Tudat alatt befolyásolnak, de nem gonoszabbak, mint a reklámosok

18/05/25 péntek
ujnemzedek.hu
Ez nem egy találós kérdés, hanem egy interjú Sepsey Barnával, akit kicsit kifaggattunk az internetes adatkezelés boszorkánykonyájának sötét titkairól.

Ő a Reputation.hu vezetője. Alapvetően keresőoptimalizálással és reputációmenedzsmenttel foglalkozik, de mi arról faggattuk Barnát, hogy miért gond az, ha valaki lenyúlja az adatainkat, miért jó/rossz az, ha tudat alatt befolyásolnak minket a neten, de arról is szó esik, hogy lehallgatnak-e minket a tech cégek.

Ennél hülyébb megnevezés nem volt? Mi az a reputációmenedzsment amivel foglalkoztok?

- Alapvetően hírnévmenedzsmentről van szó. A kifejezést külföldön már elég jól ismerik, de itthon valóban nem nagyon találkozhattál vele. Ez mondjuk jól be is mutatja, a terület hazai állapotát és fejlettségét. Most már nem feltétlenül elég, ha van egy jó terméked és egy jó piacod. Hiába jó az amit csinálsz, ha a Google találti listában azt látják, hogy keveset fizetsz és rabszolgahajcsár vagy, akkor ne lepődj meg ha senki nem akar nálad dolgozni és trendi cégből hirtelen te leszel a világ leggyűlöltebb cége. De ez igaz magánszemélyekre is. Hiába gondolod magad jó szakmebernek, vállalkozónak vagy cégtulajdonosnak, ha közben a digitális lábnyomod alapján csak botrányok övezik a munkádat. És ez egyetlen, a nevedre történő Google keresésből ki is derül. Kb 3 másodperc alatt.

Sepsey Barna

Bekerültél a Forbes 30-as listájába is , hogy lettél te cégvezető? Azt mondták a szülők, hogy márpedig te reputációmenedzser leszel…

-Nem sok köze van annak, amit tanultam, ahhoz, amit, most csinálok. Programtervező informatikát tanultam az ELTE-n, aztán gazdaságinformatikát a Corvinuson.

Tehát akkor egy kocka vagy?

- Igen. A suli után elkezdtem honlapokat programozni, mert jobban fizetett, mintha beültem volna kódolni valahova. Aztán egyre több megkeresés jött, hogy hiába van már jó oldala a cégnek, egyszerűen nincsenek rajta látogatók. Ekkor jött Papp Gábor barátom, aki már akkor is marketinggel foglalkozott, így összeadtuk tudásunkat, így született meg a The Pitch Education, Magyarország egyik vezető online marketing és SEO blogja! Később pedig ebből a tudásból nőtte ki magát a Reputation.hu.

Most komolyan, miért para az, hogy valaki megszerzi a Facebook-profilomból, hogy mikor születtem, hova jártam suliba… és utána arra használja fel, hogy nekem szóló reklámot küldjön. Én azt mondom, végre nem kell fiúként női sminkcuccokról vagy körömcipőkről szóló hirdetéseket néznem. Tovább megyek: nem kell feltúrnom a netet, ha akarok vennie egy rövidgatyát, hanem kapásból kidob nekem 12 zseniálisat.

- Alapvetően kettő tábor van: Van, aki imádja a netes személyre szabást. Ők olyan tartalmakat kapnak, amik valóban érdeklik, mindezt úgy, hogy nem kell hosszú kérdőíveket kitöltenie ezekről. És van a másik tábor, aki nem szeretne személyre szabást, mert nem szeretné, ha bárki a személyes adatival ügyeskedne. A gond nem is feltétlenül a személyre szabással van szerintem, hanem azzal, amikor ezt egyszerűen túltolja sok cég. Ha egy rokonodnak nézel karácsonyi ajándékot (mondjuk valamilyen táplálkozási kiegészítőt), akkor jó lenne ha nem kergetnének gyúrós férfiak hetekig a neten minden banneren. Vagy ha a barátnődnek akarsz egy táskát venni ajándékba, akkor a netes böngészés után ne női táskákat és cipőket láss minden híroldalon, blogon és a Facebook hírfolyamban. A célzás és személyre szabás jó, de ha ezt túlzásba viszik, akkor jönnek elő a problémák.

De hogy lehet ezzel visszaélni? Nem látom, hol van abban a hiba, hogy én megadtam az adataimat a Facebooknak, aki azt továbbadta. Se a Facebookot nem ismerem, se azt, akinek továbbadta, miért fájna ez nekem?

