Fantasztikus élmények és hasznos tudás – így értékelték a magyar diákok a LYBA projektet

19/07/22 hétfő
ujnemzedek.hu
Június huszonnegyedikétől harmincegyedikéig tartott a LYBA projekt első képzése Lengyelországban, melyen 12 diák vett részt. Köztük volt Pászti-Tóth Zsolt, illetve Szollár Dóra, akik beszámoltak nekünk erről az egész képzésről.

Szollár Dóra beszámolója:

Tizenketten vettünk részt annak érdekében, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a vezetőléthez, és szeptembertől sikeresen irányítsuk a saját, velünk együtt hatfős csapatunkat egy projekt megvalósításának érdekében.  Személy szerint igencsak ijedt és visszahúzódó vagyok új emberek előtt, ezért a program jócskán kimozdított a komfortzónámból – ami egyébként az egyik céljuk is volt ezen az első képzésen. Ráadásul végig angolul kellett beszélnünk egymással, és hiába van nyelvvizsgám, kevesebb az önbizalmam ezen a nyelven.

Az első napon délután értünk a városba, és mivel roppant fáradtak voltunk az egész napos utazás után, mindössze egyszerűbb csapatépítő foglalkozások voltak. A szállásunk egy kollégiumban volt, ami, elsőre elég lehangolóan nézett ki, de belül egészen otthonosnak bizonyult. Az étel is nagyszerű volt: vegánként aggódtam, hogy csak uborkasalátát és rizst fogok kapni, mint a tizedikes sítáborban, de szerencsére változatos étkezésben volt részem, sőt, megesett, hogy jobb ételt kaptam, mint a többiek – egyik ebédre zöldséges sushit adtak.

Maguk a képzések fél négyig tartottak kilenctől, utána ebédeltünk és különféle programokban vettünk részt – volt, hogy kajakoztunk, úsztunk, vagy karaokéztunk. Ez az első tréning elég intenzív volt. Főként az elméleti része volt nehéz, és a rövid felkészítést követően rögtön az önismeret következett.

Rengeteget kellett beszélni magunkról, és különféle módokon kifejeznünk a belsőnket – képek segítségével szóban, párokban és csoportokban, egyszerűen csak beszélgetve, végül álomtérképet alkotva. Szó volt a tulajdonságainkról – gyengeségeinkről és erősségeinkről, és arról, hogyan kamatoztathatjuk ezeket vezetőként. Visszajelzéseket kellett adnunk egymásnak, ami bevallom, az elején roppant nehezen ment, de végül egészen belejöttem.

Minden nap végén írnunk kellett az első nap kapott füzetbe, erre fél óra jutott – ez több idő volt, mint amennyi feltétlenül szükséges lett volna, de direkt: azt szerették volna, ha megtanulunk egyedül lenni önmagunkkal.  A projekt végén értékelnünk és pontoznunk kellett magát a képzést, hogy mennyire vagyunk készek a vezetőlét bizonyos kihívásaira, majd mindezt párokban kellett megvitatnunk, és visszajelzést adnunk egymásnak arról, hogy mit érdemes változtatni, és mi az, ami egyedi vezetővé tehet majd bennünket.

Pászti-Tóth Zsolt Beszámolója:

„Fantasztikusnak tartottam ezt az egész képzést, s mint egy nyaralásként éltem meg. Reggel felkelni és tanulni – sok embert már ez a pár szó megrémít. Viszont itt teljesen más volt a helyzet. Minden reggel hajtott a kíváncsiság, a kreativitásom szárnyalhatott a tréningek utáni „szabad foglalkozások” pedig nagyon jól lettek kiválasztva, tudtunk nélkül fejlesztettük a vezetői készségünket és nagyon jól éreztük magunkat.”