Most hoztuk létre a mínusz egyedik lépcsőfokot - Volom András, az ENSZ ifjúsági nagykövete

16/12/08 csütörtök
ujnemzedek.hu
Az ENSZ-be minden tagország delegálhat egy fiatalt, aki hazája és a globális ifjúság érdekeit képviseli. Magyarország ifjúsági nagykövete Volom András, vele beszélgettünk.

Olvastam a posztjaid között egy ilyet: A román Ifjúságügyi Államtitkárral és a román ifjúsági küldöttekkel a békés és szoros együttműködés jegyében rendezvényt szervezett az Ifjúsági Diplomácia jövőjéről, valamint német és belga ifjúsági küldött kollegáival az Ifjúsági Küldött Program mélyítéséről és kiszélesítéséről tartott workshopot. Segítesz megérteni, hogy emögött a pár mondat mögött, amely semmilyen olyan konkrétumot nem tartalmaz, amiből bárki értené mit is csináltál? Megpróbáljuk együtt?

-Abszolút! Szerintem mióta belevágtam a facebookos posztolgatásba, azért javultam sokat ehhez képest az érthetőség, közérthetőség terén és sokkal rövidebben fogalmazok. Tehát kettő részre kell bontani a fent említett dolgot. Kettő úgynevezett „side eventet” szervezetünk az ENSZ…

Bocs, hogy félbeszakítalak, de ez inkább csak egy teszt volt, hogy legalább az, aki ebben mozog az érti-e, hogy mi van leírva. Igazából csak azt akartam megtudni, hogy mit csinál, egy ENSZ ifjúsági küldött. Ő is csak egy olyan öltönyös, komolykodó ember, aki konferenciákra jár, amiknek a végén születik valami dokumentum, amiből mi hétköznapi emberek nem sokat értük?

-Ahha, az egyszerű válasz arra, hogy mit is csinál egy ENSZ ifjúsági küldött az így hangzik: Megpróbálom a globális döntéshozásba, a nemzetek közötti kommunikációba "becsempészni” az ifjúság érdekét. Most persze lecsaphatnál rá, hogy mi az ifjúság érdeke.

Megtegyem?

-Nem, megteszem helyetted. Az ifjúság érdekei például a klímaváltozás megállítása vagy a fenntartható fejlődés, hiszen mégiscsak mi fogunk élni a holnap világában. De van könnyebben megfogható példám is: a fiatalok bevonása az oktatáspolitika kialakításába.

Tehát jól értem, azért töltöttetek el most négy napot közösen 10 ország 15 ifjúsági küldöttével, hogy összeállítsatok egy listát, amit odaadtok az ENSZ vezetésének és azt mondjátok ezt szeretnék a fiatalok, és tessék ezt komolyan venni, hiszen mi élünk majd abban a világban?

-Ennyire nem szép a helyzet. Most azért találkoztunk, hogy egyáltalán a küldöttek közötti együttműködés létrejöjjön.

Ezek szerint a mínuszegyedik lépésnél jártok?

-Igen, a mínuszegyedik lépésben vagyunk. Az elmúlt negyvenhat év - mióta ifjúsági küldöttek léteznek - sajnos nem volt elég erre. Most mi nekiálltunk.

Ezt így lendületből a nyakadba vetted?

-Igen, tudom…

Nem volt más hobbid?

-De van, szeretek hegedülni.

Nem elég komoly dolog az?

-A hegedülés? De, gondolkoztam is rajta, hogy pályát tévesztettem a diplomácia és a politika területével.

Hogy kerültél egyáltalán bele?