- Mert az adott cég pénzért eladta a te adataidat. És ez nem csak elvi kérdés, belőled keresett pénzt. A híres mondás is így szól: „Ha nem fizetsz a termékért, akkor Te magad vagy a termék.” Ez a helyzet a Facebook esetében is. Nem azzal van a gond, hogy adatokat kell megadni, hanem az, hogy ezt használja fel hirdetési céllal sok cég. És vannak a Facebooktól külön álló cégek, akik ilyen, Facebookon megadott adatokkal kereskednek. Na ez az, amire Te mint felhasználó nem adtál engedélyt.

 

Ennél ti szerintem sokkal „gonoszabbak” vagytok a keresőoptimalizálással...

-Miért? Azért, mert nem látod hogy szponzorált, vagy sem? Tény, hogy az emberek többségének fogalma sincs a Google mi alapján rangsorolja a weboldalakat. Ha úgy tetszik: tudat alatt befolyásol téged.

Igen. A reklámnál szólnak, hogy heló, reklám jön, vagy ott van a hirdetőtábla, tudom, hogy azon reklám lesz, van bannerblokkolóm… A keresőoptimalizálás nem reklám?

- Nem.

De én mint cég azzal bízlak meg, segíts nekem, hogy a tartalmaim a Google-kereséseknél a lehető legmagasabb pozícióban jelenjenek meg. A tartalmaimat én el akarom adni…

- Egy SEO szakértő ebben az esetben az eléréseket oldja meg helyetted, nem a reklámot. A reklám a kínálatról szól, mint mondjuk egy eseményt reklámozó banner az oldalatokon. Az érdeklődés viszont nem reklám, ha te érdeklődsz egy téma iránt. Tehát rákeresel, és engem találsz meg. Az már nem reklám. Persze ez egy határterület. Az én olvasatomban a reklám egy kínálat oldali dolog. A keresőoptimalizálás pedig egy kereslet alapú szituációra ad választ. Te nem reklámot akarsz, hanem keresel valamit. És erre használhatsz bármilyen általános keresőt. Magyarországon 98% a Google-t használja, ezért optimalizálnak a legtöbben erre. A Google célja, hogy rendszerezze a világ információhalmazát. Te rákeresel valamire, a Google pedig azt szeretné, hogy a legrelevánsabb tartalmat kapd meg. A SEO szakember használja ki, és olyan releváns és hiteles tartalmat készít, ami hasznos a felhasználónak - az már kérdés, hogy ezt fel lehet használni termékeladásra is.

A tartalmak hasznosságát vagy hitelességét csak a belső etika szabályozza?

-Igen, de ugyanennek meg kell persze lennie a reklámokban is, hogy ne hazudjanak.

Előadás közben

Ez azt jelenti, hogy a Google-ben, ha rákeresek valamire, akkor hiteles és megbízható tartalmat kapok? Na jó, legalább az első találatok között, mert azok feltehetőleg optimalizálva vannak, foglalkoztak vele, vagy ugyanúgy lehet sima netes bullshit?

- Simán lehet bullshit, mint bármi más. Az a lényeg, hogy megtanuljuk milyenek a hiteles oldalak vagy melyek a hitelesnek mondható oldalak. Ebben tudatosság kell, ezt tanítani kell az iskolákban és az iskolákon kívül is. Nektek is ott van például a Digitális Immunerősítő Programotok, amely ezzel is foglalkozik.

-Van olyan, amiből egyszerűen el lehet dönteni, hogy egy oldal mennyire megbízható?

Huh. Ez nagyon sokrétű kérdés és sajnos olyan is előfordul, hogy alapvetően hiteles tartalmakat közzé tevő oldalon is belefutunk kamuba - hogy ez miért van az messze vezetne. Például lehet, hogy helyreigazításra kötelezték őket, de mi csak az eredeti cikket láttuk. Vagy ténylegesen olyat írtak le, ami nem igaz, de nem szándékosan. Miután a hibát észrevették, kijavították azt, de mi még a hibás verziót olvastuk. De az is előfordul, hogy szándékosan próbálnak félreinformálni vagy megtéveszteni minket. Mindenesetre az alap, hogy nézzük meg, egy ismert oldalon van-e az adott tartalom, és egy adott tartalom mennyire egyezik meg az általános közvélekedéssel. Ha teljesen szembe megy vele, nem árt gyanakodni… például, hogy a Föld tényleg lapos-e. Persze általánosságban elmondható, hogy jobb lenne, ha sokkal többet kételkednénk az infókban.

