerősei nagy többsége ír/fotóz/főz és ír róla, illetve árulkodó a Facebook hírfolyam is: blogposztok, blogos cikkek, bloggerek által megosztott bejegyzések... Arról nem beszélve, hogy időnként kilépünk a virtuális kuckónkból és különféle összejöveteleket rendezünk, ahol megint semmi másról nem esik szó, mint a különféle fortélyokról, amiket a neten alkalmazhatunk.


"Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, hogy teljesen átszövi az életemet a blog és a blogos szféra." ​
(Fotó: Hujber Zsuzsanna)

Milyen blogokat követsz?

Inkább milyet nem! Annyi jó blog van, annyi téma (divat, konyha, kert, család, utazás) és annyira kevés idő! A telefonomon nem győzök hivatkozásokat mentegetni, hogy ne maradjak le a legjobb sztorikról. A Facebook meg folyamatosan sipítozik, hogy hé, Zsuzsanna, megint lementettél kismillió dolgot, nem szeretnéd megtekinteni? Dehogynem szeretném, de a mosást elintézed akkor te? ☺

Több éve létrehoztál egy blogger csoportot, ami a MBBK névre hallgat. Mesélnél róla? Mi volt ezzel a célod? Milyen sikereket értél el a közösséggel?

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége igazán ártatlan céllal indult: nem volt olyan csoport/fórum, ahol ne 12 éves kislányok hintették volna Justin Bieberről meg a One Direction tagjairól az igét. Normál, felnőtt korú, valós (értsd nem szerelmes kitalálmányos fanfiction) blogoknak és bloggereknek nyoma nem volt. Nem hiszem el, gondoltam, annyi életmód, gasztro, könyves és miegymás blog van, hol vannak a szerzők? Kiderült. Elbújtak. Ezeket a csoportokat ők is meglelték, de látva, hogy csak az öncélú megosztásról szólnak, kommunikáció nulla, maximum némi segítségnyújtás fejléckészítés és komizás (ne nevessetek, ez valós szóhasználatuk, jelentése: kommentelés) ügyében – inkább sarkon fordultak.

Én a kezdeti sokk után úgy döntöttem, ha másért nem, az addig megismert néhány emberért, kreálok egy kis csoportot: nagyjából tízen voltunk – ma 1700 fölött jár a létszám. Beszélgetünk, segítünk egymásnak, barátságok és szakmai kapcsolatok születnek. Rendkívül jó közösségről beszélünk, ahol néha felkavarodik az állóvíz, de alapvetően békés egyetértésben működik a zenei, a diétás, a macskás, a körmös és az utazós bloggerréteg is. Jöhetnek újoncok, régi motorosok – egyedül a gombamód szaporodó sztáros, folytatásos sztorikat íróknak mondunk nemet: nekik körülbelül hatezer nyolcvannégy csoportjuk van – ez mindenki másé. A társulat nagyon lelkes, aktív és kommunikatív, ha megnézzük az összes többi csoportot, ott általában semmilyen társalgás nem folyik, csak a megosztás. Itt játékok vannak, interjúk, együttműködések – és a tagok imádnak itt lenni (ők mondják, nem én!) – ennél több nem is kell.


Összetartó csapat! A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége FB csoport tagjai minden kiemelt blogger rendezvényen találkoznak. (Fotó: Hujber Zsuzsa)

Milyen terveid vannak a továbbiakra?

Nagyon szeretnénk újabb játékokat, hasonlóan A Nap Bloggeréhez, a képeslapküldési mozgalomhoz, igény van az összejövetelekre is, de nyilván ezek időigényes dolgok. Amikor van egy munkahelyed, egy családod, hétvégente suliba jársz, nem olyan egyszerű beszuszakolni ezeket a teendőket is, de nyilván nagyon igyekszünk.

Szerinted milyen a jó blog és milyen hibákat követnek el legtöbben?

