Tudod, mikor jegyezték le az első magyar káromkodást? És hogy mi volt az?

18/05/29 kedd
ujnemzedek.hu
Egy középkori, latin nyelvű kódex végére írták oda, magyarul. De már ennél jóval hamarabb is káromkodtunk. 

A káromkodás az emberi kultúra része, még ha nem is a legszebb része. A magyar nyelv pedig régóta gazdag olyan kifejezésekben, amelyekkel kreatívan lehet cifrázni a trágár beszédet. Az első írásban fennmaradt káromkodást a Dubnici krónikában olvashatjuk, de ez persze nem azt jelenti, hogy előtte ne beszéltek volna csúnyán a magyarok. Erre utal legalábbis a számos királyi dekrétum, rendelet és törvény, amit a káromkodás büntetésére hoztak, már az Árpád-házi királyoktól kezdve a magyar uralkodók. 

A nyelvészek szerint már a honfoglalás korában is szaporán szórtuk a míves szitkokat. Az istenkáromló szitkok eredete is ebbe a korba nyúlik vissza valószínűleg, amikor a még pogány magyarok "dicsérték" eképpen a keresztényeket. Az első írásos nyom viszont a  már említett Dubnici krónikában bukkan fel. Ezt a középkori iratot a 19. században fedezték fel a szlovákiai Dubnicban, a neve is innen ered (bár valójában egy 1370 körül keletkezett krónika alapján 1476-ban, Váradon készítették). 


A Dubnici krónika címlapja - Forrás: OSZK/képkönyvtár

A Dubnici krónikát latinul írták, kivéve a legutolsó mondatot, ami korabeli írásmóddal így hangzik:

"Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh." 

Ennek a veretes mondatnak a története az 1300-as évekre nyúlik vissza. 1355-ben I. Lajos magyar király segítséget küldött Habsburg II. Albert osztrák herceg és Luxemburgi IV. Károly német-római császár támogatására Zürich és szövetségesei ellen.


I. Lajos, "Isten kegyelméből Magyarország, Horvátország, Lengyelország királya" - Forrás: Képes Krónika/Wikipédia

A krónika szerint Zürich város körül a magyarok hatalmas csatát vívtak a svábföldi németekkel. A magyarok a legenda szerint azt kiáltották, hogy Szent királyok, segítsetek! és legyőzték a németeket. Úgy hullottak le a szájas németek a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon. A magyarok ugyanis azt a parancsot kapták, hogy egy németet se fogjanak el, hanem mindnyájukat részegítsék meg a halál poharából… A magyarok vészes kardot villogtatva fejük fölött, elcsapták kezüket és fejüket, mondván: 

"Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket."

Őszintébb, aki káromkodik?

Egy, a Social Psychological and Personality Science nevű szaklapban megjelent tanulmány szerint pozitív dolgokra utalhat, ha valaki sokat káromkodik. Egy holland, hongkongi, amerikai és angol tudósokból álló nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy a káromkodás az egyik legőszintébb érzelemnyilvánítás, vagyis aki gyakran szitkozódik, az könnyebben kimondja, amit érez vagy gondol. 

Ezt megerősíti, hogy a megkérdezettek egy részét hazugságvizsgálóval is ellenőrizték. Az eredmények megerősítették, hogy azoknak, akiknek gazdagabb a "trágár szókincse", kevesebbet hazudtak. Aki kevésbé törődik azzal, hogy szalonképes szavakat használjon, az valószínűleg arra sem fektet túl nagy hangsúlyt, hogy a véleményét másokéhoz igazítsa - vélte a kutatás egyik vezetője, Dr. David Stillwell.

Egy másik felmérésben 75 ezer Facebook-felhasználótól gyűjtöttek adatokat. Kiderült, hogy azok, akik gyakrabban használnak trágár kifejezéseket, gyakrabban élnek olyan szófordulatokkal is, amelyeket az előző kutatás eredményei alapján az őszinteséggel párosítottak a tudósok.

Forrás: Wikipédia, phys.org, Wikipédia