Te észreveszed, hogy mikor futsz bele valami olyan tartalomba, amit komolyan SEO-ztak?

- Néha, de sosem tudhatod biztosan, hiszen nem tudod, hogy az adott cég milyen keresőszavakra optimalizálta a tartalmat. Ha a Google-ben keresek rá egy random területre és egy cég feltűnően elöl jön ki, akkor persze gyanakszom, de mondjuk, ha te dobsz át egy linket, arról nagyon nehéz megmondani elsőre, hogy „mennyire lett megSEOzva”. De ha valaki komoly szakértői háttérrel rendelkezik, akkor néhány perc, vagy 1-2 óra munkával könnyen vissza tudja fejteni szinte bármelyik cég SEO munkáját, mert a digitális lenyomatok nagyon árulkodóak. De ezt mi szakemberek se tesszük meg minden oldal esetében, amin járunk, mert életszerűtlen, hogy egy-egy cikk olvasása után fél órát elemezgessünk mindent.

Az egyik kolléga most mesélte, hogy ment haza és anyukájával beszélgetett telefonon. Elmesélte neki, hogy elromlott a zár, és majd meg kéne csináltatni. Felért a lakásba, leült, bekapcsolta a gépet, ééésss csodák csodája: zárcsere-hirdetésekkel találkozott. Ez paranoia, vagy csak simán nem emlékezett, hogy már rákeresett az adott szóra?

- Valószínűleg az utóbbi. Ettől függetlenül az én telefonom nincs telepítve a Messenger vagy a Facebook…

Ahha, nem nyugtattál meg…

- Védekezni kell. Több forrásból lehetett hallani, hogy Androisos telefonokon a Facebook rögzítette a felhasználók beszélgetéseit és ezeket felhasználta hirdetési céllal. Ezen feül a Facebookon van egy olyan hirdetési opció, amivel azoknak tudsz beállítani egy reklámot, akik mondjuk a hatodik kerületben élnek. De ha neked még mindig csak a szülővárosod, mondjuk Taktaharkány van beállítva lakhelyként, akkor mégis hogy látod a hirdetést a hatodik kerületben? A dolog egyszerű: ha be van kapcsolva a GPS, és ehhez hozzáférést adtál a Facebooknak, akkor a rendszer folyamatosan követi, hogy hol tartózkodsz. Nem nehéz „kitalálni”, hogyha hétfőtől péntekig minden reggel hétkor az Oktogonról elmész Újpestre és délután este vissza, akkor az első a „valós” lakhelyed a második pedig a munkahelyed. Több hasonló funkció is van, ez csak egy kiragadott példa. Persze ezek benne vannak a felhasználási feltételekben, de úgyse olvastad el.

Mennyire lehet ilyen adatokkal profilozni?

- Erre volt egy kutatás. Egy lengyel fickó, Michal Kosinski az adat alapú pszichológia legismertebb formája csinálta a Facebook engedélyével, amiben azt vizsgálták, a felhasználók lájkjaiból mennyire lehet egy valakit jellemezni. Az alapvetés az volt, hogy a lájkjaid alapján nem csak le tudnak profilozni, azaz meg tudják állapítani, hogy ki vagy és mit szeretsz, hanem a jövőbeli viselkedésedet is meg tudják mondani, vagy olyan dolgokra is következtethetnek amit te nem szeretnél megosztani a többiekkel. Egészen pontosan 68 Facebook lájkból 95% valószínűséggel meg tudta mondani egy felhasználó bőrszínét és 88% valószínűséggel szexuális orientációját, de ezen felül akár az alkoholfogyasztásra, vallásra vonatkozó összefüggéseket is ki tudott mutatni, sőt meg tudta mondani hogy valakinek a szülei elváltak-e vagy sem. Mindezt csak a publikusan elérhető Facebook lájkok alapján. A modell továbbfejlesztése odáig vezetett, hogy 70 lájk alapján a rendszere többet tudott a felhasználó viselkedéséről mint egy jó barát, 150 lájknál, mint a saját szülei, 300 lájknál pedig, mint amennyit a felhasználó élettársa. Látod, ilyenkor kezd komollyá válni a dolog, hogy miért gond az, hogy az adataink felhatalmazás nélkül egy harmadik félhez kerülhetnek.