A jó blog egyedi. Nem azon kell morfondírozni, hogy milyen designja legyen, mert ha a tartalom silány, tucat vagy épp túlcifrázott, nehéz vele kitűnni. Nyilván vannak felkapott témák, mint például az életmód, amiből rengeteg írás születik. De kell bele valami, akár a specifikusság (pl.: egészséges életmód megvalósítása vidéken, ahol nincs bio búzafűlé a közértben), vagy a személyes faktor, ami miatt, ha rábukkansz a weben, azt mondod: hmm, rühellem ezt a kókusztej-cirkuszt, de azta, milyen vicces ez a nő, követem a blogját! Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de nálam simán így működik. Húszabáló vagyok, frászt kapok a vega szó hallatán is, de ha valaki szuper fotókkal tálalja a legújabb kuszkuszos ebédjét, én esküszöm, hogy meg tud fogni. Ha egy blogon azt látod, hogy dolgozott vele a tulajdonos, hogy figyelt a helyesírásra, megfogalmazásra (rettenetes ellenpéldákat tudnék mutatni), hogy nem CTRL+C és CTRL+V segítségével rakta össze az oldalát valaki más dolgait összelopkodva, egyáltalán érzed, hogy szívből csinálja, nem pedig lájkvadász, akkor annak meglesz az eredménye. Ezen felül el lehet csúszni a túlcsicsázással és nagyon sokan elkövetik a „bocs, hogy élek” hibát is. Mikor minden poszt úgy kezdődik, hogy tudom, rég nem írtam, de a suli... A te oldalad, ha akarsz írsz, nem akarsz nem írsz, de állandóan azt magyarázni, hogy miért nem írtál – rémesen unalmas.

Hogy lehet egyáltalán valaki fő állású blogger?

Kaparni, kaparni, kaparni kell – ez egészen biztos, hiszen minden követ meg kell mozgatni, mire megtaláljuk a jó irányt és módszert. Csomószor az első ösvényről kiderül, hogy vakvágány, és a lakberendezős bloggerből felkapott utazós hírmondó lesz, akár a saját maga legnagyobb meglepetésére is. Rengeteg idő, energia és el nem csüggedés szükséges hozzá, mert bizony rengeteg visszautasítás, csalódás érheti az embert, míg eljut oda, hogy ebből megéljen. Van, akinek évek kellenek, hogy beérjen a munkája gyümölcse, de olyanról is hallottam, akit Fortuna kézen fogott és bumm, berobbant. Kell egy kis szerencse is, de csak az kevés.

Hogy lehet támogatókat szerezni?

Ez megint nem egy egyszerű kérdéskör, nagyon sokan vágynak a „titkos receptre”. A nem létező titkos receptre... Biztos útmutató nincs, nagyjából ugyanaz a lényeg, mint a sikernél: egyediség, kitartó munka és hit. Ahhoz, hogy a partnerek bekopogtassanak a mi ajtónkon, de legalább megzörgessék az ablakot, sok idő kell és bizonyíték. Bizonyítanunk kell nekik, hogy megéri velünk együttműködni, jó nekik, ha a mi felületünket használják. Így aztán erre felesleges várni, legalábbis egy bizonyos szintig, s neki kell indulni a keresésnek: bizony, nekünk kell kilincselni, győzködni – aztán ha a gépezet beindul, jó esélyünk van rá, hogy a cégek, szolgáltatók fognak minket megkeresni blogunk témájának megfelelően, nekünk pedig csak válogatni kell.

Mit adott neked a bloggerség?

Barátok, önbizalom, önmegvalósítás, terápia, szórakozás. Ezt mind, így egyben. Az írás, mint önkifejezési módszer alapból hasznos, de itt, mikor nem a sajátgépen kallódnak a firkálmányaid, hanem megosztod a „világgal”, az megsokszorozza az erejét. Jobban figyelsz, többre törekszel, kapsz ugyan hideget is, meleget is, de pont ettől olyan szép. Egészen új világok, kapuk nyílnak meg előttünk, szinte napról-napra, a közös érdeklődés pedig földrészeken átívelően is komoly kapcsolatokat képes kialakítani.


Barátságok születtek a bloggerek között. (Fotó: Vásárhelyi Réka)

Mit tanácsolnál a zöldfülűeknek?

Egy régi, nagy közhellyel jövök, bocsássatok meg érte: arany középút! Ne féljetek megmutatni, amit alkottok, de legyen bennetek kellő alázat a blogolás iránt. Nagyon el tud szomorítani, mikor azt látom – nem csak újoncoknál, de régóta alkotóknál is – hogy kihánynak valamit az éterbe, ami se tartalmilag, se stilisztikailag nem klappol, s ha finoman jelzed, hogy legközelebb nézze át publikálás előtt az írását, vállalhatatlan hangnemben közli, hogy ne szólj bele, különben is, „nem ez a lényeg”... Mindenki volt kezdő, még a mai profik is, és ők is pont úgy egyetlen követővel kezdték, tele kételyekkel, mint bárki más. Nem kell halálosan komolyan venni a trollokat, hiszen trollok, de fontos figyelni az olvasókra és meghallgatni mind a pozitív, mind az esetleges negatív kritikát.