Most kiderül, mit tanácsol az, akinek 15 diplomája van

17/04/04 kedd
ujnemzedek.hu
Igen, már beérte a Guinness rekorder olasz öregurat, mindkettőjüknek 15 diplomája van, de Kapus Krisztián még majdnem csak feleannyi idős. Kíváncsiak voltunk, ennyi tanulással mit lehetett megtanulni.

Suliból jössz?

-Gyakorlatilag azért nem, mert január 20-án megszületett a kislányom, és a feleségemnek megígértem, hogy ezt a fél évet tanulásmentesen töltöm. Január 12-én államvizsgáztam legutóbb és 28-án kaptam meg a diplomámat.

Fotó: Jenei Ibolya

Ez neked a… hányadik is?

-A tizenötödik.

Feleségednek?

-A harmadik van folyamatban.

Húszig nem álltok meg együtt?

-Külön-külön se. (Nevet.)

Itt mindjárt a válaszod alatt úgyis felsoroljuk, hogy milyen diplomáid vannak, de a kérdés inkább az, hogy más hobbit nem tudtál kitalálni magadnak? Ott van a szalvétagyűjtés például vagy a kirándulás. Ez hobbi egyáltalán?

-Amit hobbiszerűen szeretek csinálni az az ifjúságpolitika, a fiatalokkal való közös munka.

TANULMÁNYOK

2016-2017 Okleveles stíluskommunikátor, Szegedi Tudományegyetem,

2014-2016 Okleveles kisebbségpolitikai szakember Szegedi Tudományegyetem

2012-2013 Jogi szakokleveles közoktatási szakember, Pécsi Tudományegyetem

2009-2011 Politikai tanácsadó, Pannon Egyetem

2008-2009 Pedagógus szakvizsga, Pázmány Péter Katolikus Egyetem,

2005-2008 Ifjúsági szakértő, Pécsi Tudományegyetem

2004-2007 Művelődésszervező MA, Pécsi Tudományegyetem

2003-2005 Társadalom- és állampolgári ismeretek, Eötvös Lóránd Tudományegyetem

1997-2000 Orosz nyelv és irodalom, Szegedi Tudományegyetem JGYTFK

1995-1999 Könyvtár (könyvtári informatikus), József Attila Tudományegyetem

1997-1999 Közoktatási vezető, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola

1996-1998 Egészségfejlesztő-mentálhigiénikus, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola

1993-1997 Művelődésszervező (-média szakirány), Juhász Gyula Tanárképző Főiskola

1992-1996 Katolikus hittanár, Szegedi Hittudományi Főiskola

1992-1996 Magyar szakos tanár - könyvtáros szak, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola

+

még OKJ-s, tanfolyamok, közigazgatási alapvizsga stb.

De ez munkád? Ebből élsz, nem?

-Igen. Főleg, de hisz akkor jó, ha azt csinálod munkaidődben, amit szeretsz. (Nevet.)

Oké, de akkor minek nevezed a diplomahalmozást, ha nem hobbi?

-Tudásvágynak, és hiszek a Life Long Learningben is. Mindig találok olyan terület, ami felkelti újra az érdeklődésemet. Volt egy görög bölcs, aki azt mondta: minél többet tudsz, annál nyilvánvalóbb lesz számodra, hogy mennyi mindent nem tudsz. Mindig találok valami új szakot, amely ki tudja egészíteni a korábban megszerzett tudásom.

Miért kell ehhez beiratkozni egy iskolába? Ott van az a csomó macera, felvételi, vizsgák stb. Azt gondolnám, hogy már az első vagy második diploma után is simán képes voltál az önképzésre.

-Biztosan veled is volt olyan, hogy ami nem muszáj, akkor nem csinálja az ember. Elég jól ismerem magam, ha nem járnék be órára, nem mennék el vizsgázni, akkor valószínűleg nem tanulnék ennyit. Az éjjeliszekrényemen ott állnak a könyvek, amiket el szeretnék olvasni vagy újraolvasni, de mégsem teszem. Ráadásul a tanulás számomra egy közösségi dolog.

