Most akkor a fiatalok változzanak meg vagy a munkahelyek?

17/05/05 péntek
ujnemzedek.hu
A III. Versenyképes Oktatás Konferencián voltunk, ami persze marha unalmasan hangzik, de kiszedtük belőle azokat a dolgokat, amelyek konkrétan a fiatalokra vonatkoznak. A címben feltett kérdésre persze rengeteg javaslat, hozzászólás, megoldási lehetőség érkezett, de az biztos: valaminek történnie kell, mert pár éven belül a munkahelyek többségében az Y-gen tagjai dolgoznak majd.

Legalább háromféleképpen kezdhetnénk el ezt a beszámolót. Az egyik így nézne ki: „Nagyon sok dologról volt szó, például arról, hogyan kapcsoljuk össze a pedagógusokat, a munkaerőpiacot, a kormányzatot és a fiatalokat.

A másik, ha kiragadunk az előadásokból egy mondatot és köré építjük, hogy mi mindenről volt szó. „Ragadjuk meg a lehetőséget és legyünk kitartóak”, miközben  „A cégek győzzék meg az Y-generációt, hogy miért dolgozzanak náluk”, valamint „Mindkét oldalról fontos az alázat és a tisztelet”.

A megnyitó: Dr. Illés Boglárka, ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkár 

A harmadik lehetőség, hogy elkezdjük idézni a sajtómeghívóból a konferencia célját, ami  „a paradigmaváltás a cégeknél a jövő munkaerejének megtalálása terén – nem elég az általános Y és Z generáció fókusz, szükség van a személyes preferenciák, motivátorok jobb feltérképezésére a tehetségek megtalálásához és megtartásához... és így tovább (Ha valaki nagyon szeretné elolvasni, küldjön egy levelet a szerkesztoseg@unp.hu-ra és esküszünk, hogy elküldjük neki a meghívó szövegét).

Mi inkább egy negyedik megoldást választunk. Elkerülnénk a fentebb írtakat, mert ezek a legtöbb esetben szakmai kérdések és inkább azzal foglalkoznánk, ami valóban a fiatalokat érdekli. 

Ebből a szempontból a konferencia egyik legizgalmasabb pontja, hogy hogy nem, egy fiatal csapat előadása volt, amelynek tagjai külföldön lepipálták a hazaiakat. A floridai Heavener Nemzetközi Esettanulmányi Verseny győztes csapata, név szerint: Csanády Luca, Madarász Natália és Erőss Domonkos egy olyan versenyen lett első, ahol mindenki az anyanyelvén prezentált kivéve őket (sőt, Natáliát a legjobb előadónak is megválasztották). Erre később rá is térünk, de először is válaszoljuk meg a címben feltett kérdést, vagyis: ki változzon? A munkahely vagy az új generációs dolgozó?

Mamahotel kontra cégek

Igen, nem kétséges, a munkavállalok háromnegyede pár éven belül az Y-generációhoz tartozik majd - mondta Nagy-Józsa Dorottya ACC, a Y2Y Business Coaching alapítója és ügyvezetője a konferencián tartott előadásában.

A szakember ezt nem ijesztgetésnek szánta, szerinte ezzel az ég világon semmi gond nincs egészen addig, amíg bele nem esünk a mamahotel szindrómába. Vagyis abba, hogy elég későig, azaz 27 éves korunkig szüleink nyakán lógunk, nem tudunk és/vagy vagyunk hajlandóak kirepülni a családi fészekből.

Ráadásul ez az a hely, ahol a legtöbb esetben naponta elmondják nekünk, hogy mi különlegesek, ügyesek, szépek és jók vagyunk. Mi ettől persze nagyon egyedinek hisszük magunkat, de aztán jön a pofon: bekerülünk egy munkahelyre, ahol  - rossz hír - de rajtunk kívül mindenki más is ilyen.

Ez senkinek sem jó, se nekünk, se a cégnek, mert ilyenkor pánikba esnek a vezetők, a hr-esek, mert, ha nem tudnak minket motiválni, akkor egyszerűen felmondunk és átmegyünk egy másik munkahelyre, hiszen egy darabig nincs mit vesztenünk, mert ott a mamahotel. Ördögi kör: ugyanis ha ezt a hozzáállást látják, akkor lehet fel sem vesznek minket.

