Amire nincsenek szavak…

19/05/08 szerda
ujnemzedek.hu

Vajon a tegnapi mérkőzés előtt hányan hitték el, hogy a Liverpool tovább juthat 3:0-s hátrányból a Barcelona ellen? Hányan hittek abban, hogy Mohamed Salah vagy Roberto Firmino nélkül sikerülhet? Valószínűleg nem sokan, azonban a helyszínre kilátogató Pool szurkolóban egy szemernyi kétség sem volt, hogy kedvenceik képesek a lehetetlenre, és már a mérkőzés előtt is teli torokból énekeltek, bíztatták csapatukat. És melyik az a liverpooli játékos, akit nem spannol fel az, ha több tízezer torokból szól egyszerre a „You Will Never Walk Alone”? Ha a szurkolók elhiszik, hogy ezt a mérkőzést meg lehet nyerni, akkor játékosoknak kutya kötelességük meghalni a pályán, és mindent megtenni a csodáért. Ráadásul a másik oldalon kinek ne ugrana görcsbe a gyomra, amikor a gyepszőnyegre lépve ilyen atmoszféra fogadja? Tudnia kellett volna a Barcelonának, hogy ez a meccs még nincs lefutva. Tudnia kellett volna…

A kétkedőket Divock Origi hallgattatta el, már a 7. percben, amikor Henderson lövését Ter Stegen ugyan még bravúrral hárította, azonban a kipattanó labda a belga csatár elé került, aki az üres kapuba már könnyedén betalált. A gól nem törte meg a Barcát, s a félidő végéig kiegyenlített volt a játék, mindkét oldalon voltak helyzetek, azonban az újabb gól elmaradt, így 1:0-s hazai vezetéssel vonulhattak a csapatok az öltözőbe.

A második félidőt a Barca kezdte jobban, azonban Suarez ziccerénél Alisson hatalmasat védett. Aztán megindult valami…Valami, amit utoljára 2005-ben láthattunk a Pooltól. Az 54. percben a félibőben csereként beálló Georginio Wijnaldum előbb egy oldalról laposan beadott labdát lőtt a hálóba, majd két perccel később egy szintén oldalról érkező, ám most magasan belöbbölt labdát fejelt a tehetetlenül álló Ter Stegen kapujába. Megcsinálja a Pool azt, amire mindenki azt mondta, hogy nem lehet megcsinálni. És csak ezután jött az igazi slusszpoén. A 79. percben szöglethez jutott a Liverpool, amire a Barca játékosok - talán még a három bekapott gól hatása alatt - csak lézengve készültek. A szemfüles Alexander-Arnold kiszúrta, hogy nem figyelnek a védők, és a szögletet gyorsan elvégezve bepasszolta a középen szinte teljesen egyedül álló Originek, aki pedig köszönte a lehetőséget, és bevágta a negyediket is a hálóba.


Forrás: Pixabay

A Liverpool megcsinálta tehát ugyanazt, amit 2005-ben a Milan ellen. A Barca pedig nem tudott gólt rúgni, s a hármas sípszó kérlelhetetlenül kiáltotta Messiéknek: itt a vége. A Liverpool utazhat Madridba július elsején a BL döntőbe, hogy megpróbálják történetük során hatodik alkalommal elhódítani a legrangosabb európai kupasorozatot. A legnagyobb különbség a párharc során az volt, hogy a Liverpool csapatként küzdött és együttes erővel győzték le az egyedül Messire támaszkodó, érezhetően egy játékosra felépített Barcelonát.

Pedig nem volt a pályán Salah, nem játszott Firmino, sem Keita, de ott volt Origi és ott volt Wijnaldum, akik éltek a kínálkozó lehetőséggel, és egy életre belopták magukat a Pool szurkolók szívébe. De nem csak ők ketten, az egész csapat kiérdemelte helyét a futball történelemben. Alissontól kezdve Alexander-Arnoldon át, az összes játékos kihajtotta a lelkét a győzelemért, s a kemény munka megtérült. Mert hittek benne. Hittek az első perctől fogva, mind a szurkolók mind a játékosok. Hitték, hogy igen, az Anfielden meg lehet csinálni. Sehol máshol nem, de itt igen, és meg is csinálták. Sok nagy fordítás volt már a labdarúgás történelmében, de amit tegnap este a Liverpool véghez vitt, arra nincsenek szavak.