Elgondolkodtató fotókkal illusztrálták József Attila verseit

17/07/24 hétfő
ujnemzedek.hu
A DUE 37. médiatáborának egyik záróeseménye egy fotókiállítás volt, amely során a diákok kreatív módon dolgoztak fel József Attila verseket.

József Attila: Óda

(részlet)

És a törékeny lombok alatt a kegyetlenség és a jóság;

nap süt, homályló északi fény borong -

tartalmaidban ott bolyong

az öntudatlan örökkévalóság.

Milyen magas e hajnali ég!

Seregek csillognak érceiben.

Bántja szemem a nagy fényesség.

El vagyok veszve, azt hiszem.

Hallom, amint fölöttem csattog,

ver a szivem.

oda2
Fotó: Bán Antal Balázs

József Attila: Elégia

(részlet)

Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,

füst száll a szomorú táj felett,

úgy leng a lelkem,

alacsonyan.

Leng, nem suhan.

elegia
Fotó: Csányi Sámuel

József Attila: Tedd a kezed

(részlet)

Tedd a kezed

homlokomra,

mintha kezed

kezem volna.

teddakezed
Fotó: Dénes Milán

József Attila: A Dunánál

A rakodópart alsó kövén ültem,

néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

Mintha szivemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

dunanal
Fotó: Dienes Tifani

József Attila: Eszmélet

2.

Kék, piros, sárga, összekent

képeketláttamálmaimban

ésúgyéreztem, ez a rend -

egyszállóporszem el nemhibbant.

Most homálykéntszálltagjaimban

álmom s a vas világ a rend.

Nappal hold kélbennem s ha kinn van

azéj - egy nap sütidebent.

4.

Akáregyhalomhasított fa,

heveregymáson a világ,

szorítja, nyomja, összefogja

egyikdolog a másikát

s ígymindenikdeterminált.

Csakaminincs, annak van bokra,

csakamilesz, az a virág,

ami van, széthulldarabokra.

eszmelet
Fotó: Gömbös Luca

József Attila: A spenót

Nagy, méla bánat alvad a szivemben

A tányér fenekén meg a spenót

Mint vén kisasszony, nyugovóra hajolt

Porcellán-álmu kínos enyhületben

Bús gőze száll, mint sóhajtás ha lebben

Vánnyadt ajakról várva a hajót,

Melyről az irígy, szűk szavú derót

Húsz éve adott hírt, csóknál is szebben.

Azóta vár szegény a sír-gyomorra,

És lassan süllyedeznek a napok,

Ó szerelem, tejföl, tojás és orja!

Kit szalvétámba titkon kaparok,

Mig szívemről verejték-csöpp aláhull,

Mint bús magad a szenvedő kanálrul.

spenot
Fotó: Illés Anna Sára

József Attila: Mámor

(részlet)

Szeretném felverni lelkem dalával

A szomorúk szivét, a világot.

Most megbocsátok annak is,

Aki bántott.

mamaor (Copy)
Fotó: Jakab Linda

József Attila: A női szív

A női szív tömeglakás -

Tömeglakás, mi lenne más .

Elfér benne a sok bolond,

Aki nőért könnyet is ont.

Emezt ide, amazt oda,

Kamráit cellákra osztja.

Ez kimaradt !- a patvarba,

Nosza gyorsan a pitvarba!

S nekem ó jaj szegény fejem!

Hol is lészen az én helyem?

Tele kamra, tele pince,

Számomra hely vajon nincs-e?

A hölgy felel s halkan nevet,

Halkan nevet s mond egy nevet.

-Kérem uram helyet akar?

Ad majd a lakáshivatal!

noisziv (Copy)
Fotó: Kovács Boglárka

József Attila: Nem én kiáltok

(részlet)

Nem én kiáltok, a föld dübörög,

Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,

Lapulj a források tiszta fenekére,

Simulj az üveglapba,

Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,

Kövek alatt a bogarak közé,

Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben.

nemenkialtok (Copy)
Fotó: Kovács Kitti

József Attila: Azt mondják

(részlet)

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:

azt mondják, hogy meghalok.

