Így néztek farkasszemet a halállal az aradi vértanúk

16/10/06 csütörtök
ujnemzedek.hu
12 puskával lőttek a golyó általi halálra ítélt tábornokokra, kilencet felakasztottak.

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

A vértanúk mindegyike aktív, vagy a császári seregből kilépett tiszt volt. A világosi fegyverletétel egyfajta utolsó üzenet volt a Habsburgoknak, ugyanis nem a császári seregnek, hanem a keletről érkező oroszoknak adták meg magukat Göregyék. Miután a katonai vezetést elfogták, Ferenc József császár azt az utasítást adta Haynaunak, hogy a lehető legnagyobb szigorral járjon el a „kompromittáltakkal” szemben.


Szintén ezen a napon végezték ki a pesti Újépület falánál gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. (Kép: Wikipedia)

Az első ítélet az összes tábornokkal szemben kötél általi halál volt, ám Haynau négy esetben kivételt tett, és a katonákhoz méltó, golyó általi halálra változtatta azt.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),

2. Dessewffy Arisztid, tábornok,

3. Kiss Ernő, tábornok,

4. Schweidel József, tábornok,

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. Lovag Pöltenberg Ernő, tábornok,

6. Török Ignác, tábornok,

7. Láhner György, tábornok,

8. Knezich Károly, tábornok,

9. Nagysándor József, tábornok,

10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,

11. Aulich Lajos, tábornok,

12. Damjanich János, tábornok,

13. Gróf Vécsey Károly, tábornok.

 

A szájhagyományban rengeteg apró mozzanat maradt meg különösen a kivégzésekkel kapcsolatban. Az 1948-ban 82 éves Halász János úgy mesélte el, hogy "Kiss Ernőt vállon találta a golyó, hát térdre bukott, aztán egy katona odarohant és egészen a fülébe dugta a puskát, úgy lűtte le". A szerb - vagy ahogyan a kortársak nevezték rác - származású Damjanich Jánost lábtörése miatt parasztszekéren vitték a vesztőhelyre, aki a kocsin végig szivarozott. Utolsó előttinek végezték ki és Balogh Mihály kertai lakos (Veszprém megye) úgy mondta el 1947-ben, hogy "...a hóhérját külön figyelmeztette:

"Vigyázz fattyú föl ne borzold a szakállamat!"
Aztán megölelte a fát.

 

forrás: (Wikipedia, Magyar Elektronikus Könyvtár)