Apropó közösség. Miután megbeszéltük ezt az interjút, rádkerestem a Facebookon, és gondoltam ismerősnek jelöllek, de azt írta: az ismerőseid száma elérte a maximumot. Gondolom a korábbi osztálytársaid, csoporttársaid…

-Ők is. De akkor még nem láttad, hogy a személyprofilom mellett van egy oldalam is. A tanuláshoz is rengeteg csoportot használok.

Most 43 éves vagy, az első képzésednél gondolom még papíralapú volt a jelentkezés, most mar mindent neten intézel.

-Igen. Sokszor én vagyok a motorja ezeknek az iskolai tanulócsoportoknak. Azért is szeretem őket, mert minden ilyen közösségben gyorsan kiderül, hogy ki-miben jó, így gyorsan fel lehet osztani a feladatokat. Vannak, akik jobban szeretnek jegyzetelni, mások inkább a vizsgákat tudják jó és követhető táblázatba összefoglalni, megint mások inkább tételeket dolgoznak ki. Én leginkább logisztikus vagyok. Amikor megvannak a feladatok, akkor könnyen átlátom kinek milyen feladat passzolna.

Mennyi ideje is vagy benne a magyar oktatási rendszerben?

-6 éves korom óta, azaz 37 éve. Talán egy-egy szabad félévem volt csak, a keresztféléves képzések miatt.

Guinness rekorder vagy?

-Ez egy aranyos sztori. A kiskunmajsai helyi lapba készült velem egy interjú „pusztán” arról, hogy milyen sok diplomám van. A megjelenés előtti este egy barátom küldött egy linket, amin épp egy olasz úriemberről írtak, aki most 70 éves és 15 diplomája van, így beállította a rekordot. Kérdezte a barátom, hogy én hol tartok. Hát pont ott.

Volt olyan felvételid, ahol már felröhögtek, amikor megláttak és látták a korábbi végzettségeidet?

-Már most is jelentkeztem is egy következőre…, mondták, hogy mutassam be a végzettségeimet, ilyenkor elő a koffert és becipelem az összes indexet, diplomát, nyelvvizsgát… Van az ETR rendszer… na, oda mindössze csak öt diplomát lehet beírni. Nyelvvizsgából is csak kettőt. Egyszerűen nem tudják kezelni az enyéimét, de persze nem is rám fejlesztették őket.  (nevet)

Jó, akkor itt is kell majd egy keretes arról, hogy milyen nyelvvizsgaid vannak. Gondolom teljesen más hozzáállással tanulsz vagy jársz órára. Mennyi idődet „veszi el” a tanulás? Gondolom dolgozol is.

-Gyakorlatilag most művelődési ház igazgatóként dolgozom és kiemelt állami pályázatok szakmai tanácsadásával foglalkozom. Emellett 25 éve hitoktatóként is tevékenykedem, több civil szervezetnél vagyok tag, újságot szerkesztek, ilyesmik.

Nyelvvizsgák
orosz felsőfok, 2000
angol középfok, 2007
német középfok, 2013

Oké, akkor kérlek ezeket is sorold fel és betesszük egy újabb keretesbe. Volt olyan szak, amit elkezdtél és nem fejezted be?

-Sok irányba elmocorogtam már. Jártam pszichóra, jogra, tanítóképzőre, pénzügyi és számviteli főiskolára, jogra is. Ezekre fel is vettek, de nem fejeztem be, volt, amikor munka miatt nem tudtam és volt olyan is, amikor egyszerűen nem tudtam megoldani az utazást pl. Miskolcra.

Elfoglaltságok
-VOKE Művelődési Ház, intézményvezető
-katolikus hittanár
-pályázati tanácsadó
-ifjúságpolitikus (29 éve foglalkozik fiatalokkal: táborszervezés, rendezvényszervezés, felnőtt segítő, metor, multiplikátor, képző stb.)
-több civil szervezet elnöke, tisztségviselője, tagja, alapítója.
-A Jászszentlászlói Római Katolikus Egyházközség Egyháztanácsának elnöke
-15 éve önkormányzati képviselő
-utazásokat szervez
-újságot szerkeszt

Mi a tapasztalatod, melyek azok a tudások, amiket jó, ha elsajátítunk az első alapszakon vagy a mellé.

