Kovács Benjámin – a srác, aki képes minden nap meghalni

17/10/26 csütörtök
balogh.zsombor
Igen, ő itt Kovács Benjámin. Most alkalmazott zeneszerző, hogy ez mit is jelent azt kicsit kibogozzuk lejjebb. Ő írta a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatott Makrancos hölgy táncjáték zenéjét, de dolgozott a Pécsi Balettnek, a MÜPÁ-nak, most éppen a Budapesti Táncszínháznak készít zenét. Volt szinkronszínész, rendezőasszisztens, de még játékmester is. Ezekről is mesél, de az is kiderül, hogy egy a zeneíráshoz ennyire értő 24 éves srác miért választja a „komoly” műfajokat, az annyira kézenfekvő könnyűek helyett és mit gondol arról, hogy mi kell egy ilyen pályán az érvényesüléshez.

fotó: Czauner Gábor

Hány dolog fog pörögni egyszerre a fejedben most az interjú alatt?  Ha most nem beszélgetnénk, honnan rohannál hova?
-Legalább 3-4 dolog biztos, folyamatosan ott van. Cikázik, hogy mikor hívnak a főnökeim, mit kell megcsinálnom a stúdióban, közben az is bevillan, hogy a mesterképézésemen is rendben van-e minden…, ha most nem itt ülnék, akkor a Budapest Tácszínházban lennék és próbálnék. Egyébként a Pécsi Balettnek dolgozom, de most itt(hon) lesz egy darab, ami nekem új terep.

Mi…
-Áh, mielőtt megkérdeznéd inkább elmondom. A kortárs táncelőadásnál úgy kell figyelnem a mozgást, hogy a darabnak nemigen  van története, ehhez kell zenét írnom.  Nekem, mint alkalmazott zeneszerzőnek (igen, így csinálják a filmezéneket is – a szerk.) ott kell ülnöm a próbán és arra a „nyersanyagra” kell megírnom a zenét. Utána hazamegyek, dolgozom rajta, visszanézek egy-egy részt videóról. Ez most Csehovtól a Három nővér lesz, de ahogy mondtam, itt nem a történet az alap, hanem a gondolat és az érzésvilág. November 10-én lesz a bemutatója a Budapest Táncszínházban.

Voltál játékmester, szinkronszínész, segédrendező, közben drámapedagógiát tanulsz…, hogy van ez így sorban? Nem úgy fest, mint egy hagyományos zenei karrier.
-Feljöttem Szigetszentmártonból Budapestre gimnáziumba, drámatagozatra. Ott lett egy évfolyamtársam, akinek az édesapja volt az HBO-nak a produkciós vezetője. A nevét sokat hallhattad már a Jóbarátok végén vagy a Lostban, ő Végh Ödön.  Így kapcsolódtam be a szinkronba...

Szinkronban...

Bocs, hogy megakasztalak, de hogy lett abból zene?
-Nagyon szerettem a zenét mindig is, de egyszerűen nem akartam hangszeren tanulni, hiába jártam furulyára vagy klarinétra…, folyton irányítgattak a tanárok, amit én nem szerettem. Ennél sokkal vehemensebb vagyok. Akkor jött a jazz, ami egy folyamatos önmagában lévő zeneszerzés…

Oké, de az, hogy szeretsz egy zene stílust, még jelenti, hogy te is tudod csinálni…
-Ja, azt kihagytam, hogy valamikor 14 éves korom körül kaptam egy szintit és egyből elkezdtem rajta játszani, mintha mindig ezt teittem volna. Annyira, hogy később még egy magán jazzkonziba is jártam egy keveset.

