Új divat: önmagát utálja a millenniumi generáció

16/10/03 hétfő
ujnemzedek.hu
Létezik egy típusa az újságírásnak, ami szívesen foglalkozik a mostanában igen divatos Y- és Z-generáció tagjaiból (az 1990-től 2005-ig születettek) kialakuló millenniumi generációval, keresi a szociológiai és pszichológiai tanulmányokat, amik a témában íródnak, majd feldolgozza őket. Talán éppen ennek az eredménye, hogy minden korosztály bekerül egy skatulyába, amik többnyire sztereotípiák alakítanak ki.

Például, hogy a millenniumiak utálnak társaságba járni. Vagy utálják a személyes beszélgetéseket. Hogy unatkoznak. Hogy nem invesztálnak eleget a jövőjükbe. Meg azt is sokan mondják, hogy ha ennek a korosztálynak akarsz valamit eladni, akkor növeld az online jelenléted.

De nem csak a millenniumi korosztály került az évtizedek alatt skatulyába. A legjobb és leginkább tiszteletre méltó korosztály még kalapot viselt és a háborúban halt meg, a bébi boomerek mind a háború ellen tüntető fiatalok voltak, és az X generáció tagjai tudták csak igazán, hogy kell élni és szeretni. A millenniumiak azonban mindannyian 20-25 éves, startup-töltelékek, akik a bérük miatt panaszkodnak, amiért aztán kirúgják őket, majd elmennek egy másik céghez panaszkodni. Egész nap a közösségi irodájukban fetrengenek, energiaitalt szürcsölnek, tervezik a közösségi média jelenlétüket és visszasírják a 90-es évek romantikáját. Talán mondani sem kell, hogy ezek mind-mind durva sztereotípiák, általánosítások. 

Johnny Oleksinski, 26 éves (tehát maga is közel van a millenniumi korosztályhoz) újságíró eltervezte, hogy felszámol ezekkel a sztereotípiákkal, így írt egy cikket a New York Postnak arról, hogy mi is az igazság a sokat emlegetett generációval kapcsolatban.

Oleksinski felsorolja azokat a szokásos és unalomig ismételt problémákat, amik jellemzőek a mai fiatalokra: az okostelefon-függőséget, az alkalmatlanságot, hogy szemtől-szemben kommunikáljanak, a tendenciát, hogy másokat hibáztatnak, kritizálnak, hogy a saját önbizalmukat növeljék és hogy online identitásokat hoznak létre az őszinte, saját valójuk helyett. Miután ezeket leírja, felhívja az olvasók figyelmét, hogy ez a korosztály egy olyan közegben nőtt fel, ami nem könnyű. Például hatalmas terheket raknak rájuk az idősebbek állandó prédikációjukkal a felelősségről, miközben az egyenlőtlenség sosem látott méreteket ölt. De megemlíti a 2000-es évek végén bekövetkezett nagy gazdasági világválságot is, amikor ez a korosztály éppen kezdte felfedezni a világ működését. Azok, akiknek bizonytalan a jövőjük vagy az idősebbek, akiknek folyton állást kell váltaniuk a bizonytalanság miatt, persze, hogy az online világba menekülnek. 

Oleksinski előtt viszont ott volt már Alexis Boom, egy vlogger, aki nagyjából mindent leoltott, amit a kortársai szeretnek, sőt, egyenesen azt javasolta, hogy mindenki fáradjon haza és kérjen bocsánatot a szüleitől. A jelenség persze nem meglepő: így próbálják megmutatni, hogy már felnőttek, és nem kívánják magukat egy kalap alá tartozónak vallani a sztereotípiákat erősítő kortársakkal.  "Megvetnek, kinéznek minket maguk közül azért, mert élvezzük a felnőttlétet, a munkába ingázást, és hogy nem vagyunk hanyatt esve Brooklyn környékétől."

A felmérések szerint a milleniumi nemzedék nem szívbajos, ha magát kell jellemezni: egy kérdőívből kiderült, hogy leginkább önzőnek, pazarlónak és egocentrikusnak látják magukat, és nem hazafiasnak vagy önfeláldozónak. Viszont a legtöbb válaszadó azt is elutasította, hogy ő ehhez a bandához tartozna, noha a koruk alapján az ő nemzedékükről van szó. 

Forrás