Spoilerveszély: ne olvasd el ezt a cikket, ha nem akarod tudni, mitől poén lelőni a poént

17/07/17 hétfő
ujnemzedek.hu
Legtöbben szimpla szemétségnek tartják, mégis egy csomóan imádják elrontani mások szórakozását. Miért is?

Rajongók hada áll vigyázban, és várja reszketve a pillanatot, amikor végre meglesheti a Trónok harca legújabb évadán legelső részét. Ezzel ugye csak egy gond van:

ebben a pillanatban már vannak olyanok, akik látták.

Ugye amerikai idő szerint tegnap este volt a bemutató, nálunk hivatalosan este tolja a képünkbe a cuccot az HBO. A média pedig annyira közösségi már, hogy szinte lehetetlen kikerülni a rontóckodást - és a durva, hogy a legtöbben nem is rosszándékból trollkodják szét az élményt, amit a friss és ropogós epizód megtekintése jelenthet, hanem mert 

a közös élmény megtárgyalása közösségi élményt eredményez.

De ez csak az egyik pszichológiai megközelítése annak, hogy már kora reggel megtudtuk, KI TÉR VISSZA a GoT 7. évadában. (Az is érdekes kérdés, hogy azzal, hogy jeleztük: valaki visszatér, követtünk-e el spoilerbűnözést?) Ráadásul a dolog az Instán jött velünk szembe, ahol az ember két kajafotó meg három fesztiválszelfi között kevésbé számít rá - el van veszve ez a világ, elképesztő, hogy mennyire.

De térjünk vissza a tárgyhoz. 

Mi az a spoiler?

A Wikipédia mindjárt két megoldással is szolgál:

  1. A spoiler az autózásban egy szélterelő lemez.
  2. A spoiler irodalmi művekre, filmekre, videojátékokra stb. vonatkozó információ: leggyakrabban a végkifejlet elárulását jelenti, de kulcsfontosságú pontok (főleg hosszabb alkotások esetén) nem csak a mű végén találhatók.

Minket nyilván a 2. pont érdekel - bár az is megérne egy misét, hogy MIÉRT pimpeli valaki szanaszét a kocsiját - és hiszed vagy sem: a témát komoly arcok komolyan ki is kutatták. Egy 2015-ös kutatás például bizonyítja, hogy az élményt VALÓBAN tönkreteszi a spoilerezés: Benjamin Johnson és Judith Rosenbaum vizsgálatában- micsoda meglepetés - egyetmistákkal csesztek ki úgy, hogy lelőtték egy történet valamely sarkallatos fordulatát. Az eredmény: nemhogy kevésbé szerették a srácok magát a sztorit úgy, ahogy van, hanem még elgondolkodtatónak, felemelőnek se számított.

Aztán van ennek egy másik oldala is: 2011-ben a San Diegó-i Kalifornia Egyetemen arra jutottak, hogy a spoiler miatt kiakadni fölösleges energiapocsékolás - a fogyasztót nem a csavaros végkifejlet érdekli, hanem a kulturális betevő milyensége, a közlés maga. Mindannyian ismerünk arcokat, akik elolvassák egy könyv utolsó oldalát - na, hát ők nyilván nem a Hatodik Érzék-feeling miatt kezdenek az olvasásba.

De azért na, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a dolog nem általános érvényű

Hiszen egy csomóan akadnak ki már most, ebben a pillanatban is azon, hogy a francnak kellett okoskodni, még mielőtt esélyünk lett volna megtekinteni EDDARD STARK HIHETETLEN KALANDJAIT. Na most, aki követte az eseményeket, tudja, hogy MEKKORA BUNKÓK VAGYUNK, aki nem, az meg talán kapizsgálja, hogy valami nem stimmel. (Jó esetben pedig tojik az egészre, és elmegy Agymenőket nézni.) Adódik tehát a kérdés:

Mikortól illik kimenni vaktában puffogtatni a poénlőtérre?

Mikortól nem spoiler a spoiler? Mi az információáramlás etikettje? Ha most leírom, hogy Luke apja Darth Vader, vagy hogy Bruce Willis igazából halott, akkor pokolra kerülök-e? Az okosok szerint nem, sőt, erre még egy mondás is született: "Aki egy sorozatepizódot egy héten belül nem abszolvál, azt könnyebb utolérni, míg el nem törik."

Vagy valahogy így van - mindenesetre az egy hét az, ami a léketani határ a mémmé válás előtt. A Hodor-poén megvan? Akkor nyilván értitek, mire gondolunk, amikor azt mondjuk: Addig tessék szíves tartani az ajtót - és ha már szószátyárkodunk, akkor is írjuk ki csupa nagybetűevel az infó elé, hogy SPOILERVESZÉLY.

(Arról pedig ne is beszéljünk arról, hogy aki utálja a spoilereket, az lehet, hogy egy igen mélyen érző figura. )

Jó, de akkor már térjünk ki végre arra is: miért jó a spoiler annak, aki csinálja?

A Washington Post cikke akkor jelent meg, amikor a 7. Star Wars epizód a mozikba került - az időzítés érthető: itthon az egyik tévés műsorvezetőnek sikerült élő egyenes adásban elkotyognia, hogy. Ezt szándékos trollkodásnak hívja a tudomány, felnőtt ember nem csinálja, mert azon túl, hogy gonosz dolog, az eredménye szinte sosem lehet a megbecsülés és konstans tapsvihar. 

És akkor itt van ez az állat itt - figyelem, SPOILER:

Miért csinálják ezt? Mert ez nem a véletlen műve, nem egy félresikerült mondat valaki szájából. Az effajta webes rontóckodás is egyfajta (internetes) zaklatás - erről ugye a Digitális Immunerősítő Programunk megismertetése során baromi sokat beszéltünk - és mint olyan, egyes kutatások szerint állhatnak mögötte "biológiai, illetve pszichés eredetű hajlamosító tényezők, köztük a súlyos személyiségzavar, a pszichopátia, vagy bizonyos abnormális viselkedési formák, mint amilyen az elfojtott narcizmus, a szexuális aberráció vagy akár a szadizmus, és természetesen bizonyos elmekórtani szimptómák is."

Félreértés ne essék, ezt nem mi állítjuk, hanem egy viszonylag friss kutatás, amely a Live Science tudományos portálon jelent meg, amelyet az origo szemlézett. A bővebb megértéshez ajánljuk elolvasni a cikket - mindenesetre a spoilerezés nem egyenlő a baltásgyilkossággal nyilván, és attól, hogy valaki rosszkedvében átmegy bunkóba', még nem kell kényszerzubbonyt adni rá.

Nem feltétlenül legalábbis.

Állhat még a dolog mögött az is, hogy valaki baromi okosnak akarja érezni magát, jólértesültnek, így téve egyfajta vezérstátuszt a magáévá. Fent már emlegettük a közösséghez való tartozás vitán felül kellemes érzetét - itt a spoiler inkább egyfajta jelszó, ami az összetartozásunkat erősíti meg. Az, hogy ekkor esetleg mások adrenalinszintjét emeljük meg az udvariatlanság miatt, szimpla nemtörődömség, udvariatlan baromság, és általában nem is érdekli az elkövetőt a dolog.

Hát itt tartunk. Este epizód. Óvatosan addig is.