Oké, de ez még mindig nem válasz arra, hogy egy akkor tizenéves és most huszonnégy éves srác miért kezd el hirtelen a komoly vagy alkalmazott zenével foglalkozni, ahelyett, hogy egy zenekart alapítana és húzna koncertezni és csajozni a fesztiválokra?
 -Ne gondold azt, hogy én egy ilyen freak vagyok, aki nem szereti a könnyűzenét. Szeretem Ed Sheerent, Phil Collinst, a Magna Cum Laude pedig az egyik kedvencem. Mivel én színházban és filmes közegben voltam 14 éves korom óta, ezért a színház, a mozgókép és a zene kapcsolata érdekelt. Elképesztően nagy filmzene fan vagyok, sokszor meg is kapom a színházi kritikusoktól, hogy túl filmzenésen készítek el egy-egy darabot.

fotó: Keszte Bálint

Oké, de akkor sem a balett és a kortárs tánc a legnépszerűbb műfaj a fiatalok között…
-Persze, hogy nem a legnépszerűbb, de hidd el, rengeteg fiatal van az előadásainkon. Például amikor az Operettszínházban dolgoztam, nem volt olyan Rómeó és Júlia előadás, ami nem lett volna tele fiatalokkal. Megőrültek érte, énekelték, rajongtak. Hasonlóan népszerű volt a pécsi kortárs balettelőadás… Nekünk az a dolgunk, hogy „ma” szólaljanak meg ezek a művek, úgy szólaljunk meg, hogy ezt ugyanannyira tudják élvezni a fiatalok, mint bármelyik könnyűműfajban létrejött cuccot.

Lehet, hogy csak másként kéne promózni? Nemrég láttam például egy direkt fail balettvideót - ilyenek kellenek?
-Igen, pont ilyenek. De van ebben az irányban elmozdulás, például a Nemzeti Balett egyik előadásának az a címe, hogy LOL. Szerencsére egyre többen mozdulnak a fiatalok felé.

Pécsi Balett: A makrancos hölgy

Mennyi idő, amíg elkészül egy ilyen zene?
-Amíg megírok egy kétszer negyven perces, kétfelvonásos balettet vagy egy kortárs tánc darabot, az két-három hét. Amíg ebből elkészül az előadás és megvannak a változtatások az két-három hónap.

Mikor és hogyan szerezted meg az első zeneszerzői felkérésed?
-Egyszerűen jelentkeztem 18 évesen egy álláshirdetésre, az Operettben rendezőasszisztenst kerestek. Ekkor ismertem meg a zenésszínházat. Volt már némi zenei tapasztalatom, így nem volt bonyolult, hogy elássak ehhez kapcsolódó munkákat is. Ehhez tudni kell, hogy az Operettszínházban dolgozni azt jelenti, hogy nem csak azzal foglalkozol, amire felvettek. Mindenhez kell egy kicsit érteni , rengeteg dolgot megtanultam.

De, akkor még mindig nem te írtad a zenéket…
-Nem. Az első felkérés-szerű dolog…,várj nem is volt felkérés.. Egyszerűen az történt, hogy volt egy gyerekdarab, az Oszi-boszi és amikor már a főpróba hetén voltunk, kiderült, hogy kéne hozzá egy másfél perces nyitány. Hazamentem és megírtam. Nem kérte tőlem senki és a nevemet sem írták ki , de nem is zavart, segítettem, gyorsan, hatékonyan. Jókor voltam, jó helyen, egy hasznos tudással. Igazából én ezalatt az időszak alatt szabadidőben folyamatosan írtam a balettek, operákat.

Ezeket a fióknak írtad?
-Nem, nem, ez nagyon fontos, ezeket megmutattam azoknak az embereknek, akiket a színházi közegből megismertem, mert sok felé megfordultam abban az időszakban.

Ez lehet a trükk? Tehát, ha már megvan az elméleti tudásod, akkor hajrá ismerősöket gyűjteni és mutogatni nekik?
-2014-ben elkerültem Kaposvárra a Csiky színházba, még szintén rendezőasszistensnek, illetve dolgoztam ott korrepetitorként és zenekari művészként is. Ott megismertem Vincze Balázst, aki most a Pécsi Balett művészeti vezetője. Mondtam neki, hogy van egy kétfelvonásos balettem, amit Lermontov Démon című epikus költeménye alapján írtam. Kértem, hallgassa meg. Gondolom megtette, mert ugyan nem beszéltünk utána  egy évig, egyszer csak felhívott, hogy csináljam meg a Száll a kakukkot….

