Félelemalapú munkahelyen dolgozol? Ha ez a 8 jellemző ismerős, akkor gyanakodhatsz

18/03/09 péntek
ujnemzedek.hu
Sajnos vannak olyan munkahelyek, ahol a félelem a legfőbb vezérelv. A listából kiderülnek a főbb jellemzőik, és hogy mi is ezzel az egésszel a baj.

Vannak olyan munkahelyek, ahol a legfőbb szervező elv a félelem. Vagyis az alkalmazottakat leginkább az motiválja, hogy "Jaj istenem, nehogy hibázzak, jaj istenem, csak nehogy lecsesszen a főnök!" - és mindent ez a hangulat határoz meg. Lehet, hogy - a költő szavaival - te is olyan munkahelyen dolgozol, ahol a "fortélyos félelem igazgat"? A Bloomberg Businessweek szakértője pontokba szedte, miről ismerhető fel az ilyen munkahely.

1. Fontosabb, hogy ott legyél, mint maga a munka

Szinte másodpercre pontosan ellenőrzik, hogy ott vagy-e időben? És egy pillanattal előbb sem lehet a munkaidő végénél hazamenni - függetlenül attól, hogy az aznapi feladatokkal elkészültél-e? Szóval nem az számít, hogy elvégezted-e a munkád, és hogy hogyan, hanem fontosabb, hogy ott kitöltöd-e a munkaidőt.

2. Mindenki állandóan azon pörög, hogy kit fognak kirúgni vagy kit léptetnek elő

Ha egy munkahelyen egy félelemmel operáló vezető a főnök, akkor a teljesítmény a háttérbe szorul. Az elsődleges az lesz, hogy ki hogy helyezkedik, ki "mennyire jó" a főnöknél. Mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, és azon igyekszik, hogy a saját pozícióit maximalizálja - akár a többiek rovására is. És persze sokan nyüzsögnek a főnök körül, hogy elnyerjék a kegyeit... 

3. A bizalmatlanság az alap

Aligha lehet úgy normális munkát végezni, ha mindenki attól retteg, hogy ki fog kést döfni a hátába egy óvatlan pillanatban, hogy elfoglalja a pozíciót, amit betölt. Amikor félő, hogy bárki lenyúlhatja az ötletünket, hogy aztán sajátjaként virítson vele a főnök előtt, akkor aligha lesznek termékenyek a brainstormingok. Ha ilyen a légkör, akkor mindenki arra összpontosít, hogy nehogy valami hibát vétsen, amit ellene lehet fordítani - illetve azt figyeli, hogy a többiek mikor hibáznak. A win-win helyzet szinte ismeretlen - kábé ezt jelenti a félelem kultúrája. 

4. A számok mindennél fontosabbak - az embereknél is

Nem vitás, a teljesítményt valahogy mérni kell, enélkül nehéz értékelni a munkát, számszerűsíteni az elvégzett melót. A baj ott kezdődik, amikor a számok fetisizálása túlmegy egy határon, és minden kizárólag és csakis a határidők, a behúzott rubrikák, a teljesített munkaegységek és munkaórák körül forog. Ha nem teljesíted a "normát", kb. a halál fia vagy, de ha igen, akkor pipa - függetlenül attól, hogy mi van mögötte. Ilyen légkörben mindenki egy csavarnak fogja magát érezni a gépezetben, egy robotnak - és nagyjából ennyire is fog lelkesedni a munkájáért. 

5. Kismillió szabályt kell betartani


Fotó: Pixabay

Amikor az öltözködéstől az ebédszünet hosszán át a fénymásolópapír-rendelésig mindent aprólékosan szabályoznak, és mindent csakis pontosan a szabályoknak megfelelően lehet lebonyolítani, annak több hátránya is van. Amellett, hogy a munkatársakat az őrületbe kergeti, teljesen kiírtja az önálló gondolkodást és főleg a kezdeményezőkészséget. Persze egy félelemalapon irányító vezetésnek ez éppen megfelel. 

6. Visszatartják az információt

A nyílt és átlátható működés arról szól, hogy az információk zöméhez bárki hozzáférhet, vagyis a menedzsment nem titkolózik. Persze a félelemalapú munkahelyeken erről szó sem lehet. Az információ nagy hatalmat jelent a vezetők kezében, alkalmas lehet az emberek megosztására, a kivételezettek többet tudhatnak, ami még inkább megerősíti a privilegizált helyzetüket. De ha egy válsághelyzetben vagy éppen egy nagyobb leépítés előtt a dolgozók a folyosói pletykákból vagy az újságokból tudják meg az őket érintő intézkedéseket, akkor senki se csodálkozzon, ha a munkamorál történelmi mélypontra süllyed a cégnél. 

7. A talpnyalóknak áll a zászló

Egy igazi vezetőnél az elsődleges szempont, amikor a közvetlen munkatársait, alárendeltjeit kiválasztja, a hozzáértés, az illető kvalitásai. Aki viszont félti az íróasztalát, óvakodik olyasvalakit felvenni, akinek a képességei megközelítik, pláne felülmúlják az övét. Inkább tehetségtelen és gerinctelen bólogató Jánosokkal veszi körül magát - ezek pedig ugyancsak nem a jó értelemben törekvő és tehetséges dolgozókat részesítik majd előnyben. 

8. Burkoltan vagy nyíltan, de fenyegetik, zsarolják a dolgozókat

"Te csak ne ugrálj, egy nap alatt találunk nálad ezerszer jobbat erre a pozícióra" vagy "Ezért a fizetésért másutt jóval többet le kell tenni az asztalra" - és így tovább. Persze sokkal egyszerűbb ilyesmivel leszerelni a beosztottak megjegyzéseit, kéréseit vagy javaslatait, mint érdemben foglalkozni velük. Akkor esetleg kiderülne, hogy tényleg van mit megoldani, rendbe tenni. Persze egy valódi vezető sosem próbálja magát tévedhetetlennek beállítani, elismeri, ha hibázott - és éppen ezáltal tudja gyorsan kijavítani a hibát. A félelem légkörében viszont ez nem történik meg, és a dolgozók előbb-utóbb leszoknak róla, hogy kérdezzenek vagy előjöjjenek az ötleteikkel. Inkább szó nélkül végrehajtják az utasításokat - és elkezdik figyelni az álláshirdetéseket.

Forrás: NBCNews.com/Bloomberg