6 mitikus lény és varázslat a Harry Potterből, amit több száz éves könyvekben is említenek

18/11/30 péntek
ujnemzedek.hu
Hogyan legyünk láthatatlanok, mit érdemes tudni a főnixről vagy a bezoár kövekről, hogyan (ne) gyűjtsünk mandragórát - ezek a témák teljesen komoly, felnőtteknek szóló könyvekben bukkantak fel, már a középkorban.

A valóságban is készültek varázslatokról és különleges lényekről szóló könyvek, persze ezt a felnőtteknek írták. Több száz éves könyvekben olvashatunk arról, hogy szerzőjük mennyire hitt a mágikus szerzetekben, a begyakorolt varázslatokban vagy épp a gyógyító hatású tárgyakban.

A Google Arts & Culture össze is szedett egy csokorravalót a legkülönlegesebbekből - íme egy kis ízelítő. 

1. Az egyszarvú, aminek két szarva volt

Az elmúlt években nagy sláger lett az egyszarvú motívum a kiegészítőkön, használati tárgyakon. Nem csoda: évszázadok óta csodálják az emberek a varázslatos lovakat. 1694-ben Pierre Pomet francia gyógyszerész megírta a Histoire générale des Drogues című könyvét.  A könyvben számos illusztráció is volt, papírra vetette például az általa ismert unikornisfajokat is. Az illusztrációja öt különböző egyszarvú fajt mutatott be, köztük egy pirassoipi nevűt is. Ennek az unikornisnak a legkülönlegesebb tulajdonsága az volt, hogy nem egy, hanem két szarva volt. Pomet könyve alapján ez a kétszarvú egyszarvú úgy nézett ki, mint egy öszvér, és olyan szőrös volt mint egy medve. Azt is lejegyezte, hogy ennek a különleges unikornisnak a szarvát nagyon jól fel lehetett használni a mérgek ellen. 

2. Nem is olyan bonyolult láthatatlanná válni - csak ismerni kell hozzá a megfelelő szavakat 

A könyvsorozatban Harry Potter egy köpenyt használt, hogy láthatatlanná tegye magát, Salamon király viszont még ennél is lazábban tolta a 17. században. Könyvéből megtudhatjuk, csupán a megfelelő szavak elmormolása szükséges ahhoz, hogy mások számára láthatatlanná váljunk. Természetesen azt is lejegyezte, hogy mi ez a pár szó:

“Stabbon, Asen, Gabellum, Saneney, Noty, Enobal, Labonerem, Balametem, Balnon, Tygumel, Millegaly, Juneneis, Hearma, Hamorache, Yesa, Seya, Senoy, Henen, Barucatha, Acararas, Taracub, Bucarat, Caramy, by the mercy whitch you beare towardes mann kynde, make me to be invysible.”

A kézirat később Gabriel Harvey író tulajdonában került, akiről azt mesélték, hogy élete utolsó évtizedeiben eltűnt a nyilvánosság elől. Lehet, hogy működött a várázsige?

3. Nicholas Culpepert boszorkánynak vélték, mivel gyógyfüvekkel gyógyított

Nicholas Culpeper's Herbal volt a könyvének a címe, amelyet először 1652-ben adtak ki, és az egyik legfelkapottabb könyvnek számított a különböző növények orvosi felhasználását illetően. Culpeper orvosi rendelője egy nem engedélyezett gyógyszertár volt, épp ezért gyakran konflikutsba keveredett orvos kollégáival. De más is volt a rovásán: Culpeper angolul írta meg könyvét és minden jegyzetét, hogy bárki el tudja olvasni, és nem latinul, mint általában orvos kollégái. 1642-ben Culpepert boszorkánysággal vádolták, amelynek büntetése akkoriban halál volt. Végül valamilyen úton-módon felmentést kapott, így elkerülte a halálbüntetést. 

4. Kilenc nap telik el, mire egy főnix feltámad

A főnix az egyik legnépszerűbb mitikus állat. Dumbledore tollas barátja, Fawkes a Harry Potter-rajongók körében is nagyon kedvelt. A különleges madarak szokásaival és életciklusával nagyon sokat foglalkoztak a középkori bestiáriumok. Ezekből kiolvasható, hogy a főnixek Arabiából származtak, 500 évig is eléltek, majd idős korukban lángra kaptak és elégtek, hogy 9 nap múlva aztán saját hamvaikból feltámadjanak.

5. Szerezz be egy bezoár követ mérgezések ellen

Ezzel a kővel mentette meg Harry Ron életét, miután a mérgező mézborból ivott Lumpsluck szobájában. De mi is ez a kő valójában? A bezoár a kérődző állatok gyomrában és beleiben keletkezett összeragadt szőrből, sókból, nyálkából és növényi rostokból álló kő. Elsőre nem hangzik túl jó, de úgy tartották, kiválóan hat a mérgezésekre. Eredetileg az arab orvosok terjesztették el a középkori Európában, így a gazdag királyok és pápák óriási összegeket fizettek a varázslatos kövekért. Pierre Pomet 18. századi könyvéből még az is kiderül, hogy a köveknek sem azonos a hatása. Egy tehén gyomrából való kő sokkal gyengébb, mint az, ami egy kecske gyomrából származik.

6. Mandragóra gyűjtéséhez mindig használj kutyát

A középkorban számos jótékony hatást tulajdonítottak a növénynek, a mandragóra jó fejfájásra, fülgyulladásra, és a köszvényt is gyógyítja. A furcsa növény begyűjtése viszont rettentő veszélyes feladat volt. Úgy tartották, ha a mandragóra emberalakhoz hasonlító gyökerét kihúzzák a földből, sírása őrületet okozhat. Ez lehet az oka annak, hogy a középkori növénygyűjtők egy meglehetősen furcsa módszert alkalmaztak a beszerzésére. Dioscorides: Materia medica 14. századi arab nyelvű könyve említi meg azt az eljárást, amely garantáltan biztonságos. Egyszerűen hozzá kell kötni a mandragóra szárát egy kutya farkához. Ha ez megvan, biztonságos távolságból bele kell fújni egy kürtbe, hogy a kutya rohanni kezdjen. Így lehet különösebb veszély nélkül beszerezni a növényt.