Ez történt volna, ha száz évvel hamarabb érettségizel

17/05/08 hétfő
ujnemzedek.hu
Régen az úri osztályhoz tartozás elengedhetetlen feltétele volt az érettségi. Tiszti bojt, párbaj, mi kell még?

Ma az érettségi olyan, mint a házi feladat: ha van, senkit sem érdekel, ha nincs, akkor viszont gond lehet. Azonban ha elkezdjük visszatekergetni a történelem kerekét, és mondjuk egy bő száz évet utazunk a múltba, akkor egy érettségivel igencsak kellemes hétköznapoknak néznénk elébe.

A „maturálás”, azaz az érettséget igazoló vizsga letétele egyenlő volt azzal, hogy az ember mehet az egyetemre, viszont ez nem merült ki ennyiben. A korabeli szabályok szerint az érettségi megszerzésével a választójogi cenzust is megszerezte a diák, betölthetett köztisztviselői állást, a hadseregben tiszti rendfokozatot kapott (bojtot hordhatott a kardján), és megszerezte a párbajképességet, azaz egy őt ért sérelmet hivatalosan, párbaj útján rendezhetett.

Persze hozzá kell tenni azt is, hogy akkoriban mindössze 10-15% volt az érettségizettek aránya, ezért aki megszerezte erről a bizonyítványt, az egy elit klub tagja lett, és olyan ajtók nyíltak meg előtte, amik a korban az „átlagos” iskolát járt emberek előtt sosem.


Forrás: Giphy

Az átlagos, elfogadható fizetésnek havi 200 pengő körüli összeget szoktak saccolni, ebből már kényelmesen meg lehetett élni (egy egyetemi tanár fizetése 600 pengő körül mozgott). 200 pengő egy 2-3 szobás lakásra és cselédlányra is elegendő volt, nem beszélve a családról.

Persze kellett is a pénz, ha valaki fenn akarta tartani a rangjához méltó életszínvonalat: Budapesten a jó polgári lakás minimum két szobából, hallból plusz cselédszobából kellett álljon. Magasabb rangú köztisztviselő azonban ragaszkodott a 4 szobához. A lakásideál a nemrég épült, Bauhaus-stílusú, központi fűtéses, liftes ház volt. Az áram és a vízvezeték ekkor már általános elvárás volt, és a középosztálybeli lakások túlnyomó többsége fürdőszobával és vízöblítéses WC-vel is rendelkezett. Nem lehetett spórolni a cselédlányon, mert az is kellett. Az öltözködésen sem lehetett egészen spórolni: a fazonnak és az anyagnak követnie kellett a divatot - a kor divat- és társasági lapjai egymással versengve adták a jótanácsokat, hogyan lehet otthon, saját kezűleg, esetleg a házi-varrónő közreműködésével lekoppintani a legújabb "párizsi" divatot - írja az egyik tanulmány a korról.

Persze még mielőtt befátyolosodik a tekintetünk és dühösen csapunk az asztalra, hogy "bezzeg most mennyivel rosszabb", akkor azért gyorsan tegyük hozzá azt is, hogy száz éve jó eséllyel a pad után egy lövészárokban kötött ki egy fiatal valahol az Isonzó közelében, lányként még nem nagyon volt lehetőség érettségit tenni, az első világháború utáni békediktátum pedig sokakat menekülésre kényszerített az elcsatolt területekről.