Egyre nagyobb szépséget látok a koncertezésben

17/06/15 csütörtök
ujnemzedek.hu
Möntör Máté gitárossal beszélgettünk, aki a Snétberger Zenei Tehetség Központ volt diákja és a Nemzeti Tehetség Program ösztöndíjasa.
p2.jpg

kép: Bodoki Tünde

Még csak 24 éves, de több zenei projektben van benne folyamatosan, és már tanítja is az utána következő generációt. Pedig még maga is diák, a Zeneakadémián harmadéves, hamarosan kezdi a mestert.

Kik a kedvenc gitárosaid?

Egyből a legnehezebbet kérdezed. Sokakat kedvelek, de akik végigkísérték a zenei életemet és eddig a legnagyobb hatással voltak rám, azok a jelenlegi tanáraim: Babos Gyula, László Attila és Horányi Sándor. Ők mindig a kedvenc gitárosaim lesznek.

Hogy találkoztál először a zenével és azon belül a gitárral?

Először a családon belül, unokabátyám alap szinten játszott, nála tetszett meg a gitározás. Aztán olyan közegbe kerültem Fehérváron, ahol a legtöbb ismerősömnek volt valamilyen köze a zenéhez: a barátaim, az iskolai és sportolói közeg tagjainak jó része zenélt, vagy zenekarokban játszott.

Milyen zenészek voltak rád ösztönző hatással kezdetekben?

Amikor a Lauschmann Gyula Zeneművészeti Szakközépiskola diákja voltam, sok kiváló tanárral találkozhattam, akik ösztönöztek. Elsősorban hármat szeretnék közülük kiemelni, nélkülük nem sikerült volna eljutnom idáig. Bágyi Balázst, aki a Magyar Jazz Szövetség elnöke is, Rieger Attilát, aki megmutatta, hogy hogyan lehet hivatásként felfogni a zenélést, és Vörös Tamást, aki az idősebb generáció zenei és élettapasztalatait adta át nekem.

Érettségi után bekerültél a Snétberger Zenei Tehetség Központba. Mi történt ott veled?

A mostani életem szempontjából nagyon fontos volt az az állomás, rengeteg mindenre kaptam lehetőséget, ami a központ nélkül nem jött volna össze. A Zeneakadémia tanárai közül többen tanítanak ott is, illetve olyan világszintű művészek oktattak, akiktől jelenleg Magyarországon máshol nincs lehetőség tanulni. Az ottani intenzív zenei kurzusok nélkül sem a zenei fejlődésem, sem a Zeneakadémiára történő felvételim nem lett volna ilyen sikeres. És persze sok barátot szereztem az ott töltött idő alatt.

2016-ban elnyerted a Nemzeti Tehetség Program ösztöndíját. Milyen előnyeit láttad ennek eddig?

Hangszervásárlási lehetőséggel támogattak, aminek nagy jelentősége volt abban, hogy a zenei pályán sikeresebb legyek. Sorra jöttek a felkérések koncertekre, lemezeken való közreműködésre, nagyobb produkciókban való szereplésre, ezeket viszont minőségi hangszer hiányában nem lehet elvállalni. Volt olyan szerencsém, hogy kiválasztottak, és sikerült a megfelelő eszközöket beszereznem.

 

Jelenleg milyen zenei vagy egyéb kulturális projektekben vagy benne?

Jelenleg számomra az egyik legfontosabb egy hammond orgona trió, amellyel most érkeztünk vissza a csehországi, előtte két héttel pedig a romániai turnénkról. Két lemezt már felvettünk, most nyáron rögzítjük a harmadikat, amelyen a Modern Art Orchestra fúvósai fognak közreműködni. Nagy öröm ez nekem, hiszen a zenekarban a tanáraim, és előttem járó generációk ismert művészei szerepelnek. Emellett szerencsére több kisebb-nagyobb dzsessz és pop produkcióban is részt veszek session zenészként. A Szurdi Miklós által rendezett Grease-ben is zenélek, továbbá az elmúlt években volt egy mára időhiány miatt megszűnő saját projektem, amit a legjobb barátaimmal alkotva sikerült sok számomra patináns helyre, többek között a Művészetek Palotájába, az Opus Jazz Clubba, és a Budapest Jazz Clubba is eljuttatni. Erre nagyon jó szívvel gondolok vissza.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve? Hogyan képzeled el magadat 10-15 év múlva?

Egyre nagyobb szépséget látok a koncertezésben. Régen csak tanítani akartam, de most már szeretnék minél többet koncertezni dzsessz és pop produkciókkal is. Szeretnék számomra kedves intézményekben tanítani, lemezeken szerepelni és könyveket írni. Jelenleg is dolgozom egy oktatóanyagon, ahogy az időm engedi, reményeim szerint ősz elejére a végleges formájába önthetem.