„A tehetség, mint emberi erőforrás Magyarország egyetlen esélye a 21. században”

16/11/15 kedd
ujnemzedek.hu
A Tehetségek Magyarországa nyitórendezvényén sok más mellett, arról faggattunk a résztvevő fiatalokat, válogatott focistákat, sőt egy minisztert is, hogy szerintük mit jelent a tehetség, és mi a feladata annak, aki tehetséggondozással foglalkozik.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a program nyitórendezvényén köszöntőjében úgy fogalmazott, a tehetségek megtalálása, gondozása nemzetstratégiai ügy, hiszen ezzel a jövőjébe fektet az ország. A tehetséges fiatalok felkutatása, megtartása, gondozása komoly feladat, ehhez szükséges, de nem elég egy kormánydöntés és a források hozzárendelése. A tehetséggondozás egy szakma, az e területen segítő szakemberek munkája nélkülözhetetlen, hiszen nélkülük a program nem érné el a megfelelő célcsoportot - fogalmazott a miniszter.

fotó: Vadnai Szabolcs

„A tehetség mint emberi erőforrás Magyarország egyetlen esélye a 21. században, hiszen az ország nem bővelkedik ásványkincsekben, nyersanyagokban, és ahhoz, hogy megszólítsuk a tehetségeket, együttműködő szakmai partnerek kellenek” - mutatott rá Balog Zoltán.

Mi a tehetség?

„A tehetséget szokás még a talentum kifejezéssel is illetni – ez azt jelenti, hogy az embernek van valami olyan tőkéje, amit hogy ha forgat, hogy ha törődik vele és kamatoztatja, akkor avval az ő élete jobban ki tud teljesedni. Véleményem szerint mindenkinek van ilyen vagy ehhez hasonló tőkéje, mindenki tehetséges valamiben – közhely ez, de igaz közhely – és rajtunk áll, hogy ezt a tehetséget az illető fiatal ki is tudja hozni magából. Persze a segítés során magunkkal is jót teszünk, hiszen joggal várhatjuk el, hogy az illető fiatal vissza is adjon valamit annak a közösségnek, aki támogatta őt.”  - mondta el Balog Zoltán az ujnemzedek.hu kérdésére.

Fotó: Vadnai Szabolcs

Nagyon sokat invesztál a kormány a tehetséges gyermekekbe, ami jó befektetésnek számít - mondta Novák Katalin család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár vasárnap az M1 aktuális csatornán. Az államtitkár elmondta, sok száz gyermeket értek már el a tehetséggondozó ösztöndíjakkal, amelyeknek új eleme, hogy a családokat is a középpontba helyezi. Erre azért is van szükség, mert egy tehetséges gyermek nevelése komoly áldozatokkal jár.

A Tehetségek Magyarországa programra 6,5 milliárd forint uniós forrás jut 2020-ig – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a program nyitórendezvényén szombaton Budapesten. Kiemelte: a magyar tehetségprogramok eddig 350 ezer fiatalt értek el évente, és 333 ezren döntöttek úgy tavaly, hogy személyi jövedelemadójuk egy százalékát felajánlják a Nemzeti Tehetség Programra, ami 2,8 milliárd forintot jelent költségvetési kiegészítéssel. Ismertetése szerint 2009-2016 között 280 pályázati felhívásból 8850 program valósult meg, a megítélt támogatások összege pedig ebben az időszakban 12 milliárd forint volt.

fotó: Vadnai Szabolcs

De vajon mikor érezheti egy tehetséggondozó szakember, hogy sikeres munkát tudhat maga mögött – hogy az ő része ebben a kibontakozási folyamatban véget ért, és innentől már tényleg az adott srácon múlik, hogy mit kezd ezzel a képességgel?

„Nos, leginkább akkor tekinthetjük befejezettnek a munkát, ha az illető elhiszi magáról, ha már beépítette magába azt a tényt, hogy ért valamihez. Bár ha jobban meggondoljuk, maga a folyamat csak akkor ér igazán véget, ha elkezdődik valami új – ha a tehetségét betonba véső fiatal már képes és akarja továbbadni azt a tudást és támogatást, amit ő kapott korábban” – mondta a miniszter.

