Nyitottabbá és elfogadóbbá teszi a fiatalokat az önkéntesség

17/01/23 hétfő
ujnemzedek.hu
Az Új Nemzedék Lounge-nál az idei Educatio kiállítás harmadik napján is folytatódtak az előadások. Az önkéntességről szóló beszélgetésen Lőrincz Borbála a Bagázs Közhasznú Egyesület önkéntese és segítője, Darvas Márton a 72 óra kompromisszumok nélkül főkoordinátora, Szalóki Mihály a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium pedagógusa, Mézes József a Veszprémi Szakképzési Centrum Szent-Györgyi Albert Szakgimnáziumának megbízott igazgatója vett részt.

A kerekasztalbeszélgetés során a résztvevők megpróbálták körbejárni az önkéntesség hazai helyzetét, megtalálni, mitől népszerűbbek egyes kezdeményezések, milyen munkákba lehet bevonni a tanárokat és a diákokat.

Mézes József szerint nagy szerepe van az iskolák igazgatóinak az önkéntesség megvalósításában. Ha ők nem állnak egy olyan nagyszerű és hasznos tevékenység mellé, mint amilyen például a 72 óra önkéntesség, akkor a tanárok nem sokat tehetnek.

Szalóki Mihály kiemelte: mindenkinek megéri belevágni egy-egy ilyen kezdeményezésbe, hiszen ezzel csak nyerhetünk. "Bár azt nehéz lenne megállapítani, hogy ki az igazi haszonélvező, mikor találkoztam már olyan esettel, hogy a diák egy idős hölgynek segített bevásárolni, szemetet levinni, közben pedig a beszélgetéseik során kiderült: a tanuló nem igazán jó németből, de a hölgy, akinek segédkezett egy nyugdíjas német tanár. Ezáltal a néni segített neki a németben, így fel tudott zárkózni a tanulásban a fiú. Ebben az esetben mind a két fél nyert valamit – mi ez, ha nem nagyszerű dolog!"

Hozzátette, hogy az önkéntes feladatként végzet munka során a gyerekek nyitottabbak lesznek, elfogadóbbak, ezért nagyon fontos a másokkal való találkozás. Lényeges pontként említette, hogy sok gyerek vett már részt idősek gondozásában, ami nem biztos, hogy egy könnyen feldolgozható élmény, ezért szükség van arra, hogy ezt a társakkal, tanárokkal esetleg iskolapszichológussal feldolgozzák, hogy mindenképp pozitív élmény maradjon a gyerekekben. "Fontos, hogy a gyerekek megbeszéljék ezt egymás között, meséljék el, hogy ha valami jó volt vagy rossz. Ha rossz volt, miért volt az, hogy lehetne jobban megoldani? Ha valami jó program volt, akkor ki az, aki még csatlakozna? Csinálják együtt! Sok gyerek nem hagyja abba az önkéntességet a kiszabott idő letelte után sem. Jó lenne, ha ezek a gyerekek megosztanák társaikkal élményeiket, hogy miért szeretik ezt csinálni, és bevonnák társaikat is a kezdeményezésekbe. Mert egy-egy ilyen feladat során valami újat ismernek meg magukból, amit eddig nem tártak fel. Ezért is fontos a pedagógusok és szülők szerepe, hogy engedjék új ismereteket szerezni a fiatalokat."

Kép: www.facebook.com/educatiokiallitas

Lőrincz Borbála szerint siker, hogy a korábbi önkénteseink toboroznak saját és más iskolákban önkénteseket. Az a tapasztalat, hogy nagyon lelkesek szoktak lenni a fiatalok, bár a szülők nagyon szkeptikusak. Volt már rá példa, hogy a diák védte meg az önkéntességet és a fontosságát a szülővel vagy tanárral szemben. Nagyon motiváló tud lenni a gyerekek hozzáállása."

Mézes József hozzátette, milyen sok szülő döbben meg, mikor gyereke aktívan részt vesz egy önkéntes programon. "A szülő nem tudja elképzelni, hogy mi mozgatja meg a gyereket, hogy az felkel vasárnap reggel, és elmegy mondjuk rendet tenni a helyi művházban. Ez jó esetben elindít egy beszélgetést, kommunikációt a gyerek és szülő között, ami nagyszerű dolog. Rendszeresen tartunk úgynevezett érzékenyítéseket, ahol a szülőknek tartunk előadást arról, hogy miben is vehetnek részt a gyerekeik. Ezáltal ők is érdeklődőbbé válnak, sőt egy-egy akció őket is bevonja a dologba, ami által aztán egyre nyitottabb lesz a szülő is." Véleménye szerint az önkéntesség, erősíti a családi kohéziót, a családok és iskolák kapcsolatát és bíznak abban, hogy még nagyobb társadalmi támogatást fognak kapni ezek a programok.

Közös és megoldandó feladatnak tekintették, hogy hogyan lehet megteremteni azt a légkört, amiben a fiatalok nem csak az önkéntességgel hanem a különböző társadalmi kérdésekkel is megismerkedhetnek, és válaszokat is kaphatnak rájuk. Illetve fontos dilemma: hogyan lehet meghívni fiatalokat egy közösségbe, például a közösségi terekbe? Abban mindenképp egyetértettek, hogy a , valamint a közösen átélt akciók mellett a társak véleménye is nagyon fontos szerepet játszik a fiataloknál.

Darvas Márton a személyes élményeiről és a tapasztalatszerzésről beszélt. "Egy csapat diákkal kimentünk egy térre és versenyt rendeztünk, ki mennyi cigaretta csikket képes összegyűjteni. Amellett, hogy undorító dolog volt szedegetni az eldobott csikkeket, a gyerekek pozitívan fogták fel: a dolog egyszerre volt élmény, csapaterősítés, környezetvédelem és bizony sokan elgondolkodtak azon, hogy a továbbiakban inkább egy kukába dobják majd ki a csokis papírjukat és egyéb szemetüket."