De annyi mindenfélét hall az ember,

hogy erre csak hallgatok.

aztmondjak (Copy)
Fotó: Kovács Péter

József Attila: Halál

Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom,

Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt,

A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt

S bus esten meztelen bőrig megázom.

halal (Copy)
Fotó: Lakatos Gergő

József Attila: A cipő

Költő vett föl, pici lábán

egy ilyen tapos,

két megtörött, szelid orcám

azért bánatos.

Fény deszkázhat, ég füstölhet.

Lekvár lesz a sár?

Neki mindegy. Füzőmből meg

kanócot csinál.

Sziszeghetek, ügyet se vet

rám, a marcona.

Kiadhatom a lelkemet, -

ennek nincs hona.

S ha szívemet künn az uccán

elébe teszem,

elpirul ugyan, de aztán

döfköd mérgesen.

Nyelvem néha rája öltöm;

visszanéz csunyán

s ő is, az én morcos költőm

nyelvét ölti rám.

Volt fényes és szép életem.

Hordott egy huszár

s váltogatott, a hűtelen.

Ennek vége már.

Ne tartott vón ilyen árra,

vetett volna ki

Észak homályló havára

dérrel porlani,

vagy Dél izzadt erdejében

tigris tépne szét,

vagy gyík fülelné belőlem

az éj gyors neszét,

vagy egy éjjel hordanának

szét a termeszek, -

vagy tengeri zöld homálynak,

ahol elleszek

virágállatok közt csendben,

mint cipő-virág,

mig belepnek puha testtel

iszamos csigák.

Oh, sudarán fa lombjának,

szagolna maki,

vagy csak mocsári gólyának

vetett volna ki!

Az is befüzne kigyóval,

szállana velem,

lassút lépne s állva tollal

fedné egy felem.

Rab vagyok a költő lábán,

két éve tapos,

két megtörött, szelid orcám

azért bánatos.

cipo (Copy)
Fotó: Ruszin Szabolcs

József Attila

„Csavarogni akarok, hozzám ne legyen jó senki mert megölöm”

ja (Copy)
Fotó: Sebők Levente

József Attila: Nem tudunk élni

(részlet)

Eltévedtem járván erdő-rengetegen.

A félelem sikong zirrenő haraszttal

S vén adós erdő nem űz, nem marasztal.

nemtudunkelni (Copy)
Fotó: Simon Panna

József Attila: A füst

(részlet)

Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,

elszállok, mint a köznapi bajok -

áttetszel rajtam, égi hűvösség.

Elszállok, el, de a lágy remegés

az életért, világot ringat és

áttetszik rajtad, égi hűvösség.

afust (Copy)
Fotó: Simonyai Lujza

József Attila: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

tisztaszivvel (Copy)
Fotó: Szabó Viktor

József Attila: Születésnapomra

Harminckét éves lettem én-

meglepetés e költemény

csecse

becse:

ajándék, mellyel meglepem

e kávéházi szegleten

magam

magam.

Harminckét évem elszelelt

s még havi kétszáz sose telt.

Az ám,

Hazám!

Lehettem volna oktató,

nem ily töltőtoll koptató

szegény

legény.

De nem lehettem, mert Szegeden

eltanácsolt az egyetem

fura

ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért

a „Nincsen apán” versemért,

a hont

kivont

szablyával óvta ellennem.

Ideidézi szellemem

hevét

s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,

nem lesz tanár e féltekén” -

gagyog

s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,

hogy költőnk nem nyelvtant tanul,

sekély

e kéj –

Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní-

tani!

szuletesnapomra (Copy)
Fotó: Tóth Viktória

József Attila: Egyedül

Egyedül fogok én állni a világon.

Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom.

Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon,

Aki szenvedésben csókot csókra adjon.

Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok,

Aki büszke arra, hogy mellette állok.

Aki míg én alszom őrködik könnyezve,

És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve.

Aki szeret engem, aki meghal értem

S még akkor is szeret örök-visszatérten.

S nem fog borulni le rám senkise sírva,

Ha majd távozom az örök-néma sírba.

egyedul (Copy)
Fotó: Varga Ábel

József Attila: Óda

(részlet)

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt.

Óh, hát miféle anyag vagyok én,

hogy pillantásod metsz és alakít?

Miféle lélek és miféle fény

s ámulatra méltó tünemény,

hogy bejárhatom a semmiség ködén

termékeny tested lankás tájait?

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Ime a kendő, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.

oda (Copy)
Fotó: Vonyó Bence

 

Forrás: due.hu