A Pécsi Kör 2016.07.16-i adása - Száll a Kakukk Fészkére a Pécsi Nyári Színházban

Ezek szerint nagyon jó vagy az önmenedzselésben? Ezért sikerül neked és másnak meg nem.
-Azt gondolom a színház egy jó közeg, hiszen itt bármi lehetsz, „csak” szorgalom, tudás és tehetség kell. De a motiváció az, ami elképesztően fontos. Azt látom, hogy sokan egyszerűen félnek belevágni, félnek, hogy pofára esnek. Olyan nincs, hogy egyszer-egyszer ne kapj valamilyen szakmai pofont, de ott nem szabad abbahagyni.

Neked mi segít, amikor pofont kapsz?
-Ehhez a szakmához elhivatottság és iszonyat nagy ego kell, ebbe bele muszáj halni. Ha én így állok hozzá, hogy ez az életem, akkor nem fogom azt mondani egy-egy rosszabb helyzetben, hogy feladom. Elképesztően hinned kell magadban, és nem utolsó sorban kell vagy kellenek mentorok. Olyan szakemberek, akik támogatni tudnak és tanácsot adnak.

#pecsinemzetiszinhaz fotó: Balla Fanni

Oké, de hogyan lehet ilyen mentort szerezni magadnak?
-Na, ez az! Ezt látom, hogy ez hiányzik sokakból… Bocsánat, de oda kell menni hozzájuk pofátlanul és mondani nekik, hogy te ezt, meg ezt tudod már és rád lehet bízni. Így volt velem is, amikor tizenévesként, a korábban említett Végh Ödön segítségével, de besétáltam a szinkronba és odamentem Aprics Lászlóhoz, Dezsőffy Rajz Katalinhoz vagy Czobor Évához és mondtam nekik, hogy én ezt tudom,  szeretnék jönni, meg tudom csinálni… és hét évig csináltam is.

Sosem volt olyan és immáron a zeneszerző szakmádban, hogy „elég”, „feladod”?
-Ezt szinte minden nap megélem. Mindig szembejön valamilyen probléma, amiről azt gondolom, hogy nem tudok rá megoldást. Ilyenkor  úgy érzed  mintha eltűnt volna már a szakmai tudásod és te ehhez kevés vagy…, aztán persze megrázod magad és úgyis megoldod. Amikor sikerül, akkor újra bizonyosodik, hogy ezt te mennyire szereted és akarod csinálni. A művészet valami ilyesmiről is szól, ezekről a végletességekről.

Mi van, ha egyszer eljön az az idő, hogy épp nem hívnak, nem kérnek fel zenékre?
-Nekem mindig is voltak B és C terveim. Tisztában kell lenni azzal, hogy van a pályának eleje és vége. Ráadásul olyan természet vagyok, hogy sok dologba belekezdek és abbahagyom. Otthagytam a hangszertanulást is (azóta már öt hangszeren játszom), a színészkedést és hét év után a szinkront is, pedig azt nagyon szerettem csinálni. A zeneszerzés egy olyan hatalmas falat, azt nehéz megunni. Ha mégis így lenne, akkor szeretnék gyerekekkel foglalkozni, ezért is tanulok most drámapedagógiát. Ugyanígy szeretnék színházelméletet tanítani. Volt most lehetőségem drámapedagógiai órát tartani fiataloknak és nagyon jó érzés. Ami miatt néha kicsit mérgező tud lenni a színházi szakma… a stressz, a munkatempó… pont azt gyógyítják a gyerekek.

Kérlek emelkój ki néhány fontosabb megjelnést!

-"Ami számomra fontos előadás a Száll a Kakukk fészkére (2016 07.01 és 2016 09.30 premierek, Pécsi Balett, Pécsi Horvát Színház - Pécsi Nemzeti Színház) és most a Makrancos Hölgy ( 2017-09-15, Pécsi Balett, Pécsi Nemzeti Színház, ebből most lesz 2018  január 9-én előadás majd MÜPÁ-ban)

-2012-ben Legyek Ura c. elős zenekari lemezem megjelenése

-2016 január Egésszé Ölel c. verses lemezem megjelenése

-2013 a Hydronoma c. experimentális zenei lemezem megjelenése

-2013 Operett 1-2 Szubjektív kalauz, Tudomány Kiadó, ebben segéd-szerkesztő voltam

Milyen előadásokban voltam segédrendező? Itt megtalálod. "