„Valóban Több leszel, ha teszel!”

19/02/15 péntek
ujnemzedek.hu
„Az önkéntes nem dolgozik ingyen, ha jobban belegondolunk” – vallja Gyorgyovich Miklós a 2018-as magyarországi önkéntességkutatás bemutatóján. Több leszel, ha teszel – hangzik ezzel egybevágóan az esemény mottója is.

És valóban: az önkéntesség azt is gazdagítja, aki a munkát végzi, hiszen élményekkel, ismertséggel, tapasztalattal és értékes tudással szolgál. Erre és más fontos tanulságokra hívja fel a figyelmet a kutatás vezető kutatója. „Az önkéntesség meghatározása már önmagában nem egyszerű feladat. Ahány felmérés, majdnem ugyanannyi definíció is létezik. A 2018-as önkéntes kutatás szerint egy személy ingyen, saját baráti körén és családján kívül végzett tevékenységéről van szó” – vezeti be a témát Gyorgyovich.

A kutató maga is sokat önkénteskedett, személyesen is érintett a témában: fiatalkorában csöppent bele ebbe a világba, többek között a Szentjánosbogár Közhasznú Egyesület, valamint a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkájában is segédkezett. Meggyőződése, hogy a későbbi életében is meghatározó élményekkel gazdagodott ekkor. De nem csak ilyen módon létezik önkéntesség. A szakirodalom megkülönbözteti egymástól a „formális” típust – ez a szervezett, általában nagyobb volumenű projektekre vonatkozik – illetve az „informális” önkéntes munkát, amely inkább a kisebb, szervezeten kívüli, szívességalapú munkákat jelenti.


Gyorgyovich Miklós

Az utóbbiban résztvevők inkább a közvetlen környezetükben tevékenykednek, kisebb-nagyobb vállalások formájában, például a szomszéd költözésében segédkezve, vagy az utcai szemét felszedésével. Jelentőségük nem elhanyagolható, már csak azért sem, mert a felmérések szerint az önkéntesek kétharmada kizárólag informális módon nyújt segítséget. Ez sok százezer tevékeny embert jelent, így könnyű belátni, hogy a társadalomnak rengeteg haszna származik az ő tevékenységükből. Ráadásul közülük kerül ki a formális önkéntesek jelentős hányada, amiből következtethetünk, hogy sokaknak egyfajta bevezetésként is szolgál a szervezett segítségnyújtás világába. A 2018-as felmérés a népességösszetételt tekintve nagyjából hozza a korábbi tipikus mintákat. Jellemzően nők, magasabb végzettségűek, és az anyagi szempontból középréteghez tartozó felnőttek önkénteskednek.

Újabb fejlemény azonban a fiatalok részvételi aránya, ami jóval magasabb, mint amennyire a népességarányukból következtethetünk.

Ez mindenképpen örvendetes, hiszen az újabb nemzedékek tudatos hozzáállása pozitív tendenciákhoz vezethet a jövőben. A jelenlegi állapot szerint a magyar felnőtt lakosság 55 százaléka – a kutatás definíciója alapján – soha nem önkénteskedett. Gyorgyovich szerint ez a számarány nem számít rossznak. Kiemeli: nem mindenkinek „fogják meg a kezét”, sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy miként vehetnének részt ebben. Másfelől előfordulhat az is, hogy sokan nem is tudják, hogy az, amit tesznek, valójában önkéntesség. A már önkénteskedők jelentős része is személyes megkeresés, ismerős vagy barát hívására kezdett bele a munkába. Észre kell venni, hogy a tevékenység általában társas jellegű, és leginkább személyes kapcsolatokon keresztül népszerűsíthető.

Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy te magad miért vagy érintett, miért a te feladatod a környezeted jobbá tétele” – teszi hozzá a kutató.

Le kell bontani a fogalomra rárakódott tévképzeteket, hiszen az önkéntesség nem csak a ráérősek hobbija, lényegében minden ember részt vehet valamilyen formában. Tengernyi lehetőség van, rengeteg projekt létezik. A részvétel főleg tudatosság és figyelmesség kérdése.