Szóval nem könnyű az Y generációval, éppen ezért a megoldás csakis a kölcsönös rugalmasság, az alázat megtanulása és a tisztelet lehet. Legyen szó munkaadóról, beosztottról, vagy különböző generációkról egymás között.

Miért is jó itthon (is) tanulni?

És akkor térjünk vissza a konferencia legizgalmasabb részéhez, a győztes csapathoz, és ahhoz, hogy mi volt az, ami nekik (és akár a magyar oktatásnak) a versenyelőnyt jelentette a többiekkel szemben?

Az ugye mindenkinek egyértelmű, hogy ma már alap a nemzetközi versenyképesség, legyen szó az oktatási intézményekről, cégekről, tanulókról vagy dolgozokról. Gondoljunk csak egy multira, ahol hiába vagyunk itthon, akkor is nemzetközi versenyben (és környezetben) kell megszereznünk egy több körös állást, de a cégeknek is nemzetközi vállalatokkal kell megküzdeniük értünk. 

A nyertes csapat tagjai saját bevallásuk szerint sokat gondolkodtak a felvetett kérdésen, és azon,  hogy mit is tudnának tanácsolni más fiataloknak. Ők arra jutottak, hogy nyitottnak kell lenni, nem szabad félni, meg kell ragadni, minden lehetőséget - legyen az pályázat, verseny, vagy bármilyen más program -, mert nem lehet tudni, hogy melyikből lesz valami.

Vagyis, próbálkozni kell, minél többször, hiszen egyetlen versenynél sem tudja senki sem, hogy ő lesz -e a befutó.

Menjünk külföldre tanulni?

A rövid válasz az, hogy igen. A bővebbet már az egyik kerekasztalbeszélgetés résztvevője, Horváth Gergely adta, aki a Cambridge-i Egyetemre jár. Szerinte, ha nem az a célunk, hogy a világ 200-250 legjobb egyetemén végezzünk, akkor nem kell feltétlenül a határon túl keresgélnünk. Gergely úgy gondolja, hogy kicsit sem jelent előnyt az egy állásinterjún, hogy egy ismeretlen külföldi suliban szereztünk bizonyítványt. Félreértés ne essék, a külföldi tapasztalat jelenthet pluszt, de erre ott vannak az olyan programok, mint az Erasmus vagy a különböző ösztöndíjak.

- Pusztán az, hogy valaki külföldön végzet valóban nem számít sokat egy állásnál – erősítette meg a  felvetést Barathi Tamás a Colibri HR Solutions alapítója. Szerinte is vannak sokkal fontosabb szempontok, mint amilyenek a problémamegoldó képesség és a rugalmasság, de ezeket remekül lehet fejleszteni a különböző külföldi programokon és itthon is.

Összegezve, a feltett kérdésre, azaz előnyre, a válasz: a kitartás és önfegyelem. A győztes csapatnak sem hullott az ölébe a siker, rengeteget dolgoztak a feladatokon szabadidejükben.

Ahhoz pedig, hogy erre képesek legyenek, szerintük tökéletes közeg a magyar felsőoktatás is, az ő esetükben ez a Corvinus Egyetem.  A vizsgákra általában elképesztő mennyiségű anyagot kell megtanulniuk, ez pedig kőkeményen fejleszti a kitartásukat, amire nem csak versenyeken, de később a munkahelyen is nagy szükségük lesz. 

A csapat tagjai mind tanultak vagy éltek egy ideig külföldön, tehát azt is látják, mi az, amiben még lehetne itthon erősíteni. Ilyen az interkulturális kommunikáció, az idegen nyelven való prezentálás, és az olyan "marketing" alapú szemléletmód, amivel könnyebben el tudják adni a munkájukat.

Tehát, ha úgy vesszük, a magyar oktatásban elsajátíott elméleti tudást és analitikus gondolkodást mixelve a külföldi, kommunikáció alapú, úgymond önmarketinggel, tökéletes kombó született a sikerhez.