-Olvastam egy cikket, amiben a szudáni ifjúsági nagykövet nyilatkozott, aztán kiderült, hogy kamuzta az egészet, nem is volt ifjúsági nagykövet. De amíg utánajártam, hogy mi is ez az egész, nagyon megtetszett. Térjünk vissza a mínuszegyedik lépéshez. Az ifjúsági küldötteknek voltak már különböző fórumaik, közös Facebook-oldaluk eseményeik, ezeket szerettük volna behozni egy nagy „lámpabúra” alá. Az elmúlt napok arról szóltak, hogy ezeket a dolgokat mind mind összeszedjük, és hogy szülessen egy megállapodás arról, hogy hogyan lesz ez az együttműködés fenntartható, hiszen minden évben új ifjúsági küldöttek jönnek. Nekünk most az a dolgunk, hogy hazamenjünk, és beépítsük a programjainkba azt, hogy amikor kiválasztják majd az új küldötteket, akkor kapjanak tájékoztatást az együttműködésről. Azaz arról, hogy igenis mi már elkezdtünk valamit, és ezt kéne folytatni. Ez olyan, mint egy kis ENSZ az ENSZ-ben. Amíg nem volt a szervezet, addig mindenki külön talizott. Most mi létrehoztuk ezt és így már akár útjára tudunk indítani 3-4 éves közös kezdeményezéseket is, hiszen az újabb küldöttek bele tudnak kapcsolódni, és a kapcsolati háló is fennmarad.

Találkozó Ban Ki Munnal fotó: UN Photo/Kim Haughton

Erről szól a memorandum, amit megfogalmaztatok? Ez azt mondja ki, hogy mi mostantól így együttműködünk?

-Igen, de persze itt sem olyan egyszerű a dolog. Ha az összes küldött magánemberként venne részt, akkor sokkal hamarabb meg lehetne egyezni bármiről, hiszen általánosságban hasonlóan gondolkodunk. Itt azonban az országainkat és az országaink ifjúságát képviseljük és így már nagyon sok érdeket kell egymással megértetnünk, elfogadtatunk.

Nem béklyózza meg ez a sok különböző érdek az együttműködést?

-Mondjuk azt inkább, hogy keretet szab neki. Nem volt egyszerű, de abban is megállapodtunk, hogy mi az az üzenet, amit az új főtitkárnak küldünk majd januárban. Ez tartalmazza a korábban említett fenntarthatósági kérdéseket és azt is, hogy vonják be jobban a fiatalokat a döntéshozatalba, hiszen hasznos lehet főleg a jövőt érintő kérdésekben, hogy mi másként gondolkodunk vagy másként látjuk a világot.

Ez megint kezd egy kicsit olyan megfoghatatlanul hangzani: vonják be jobban, vegyék figyelembe stb.

-Nem, ennél könnyebben tetten érhető, hogy hogyan működik. Norvégiában például az ifjúsági küldötteknek van mandátuma, hogy bizonyos helyzetekben tárgyaljanak a kormány nevében. Azonban ez tényleg egy nagyon hosszú folyamat, de ebben is a mínusz egyedik lépcsőt készítjük elő, de majd szép lassan elkezdünk kinyílni.

Azt mondod lassan, elkezdünk kinyílni, miközben a következő ciklusban nem te leszel már a küldött.

-Oké, de ezért dolgoztunk a memorandumon, hogy a korábbi jelöltek és az újak mindig össze legyenek kötve.

Mi a személyes célod ifjúsági küldöttként?

-Ez nagyon egyszerű: minél több fiatallal szeretnék beszélni és találkozni, és a fő célom, hogy ez az ifjúsági küldöttségi program megszilárduljon. Hogy legyennek következő küldöttek.

Jól és következetesnek hangzik, már-már túl komolynak is. 20 éves vagy, nem félsz attól, hogy egyszerűen koravén leszel, magával ránt az öltönyös diplomaták és politikusok sokszor a mindennapi élettől elrugaszkodott világa?

-Ebben a környezetben, ahol én most dolgozom, muszáj egy kicsit felvenni az ott megszokott formulákat és habitusokat, de ez csak a munka része. Én is tudok bőven hülye lenni, amikor a barátaimmal vagyok.

Hogyan mész tovább, ha már nem leszel küldött?

Azt nagyon fontosnak tartom, hogyha valaki végez egy pozícióval, akkor abba ne akarjon visszajárni vagy ragaszkodni hozzá, hanem adja át a következő generációnak. Jelenleg nemzetközi kapcsolatokat hallgatok egy londoni egyetemen, de úgy gondolom, hogy túl korai lenne még teljesen a politika vagy a diplomácia felé fordulni. Először mindenképp kipróbálnám magam a magánszektorban, nem szeretnék úgy csöppenni a közszolgálatba, hogy nem csináltam mást.