Abból nem eszel - így készülnek azok a guszta filmes kaják

16/12/07 szerda
ujnemzedek.hu
Amennyiben nem tartod elsődlegesen fontos konyhai hozzávalónak a pillanatragasztót és a hajlakkot, nem fognak ízleni.

Hogy van az, hogy azok a kaják, amiket a tévében, a reklámokban, vagy a hirdetéseken látsz, sokkal, de sokkal királyabbul festenek, mint azok, amiket te kuktálkodsz össze otthon? Hogy lehet szebb az ő pulykájuk a miénknél? Hol itt az igazság?

Nyugi:

Te jártál jobban

Az ember elképzeli, hogy a felvételek után a stáb fogja magát, és pukkadásig tolja a mindenféle csilivili, nyilván Michelin-csillagos séfák által tökéletes esztétikai élménnyé varázsolt cuccokat. Hát ezekből ugyan nem esznek - annak ugyanis ára van, hogy a kamerák előtt a cucc úgy nézzen ki, ahogy.

Mégis, mik ezek a trükkök?

Nos, itt van néhány.

Hát lássuk akkor: ott van mindjárt a pulyka. Ami ugye a hálaadáskor játszódó filmek gasztronómiai főszerepét játssza: alakítása általában kiváló, a stylistját pedig minimum ki kellene tüntetni 8700 Oscarral. Persze, mert tonnányi mesterséges színezéket, gyomorkeserűt (az angostura bitters ugyanis valami ilyesmi), illetve (hogy biztosra menjen) pillanatragasztót és némi mosószert használ, hogy biztosra menjen.

Aztán beszéljünk kicsit a zöldborsóról - mitől olyan zöld az, hogy majd kiveri a szemünket? Nos, azért, mert pár perc főzés után jeges vízbe mártják, majd hajlakkal fújják le őket. És akkor a tejszínhabról, amit a pite mellé fújnak, már ne is beszéljünk - az ugyanis inkább borotvahab, mint tejszín. Persze, hiszen azzal csak a baj van, olvad, elfolyik, alakítása csapnivaló.

Szóval lennél jót vacsorázó filmes család ezek után? Nem hiszem - maradjunk inkább anyu főztjénel.