Segít abban, hogy a megértsük saját felelősségünk határait

17/01/25 szerda
ujnemzedek.hu
Komoly e-learning tananyagot állítottak össze a szakemberek az addikcióról és a drogokról kulturális közösségfejlesztők és médiaszakemberek számára. De pontosan mi a célja ennek a tananyagnak? Segíthet-e a laikusoknak is, illetve lehet-e támasz bárki számára, aki függővel került kapcsolatba? Erdős Márta mentálhigiénikust kérdeztük.

- Kinek szól, ki a célcsoportja, kinek ajánlják ezt az e-learning anyagot?

Az anyagot leginkább kulturális közösségfejlesztők és médiaszakemberek számára állítottuk össze. A két célcsoportot a Nemzeti Drogellenes Stratégia 2016-ig tartó szakpolitikai programja nevesíti. Ismert, hogy a szerhasználati zavarok kialakulása, és az azokból való felépülés nagyon nagy részben a kapcsolati hálózatok működésén, a bevonható társas-társadalmi erőforrásokon múlik. A kulturális közösségfejlesztők közvetlenül, a médiaszakemberek pedig közvetve lehetnek nagyon erős hatással ezekre a kapcsolati hálózatokra. E két csoportnak meghatározó szerepe lehet abban, hogy az addiktológiai problémákat társadalmi problémaként ismerjük fel, ez a lépés pedig nélkülözhetetlen a megoldások felé vezető úton. Éppen ezért igyekeztünk olyan képzési anyagot összeállítani, ami nem egyszeri, kampányszerű módon használható, hanem hosszabb távon, fenntartható módon, elektronikus tananyagként is működtethető, elérhető.

- Amennyiben a kulturális közösségfejlesztők és médiaszakemberek a célcsoport, akkor ez azt jelenti, hogy ennyire nem vagyunk tisztában ezzel a kérdéskörrel? Milyen tapasztalataik vannak? Esetleg tudna példát mondani?

Jó és rossz példákat egyaránt tudnék mondani, e téren biztosan nem lehet általánosítani. A problémát többnyire az okozza, hogy a médiaszakemberek a szenzációsra, a különlegesen problémásra figyelnek. Paradox módon éppen azért, mert az ember igazi társas lény, számunkra nagyon fontos jól együttműködni; így arra figyelünk fel, ami az együttműködést megzavarja, és az válik "eladhatóvá". Továbbá, a kockázatos tartalmakat szeretjük úgy látni, mint amik biztonságos távolságra vannak saját világunktól. Nem szeretünk belegondolni abba, hogy például a problémás szerhasználónak is megvan a maga személyes élettörténete, amelyben nemegyszer súlyos bántalmazások sorozatát szenvedte el, többnyire szerhasználó, például alkoholista szülőktől - de az is lehet, hogy "átlagos" család "átlagos" gyermekéről van szó, ahol a magyarázat már nem ennyire egyszerű.

A szerhasználat jelenségeinek sarkított vagy távolító megjelenítése tehát emberileg mélyen érthető, viszont nem visz közelebb a megoldásokhoz. Ami a kulturális közösségfejlesztőket illeti, képzésük során ritkán találkoznak addiktológiai ismeretekkel, szinte mindig találkoznak viszont magával a problémával. Ez az a terület, ahol a jó szándék nem elég, nagyon is könnyen a visszájára fordul.

- Mikor fogalmazódott meg az igény erre tananyagra? Kik készítették?