-Egyértelmű, ami szükséges, azaz az informatikai online világ kezelése, de ezt a legtöbb esetben már nem kell tanulni, maximum fejleszteni. Sokszor előfordul, hogy inkább már a tanárok vannak lemaradva ebben, hiszen a generációk is más rendszerben kapcsolódtak ebbe bele. Sok diáknak azonban elképesztően hiányzik az alapvető kompetencia. Ez csak részben tanulható dolog, és sok múlik a családon is.

Mondj példát!

-Beengedtem a fiatalokat vizsgán magam elé, én nem siettem, úgyhogy volt időm végighallgatni, amint szóbeliztek. Olyan alapdolgok hiányoztak a tudásukból, mint a mikor volt a mohácsi vész, mi történt 1956-ban, milyen módon kapcsolódnak össze a XX. század eseményei az első világháborúval.

Azt mondod, hogy sem az alapadatok sem az alapvető összefüggések nincsenek meg fejben egy érettségi után?

-Igen, ez a tapasztalatom, bár tudom, hogy ez idővel fejlődik. Én egy erős középsuliból mentem egyetemre és nagyon-nagyon sokat használtam abból, amit ott tanultam. Szerintem ezért nem érdemes ellinkeskedni a középiskolát, utána sokkal nehezebb lesz.  

Oké, te hogy készülsz fel egy vizsgára? Dolgozol mellette, családod van.

-Volt olyan, amikor egyszerre öt szakra jártam, akkor megtörtént az „egy nap tanulás/egy nap vizsga elve.”  Én általában bejárok órára, ez nagyon fontos. Egyrészről rengeteg dolgot meg tudok ott tanulni, másrészről néhány alkalom után rá tudom hangolni magam a tanár gondolkodásmódjára. Ezután már nagy biztonsággal meg tudom mondani, hogy egy 10 kérdéses tesztnél milyen témákat válogatna be, illetve azt, hogy mi fontos számára a vizsgán.

És ott vannak az online tanulócsoportok is, amikről már beszéltünk. Nem kell feltétlenül mindent elolvasni, hiszen megkapod mástól jegyzetben, jegyzetelve. Azt kell megtanulni, hogy ki tudd választani a valóban fontos fő vonalakat az anyagban. A tanár így látja, hogy te átlátod és érdekel a dolog. Persze ilyenkor megtörténhet, hogy belekérdez valami apróságba, mert felkeltetted az érdeklődését, de akkor nyugodtan mondhatod már azt, hogy arra már nem emlékszem. Ilyenen azért ritkán csúszhat el egy vizsga.

Jegyeid alapján jó tanuló vagy?

-500-600 vizsgán vagyok túl. Életemben kétszer buktam meg még a legelején, mindkettő nyelvészet volt, még a magyar szakon.  Általában négyes-ötös az érdemjegy, de van olyan is, hogy kettesre, hármasra vizsgázom, ilyenkor -ha szeretem és érdekel is a tantárgy- visszamegyek javítani, mert tudom, hogy képes vagyok még jobban megtanulni. A legfontosabb tanácsom, hogy készületlenük soha ne menjünk vizsgára. Ha 10 könyvből egyet olvastál annak a vonalán indulj el és kapcsold hozzá, amit a jegyzetekből tanultál meg.  

Különleges memóriád van?

-Igen, mondhatjuk, hogy fotografikus.

De könyörgöm, mindig van olyan tantárgy, ami nem érdekel. Azokat, hogy tanulod meg?

-Muszáj.

Mit tanultál meg a sok tanulással?

-Azt például biztos, hogy nagyon gyorsan átlátok helyezeteket, és tudom rendszerezni a feladatokat.

Ez azt jelenti, hogy kapásból a középpontba kerülsz ezekben a közösségekben? Szereted ezt az érzést?

-Azt is megtanultam már, hogy nem kell mindig a középpontban lenni. El tudom helyezni magam különböző csoportokban a munkában vagy a suliban, és tudom, hogy ott mi a feladatom.

Nem válik unalmassá?

-Mindig van valami új, mindig van új aspektus és egyszerűen szeretek tanulni.

