Ezt toljuk, ha kultúráról van szó

17/02/14 kedd
ujnemzedek.hu
Szétszedtük a Magyar Ifjúság 2016 kiadványt, hogy megtudjuk: mit csinálunk, amikor kulturálódni megyünk a haverokkal.

Alig van könyv a házban, nyáron szanaszét fesztiválozzuk magukat, nagyrészünk pedig életében nem járt még az operában - ez derül ki a Magyar Ifjúság 2016 gyorsjelentésből, melyet február 13-án mutattak be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a és Novák Katalin, az Emmi család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára részvételével a Magyar Tudományos Akadémián. A jelentés elérhető bárkinek a neten - minket most ebben a percben az érdekel leginkább, igazuk van-e azoknak, akik szerint buta és a virtuális valóságba elmenekült nemzedék a miénk.

Nos, a gyorsjelentés alapján

nincs. De tény, hogy másképp faljuk a kultúrát.

Ami már az első adatokból kitűnik a négyévente végigtolt, nagymintás kutatásban, hogy alapvetően a kultúrahordozó eszközökhöz való viszony van átalakulóban. Mint olvasható: "A változásnak az egyik markáns eleme a digitalizáció és ezen belül is az internet térhódítása, amely átrendezte az audio-video anyagokhoz való hozzájutás módját és lehetőségét."

Ha ezt vesszük alapul, talán attól sem tűnünk egyből sudribunkónak, hogy a korábbi adatokhoz képest baromira lecsökkent a könyvek száma a fiatalok által belakott háztartásokban - ha számosítani akarunk: 2004-ben a megkérdezett fiatalok átlagosan 344 könyvről számoltak be. 2008-ban a megkérdezett fiatalok háztar-tásában átlagosan 265, 2012-ben 175 könyv volt. 2016-ra tovább csökkent a hagyományos könyvek száma, átlagosan 172 darabról számoltak be. 300-nál több könyvvel csupán a háztartások 12 százaléka rendelkezik, a megkérdezettek 6 százalékának otthonában pedig egyetlen könyv sem található (2004-ben ugyanez 4 százalék volt).

De mi a helyzet az e-bookokkal? Ezzel már az ujnemzedek.hu is ikgen sokat foglalkozott - itt például arról lamentáltunk, mi a jobb a Gutenberg-, vagy a bitirodalom-galaxis. De a lényeg: míg 2012-ben az átlagos mennyiség 4 elektronikus könyv volt egy háztartásban, ez 2016-ra megduplázódott.

Szóval olvasunk mi, csak nem ÚGY, és nem AZT

Ez jellemző különben a kutatás szerint az ún. hagyományos kulturális terekre is - ezeknek az intézményeknek a látogatása folyamatosan csökken. Pl. nagyrészünk nem látogat art mozit, operát, komolyzenei koncertet. Kicsit off, és nem tudom, komolyzenének számít-e, de részünkről az is bolond, aki ezt kihagyná:

De mindegy, maradjunk a témánál - a lényeg, hogy a felmérés alapján 40 százalékunk, azaz 40 százaléka a 15 és 29 éves korosztálynak multiplexbe sem járul el. 2000-ben a budapesti fiatalok tizede (11 százalék) havi rendszerességgel járt színházba, míg a községekben lakóknál ez az arány nem érte el az 5 százalékot. 2008-ban a fővárosban lakó fiatalok 13 százaléka járt havonta színházba, míg a községben élőknek mindössze 5 százaléka.

2016-ban tovább ritkult a színházba járás, a fővárosban lakó fiatalok 5 százaléka járt havonta legalább egyszer színházban, míg a községben élőknek mindössze 2 százaléka.

A mozilátogatás esetében 2000-ben kétszeres különbséget tapasztalhatunk: a budapesti fiatalok közel háromnegyede volt egy hónapon belül legalább egyszer moziban, a községekben lakó fiataloknak viszont csak egyharmada; 2008-ban a fővárosban élők egyharmada, míg a községben élők egyötöde járt havonta legalább egyszer moziban. 2016-ban a fővárosban élő fiatalok 11 százaléka, míg a községben élők 6 százaléka járt havi rendszerességgel moziba.

Itt egy ábra, hogy jobban értsük a dolgot:

Na most a szörnyűlködés helyett talán itt is ráfoghatóak az adatok a megváltozott szokásokra: a kérdés inkább az, MIÉRT nem járunk el ezekre a helyekre. Foghatjuk a dolgot nyugodtan a digitalizációra (jó, az operát nyilván nem) - és akkor mindeki érteni fogja talán, mire gondolunk.

A fesztiválok, azok bezzeg zúznak.

Nyomhatnánk persze, hogy mi kocsmába, sörözőbe nem járunk. Hát, az adatok alapján de. Csak amit fontos már az elején kijelenteni, az megint csak a MIÉRT: ezek itt mint társasági, beszédcselekvési helyszínek, ahová a haverokkal koccanni térünk be - ide jellemzően a 20–24 éves városlakók mennek leggyakrabban. Étterembe havonta többször 11 százalék, míg kávézóba 19 százalékunk megy - hangsúlyozzuk, a társaság miatt.

Amiben totális egyetértés van, azok a fesztiválok: a magyarországi fiatalok számára rendkívül fontosak – főként a nyári időszakban – , ezekre a 25 százalékunk látogat.

A leggyakrabban látogatott fesztiválok a helyi rendezvények. Az országos fesztiválokat elsősorban a városokban lakók látogatják, a fővárosiak túlsúlya jelentős. A Szigeten részt vevők között a budapestiek aránya mintegy 33 százalék. A VOLT-ra a fővárosból 30 százalék érkezik, míg a községekből érkezők aránya mintegy 33 százalék. A Balaton Soundra a községekben élők közül érkeznek a legkevesebben - a kisebb városokban élők alapvetően helyi rendezvényeken vesznek részt.

Nos? Egyetértünk?