A Pécsi Tudományegyetem Közösségi és Szociális Tanulmányok Tanszékén húsz éve működik egy Addiktológiai Műhely, Kelemen Gábor professzor vezetésével, akinek munkásságát széles körben ismerik és elismerik, ennek köszönhető a felkérés. A kezdetben főképpen kutatásra szakosodott műhely egyre szélesedő keretei között ma már elméleti és gyakorlati szakemberek, oktatók, kutatók és trénerek dolgoznak együtt, különböző, az addiktológiához kapcsolódó szakterületekről. E szélesedő együttműködés formális kereteit az utóbbi években a 4 Dimenzió Társadalomtudományi Egyesület teremtette meg. A tananyag a 4D Egyesület közreműködésével készült, első változatát addiktológiai területen rendszeresen kutató, oktató szakemberek készítették. Véleményeket, visszajelzéseket kértünk szociális témában író újságíróktól, közösségfejlesztő szakemberektől, és gyakorló addiktológus szakemberektől is - a tananyag ezek nyomán módosult, érlelődött. Az elektronikus tananyag kialakításában egy erre specializálódott szakember volt segítségünkre, itt mi magunk is "tanulói" státuszba léptünk, hogy a kezdeményezést fenntarthatóvá tegyük. Igyekeztünk a társadalmi kérdésekre, az egészségfejlesztés és a közösségi prevenció szempontjaira összpontosítani, hiszen a szerek fajtáiról, hatásairól rengeteg anyagot talál az érdeklődő az interneten.

- Hogy juthat hozzá, aki kíváncsi a tananyagra? Mire számítson, amikor belép – ez például egy lexikon?

A hozzáférésnek több módja, több szintje van. 2016 őszén több regionális és országos szervezet címlistájára küldtünk meghívókat, és erre számosan válaszoltak is. Ők egyéni vagy csoportos regisztrált felhasználóink, akik a teljes anyaghoz hozzáférhetnek, és azt egymás között is megvitathatják. Számukra néhány előadást, tréninget is szerveztünk. E szervezőmunka tapasztalatai összességében azonban azt támasztották alá, hogy az érintett célcsoportok számára új, szokatlan az a gondolat, hogy addiktológiai területen ilyen intenzitással továbbképezzék magukat.

Jelenleg egy távoktatásos anyag áll rendelkezésre, amelyhez előadások, film- és könyvajánlatok, megoldandó feladatok, megvitatásra váró kérdések tartoznak. Elkészült azonban egy hagyományos jegyzet is, amelynek anyagát a pályázati beszámoló elfogadását követően, - várhatóan februárban - a 4D Társadalomtudományi Egyesület weboldalán tesszük közzé, az elkészített Power Point előadásokkal együtt. Ezeket bárki szabadon letöltheti majd. Lexikonról önmagában nincs szó, ez már egy újabb keletű módosítás. A felhasználók kérték, hogy állítsunk össze egy jegyzéket a legfontosabb szakkifejezésekről. Ezt olyan formában tettük meg, hogy az egyik felhasználó azonosította a számára problémás tartalmakat, majd a szakemberek véglegesítették a fogalom-magyarázatokat.

- Ad arra támpontot az e-kurzus, hogy hogyan lehet "hasznos a segítség(ünk)", amennyiben kapcsolatba kerülünk egy függővel mondjuk?

Úgy gondolom, segít abban, hogy a megértsük saját felelősségünk határait, egyben saját tevékenységün társadalomformáló súlyát, jelentőségét. Azt természetesen nem gondolom, hogy a tananyag képessé tenne bárkit arra, hogy önmaga, egyedül segítsen egy függőnek - ez nem is lehet cél. Az viszont cél, hogy megértse, mi az ő feladata, és milyen forrásokra támaszkodhat akkor, ha éppen nem nagyobb közösségekkel dolgozik, hanem egy függőnek szeretne segítséget keresni, közvetíteni.

Ma már szerencsére nálunk sem szokatlan, hogy a médiában a mentálhigiénés problémák kommunikálásakor írnak arról is, ki, hol, és hogyan kérhet segítséget. A média, mint az egyik legfontosabb társadalomformáló erő, ezzel az egyszerű eszközzel is rengeteget segíthet abban, hogy maga a segítségnyújtás erősebb társadalmi normává váljék.

- Mit várnak a tananyagtól, milyen eredménnyel lennének elégedettetek?

Ha minél több média- és közösségfejlesztő szakembert érdekelne. Várjuk, szívesen fogadjuk a kérdéseket, a megkereséseket, és természetesen annak is nagyon örülnénk, ha egyre több, az egészségfejlesztő, a felépülést segítő, a kapcsolati felelősséget hangsúlyozó írás látna napvilágot e témában.

 

Érdekli a téma? Regisztráljon felhasználókódért ezen az e-mailcímen:

4 Dimenzió Társadalomtudományi Egyesület
negydimenzio@gmail.com