A folyamatos tanulással vagy iskolába járással, azt akarod késleltetni, hogy „végleg fel kelljen nőni”?

-Nem, ez nincs benne. Nem a diákéletet élem. Nem az vagyok, aki direkt nem szerzi meg a diplomát, mert szereti ezt a folytonos diákszerepet.  Inkább bizonyítás motivál, de főleg magamnak.

Persze megvan az egésznek az az előnye is, hogy a munkám során és az iskolában is fiatalokkal vagyok, nagyon fontosnak tartom, hogy aki ebben az ifjúsági szegmensben dolgozik, az ne távolodjon el a fiataloktól.

Mit mondanál, annak, aki most választ szakot vagy egyetemet? Mi alapján hozza meg a döntést?

-Két irány van a szakválasztásnál. Az egyik az, hogy mit szeretünk, ez a legerősebb motiváció. A másik, hogy érdemes olyan szakot választani, amiből meg is tudsz élni, vagy hasznosítható az ott megszerzett tudás. Az utóbbi sokszor függ a tanártól is.  Kimutatható, hogy ahol jó pl. a magyartanár, ott sokan jelentkeznek ahhoz kapcsolódó szakokra.

Oké, mi a helyzet, ha jelentkezünk és közben derül ki, hogy ez nem nekünk való?

-Egy pici újratervezéssel módosíthatod a szakot. Mondjuk egy matekkal még az elején egész sok irányba el tudsz indulni, logisztikus, informatikus, ilyesmi, de ez attól is függ, hogy mennyire vagy benne már a dologban. Én azt tanácsolom, hogy a diploma előtt mondjuk egy évvel már inkább álljunk a sarkunkra és fejezzük be rendesen. Sajnos több ilyet láttam, hogy a cél előtt hagyják abba.

Akik tényleg nem tudják mihez kezdjenek, azoknak azt mondanám, hogy vagy szülői támogatással vagy munka mellett jussanak be legalább egy főiskolára, olyanra, ami valamennyire kapcsolódik az érdeklődési körükhöz, és nem is annyira „nehezek”. Csinálják végig és közben ki fog tisztulni az érdeklődési körük, és másoddiplomára már oda mehetnek, ami valóban érdekli őket.

Sokszor az a baj, hogy a legtöbben nincsenek trenírozva a csalódásokra, a kisebb bukásokra és a való életre. Sokan meg ott állnak a friss diplomával és csodálkoznak, hogy nem kínálgatják nekik a többszázezres fizetéseket. Ráadásul rengeteg olyan alapkompetencia hiányzik, ami az induláshoz szükséges lenne, hogy mást ne mondjak: hogyan kell elkészíteni egy önéletrajzot.

Akkor kifejezetten tanácsolod, hogy egy könnyebb képzés mellé menjünk el valamit dolgozni?

-Szívesen mondanám, de sajnos ez így nem igaz. Aki nem elég edzett és nem elég felkészült az a suli mellett végzett munka esetén könnyen elengedi a tanulást, és inkább csak a munkára koncentrál, és akkor megint ott tartunk, hogy kiesett a tanulásból.

Akkor te nem javaslod?

-Amennyiben megteheti, hogy ne dolgozzon mellette, akkor nem. Az igaz persze, hogy rengeteg hétköznapi kompetenciát, munkatapasztalatot össze lehet szedni.

A jó megoldás talán inkább a hétvégi és a nyári munka, akár külföldön is. Az olyan tudásokat mint, a pénz beosztás, ügyintézés, munkamorál, tehát a minimális élettapasztalat, nagyon jól el lehet sajátítani ott is.  Minden összevetve, az alapdiplománál nem javaslom, hogy menjünk el dolgozni mellette, de a másodiknál már igen.  Nem utolsó sorban, ezzel a pénzt is elő lehet teremteni a második diplomára. Vagy a harmadikra.

Azt szokták mondani, hogyha valaki úgy megy végig a tanulmányain, vagy az életen, hogy nem bukik egyszer sem, akkor ott valami baj van.  Nyilván nem esnek jól a bukások és a pofonok, de ezek által is megismerjük magunkat. Rá fogunk jönni, hogy nem adtunk bele mindent, és egyébként kit akartunk átverni? Magunkat?