De mit gondolnak a legfiatalabbak?

A Tehetségek Magyarországa program nyitórendezvényének helyszíne az Akvárium Klub volt, ahol rengeteg programon vehettek részt a megjelent fiatalok – a képzőművészeti játszóházon és a 3D-s nyomtató alkalmazásán túl az Artistaképző kötéltáncán keresztül a Teqball asztalok vagy a hangszerek megismerésén át egy csomó lehetőség adódott a még szunnyadó vagy már épp kikerekedőben lévő tehetségfaktor elcsípésére. A gyerekek alig győzték a folyamatosa pörgést – azért néha megálltak két stand között, és elbeszélgettek velünk a tehetségről.

fotó: Vadnai Szabolcs

A kérdésünkre – te miben vagy tehetséges? – sokan (és nem csak a fiúk!) a sportot dobták be elsőnek, sőt, néhány 9 éves kislány egyenesen a focit. „Nem számít a fociban, hogy fiú vagy-e vagy lány: a lényeg, hogy gólt rúgj.” Meglepően sokan vágták egyébként, hogy (szerintük) miben jók: volt szó a festészetről, a futásról, és arról is, hogy „ha majd felnövök, író leszek.”  A matekot egy kissrác említette (épp a Mobilis Győr természettudományos kísérleteket bemutató állomásánál), ő programozó akar majd lenni. „Azért, hogy sok pénzt keressek majd, meg ez az, amit úgy tudok csinálni” – hangzott a válasz a „miért” kérdésre.

A pénz azonban a megkérdezettek számára nem feltétlenül döntő tényező. A legtöbben inkább azt mondták: jó érzéssel tölti el őket, ha olyasmivel foglalkozhatnak, ami örömet okoz számukra, amiben úgy érzik, alkotnak „valami nagyot.”

Felállni a bukta után

Az eseményen részt vett Torghelle Sándor és Juhász Roland válogatott labdarúgó is. Naná, hogy egyből a Teqball asztalt támadták be a fiúk, ahol néhány rajongóval vívott meccs után a címeres mezt éppen levető Juhászt faggattuk – első körben mindjárt arról, hogy milyen érzés megválni attól, amiben valóban tehetséges, és 33 évesen belekezdeni valami másba.

fotó: Vadnai Szabolcs

„Nagyon nehéz dolog ez, mert mindig a foci volt számomra a legfontosabb, mindig ez állt az első helyen, és az, hogy válogatottként az országomat képviselhettem, az minden előtt van. Ez egy hosszú folyamat volt, de hoztam egy döntést: az EB után 33 évesen ez talán a lehető legjobb pillanat arra, hogy ezt meglépjem.”

De vajon egy sikeres labdarúgó mit gondol: az igyekezet vagy a tehetség nyom többet a latban?

„A tehetség nagyon fontos, de ha nincs mögötte cél, nincs mögötte kitartás, akkor könnyen semmivé lehet a potenciál. Céltudatosan készültem erre a pályára, részcélokat tűztem mindig magam elé – erre tudnám a mai srácokat is biztatni, sose akarják egyből az egészet, mert az lehet, hogy valójában túl nagy falat lesz. Lépésenként kell haladni, és sose szabad elbíznunk magunkat – mindig lesz valaki, aki jobb nálunk, és valljuk be: aki elbízza magát, az mindig nagyobbat esik. Ezen a rendezvényen például azt látom, hogy valóban törődnek a fiatal tehetségekkel, szóval ez az oldal stimmel – innen már magukon a tehetségeken múlik a dolog. Mindenki életében vannak rossz időszakok, feladni baromi könnyű – egy-egy vesztett meccs után persze, hogy nekem is megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet. De egy idő után megfordítottam a dolgot, és a bukta után inkább arra figyeltem, miben kell fejlődnöm, miben kell javítanom.”