Tinder randi, Messenger szakítás, a házasság meg majd valamikor szóba jöhet

17/03/27 hétfő
ujnemzedek.hu
Azt hiszed, hogy a szerelmi életed bonyolult és követhetetlen - nos, nem tévedsz sokat. Apu-anyu-nagyi sokkal hamarabb letudta pl. a lagzit, azaz a házasságkötések és gyerekvállalások aránya mára totál kitolódott.

Mit válaszolnál, ha azt kérnék, hogy sorold fel életed meghatározó eseményeit? A legtöbben az első randit, az első igazi párkapcsolatot, a tanulmányok befejezését és az első fizetést sorolják ide.

Oké: vannak ehhez számaink is.

A Magyar Ifjúság Kutatás 2016-ban megkérdezett fiatalok saját bevallása szerint átlagosan 14,4 éves korukban váltak nemileg éretté. Érdekes lenne tudni, hogy 14,4 PONTOSAN mikor van, de erre a tanulmány nem tér ki - mindenesetre akiknek már volt szexuális kapcsolata (a fiatalok 70 százalékáról beszélünk), átlagosan 16,7 éves korukban kezdtek neki a dolognak. Persze nem mindenki csap bele a lecsóba ilyen korán (vagy ez koránnak számít?): akik még nem kezdték el (15 százalékuk), azok közel egyötöde nyilatkozott arról, hogy hány éves korában tervezi.

Esetükben ez átlagosan 18,2 éves korra tehető.

Komoly kérdés még a saját pecó. A mamahotelből való elköltözést (vö: "donaldkacsázás") és az első saját lakásba költözést a korábban felsorolt életeseményekhez képest sokan több évvel későbbre tervezik a 15–29 éves korosztályban. Hogy miért? Mert a legtöbben úgy gondolják,

hogy a büdös életben soha nem jutnak el a sajátig. Vagy ha el is jutnak, baromi későn.

Vélemény?

Ha nincs, akkor folytassuk: érdekes tény, hogy a nem, az életkor és a településtípus nem bír meghatározó erővel, azonban az iskolai végzettség igen. Tehát ha bölcsésznek mész, készülj fel rá, hogy (az mért adatok alapján) az ún. családi BÓDOTTÁ nem ma köszön be - a magasabb iskolai végzettségűek szinte minden esetben későbbi életszakaszukban érték el az utóbbi életeseményeket. 


Forrás: Pexels

Összeköltözés bármikor, házasság majd később

Jó, szigorúak voltunk, de tény, hogy a fiatalok körében teljesen elfogadott, hogy a párok összeköltöznek és együtt élnek még a házasság előtt - vagyis mintha a házasság afféle "najó, okés" dolog lenne. A szüleink ezzel szemben inkább a hosszabb találkozásokban, a jól elnyújtott közös elfoglaltságokban hitt - több időt szántak arra, hogy megismerkedjenek a kiszemelttel, ám ma már az összebútorozás a menő. Persze, ahogy a mondás tartja, lakva ismerszik meg az ember, de nyilván ez sok buktatót is rejt magában. 

A 15–29 éves magyarországi fiatalok családi állapota a harmadik évezred elejétől tapasztalt trendeknek megfelelően változik, amely szerint nő az egyedül élők, illetve az élettársi kapcsolatban élők aránya, valamint csökken a házasságot kötő fiatalok száma. A négy évvel ezelőtti adatokhoz képest lényeges változások nem történtek, a házasok arányának csökkenése megállt, egyfajta stagnálás tapasztalható a fiatalok családi állapotát illetően.


Forrás: Pexels

De akkor matekozzunk: a 20–24 éves korosztályba tartozók négyötöde egyedülálló, 15 százalékuk él élettársi kapcsolatban, és mindössze 5 százalékuk él házasságban, addig a 25–29 évesek közel fele egyedülálló, 27 százalékuk él együtt élettársával és 23 százalékuk házas.

HÁT MI VAN VELETEK, SRÁCOK????

Településtípus szerint összehasonlítva megállapítható, hogy a fővárosban és a megyei jogú városokban magasabb az egyedül élők aránya (76–77 százalék), a kisebb városokban és községekben valamivel alacsonyabb (71–73 százalék). Az élettársi kapcsolatban élők arányánál pontosan fordított képet láthatunk, a nagyobb városokban kisebb az ilyen kapcsolatban élő fiatalok aránya (13 százalék), míg a kisebb települé- seken magasabb (17 százalék).

A házasságban élő fiatalok átlagosan 23–24 éves korban köteleződnek el, a nők átlagosan kicsit korábban, a férfiak kicsit később kötnek házasságot. A jelenleg nem házas fiatalok kétharmada a jövőben szeretne házasságot kötni, mindössze 6 százalékuk utasítja el tudatosan ezt az együttélési formát.

Szeretnének gyermeket vállalni, de később

A helyzet ebben a kérdésben (hm) annyira nem baba: a 15–29 éves fiatalok 14 százalékának született már eddig gyermeke. A vér szerinti gyermekkel rendelkezők átlagosan 22,2 évesek voltak első gyermekük születésekor, ami a négy évvel ezelőtti adathoz képest emelkedést mutat. A fiatalok 23 százaléka tervezi, hogy a következő három évben újabb gyermeket vállal, és további 24 százalék esetében előfordulhat még ez, de egyelőre inkább nem tervez ilyen időtávon belül gyermekvállalást. Azok, akik választ tudtak adni arra a kérdésre, hogy összesen hány gyermeket szeretnének vállalni (a 15–29 évesek 77 százaléka), átlagosan 1-2 gyermeket terveznek. 

Baromi sok szám ez valóban, de simán leszűrhető belőle, hogy a felelősség, az em az erősségünk. Vagy ne értékítéljünk ilyen elhamarkodottan? Mi a helyzet a tervezgetéssel pl.?


Forrás: Pexels

Nos, a gyermekkel nem rendelkező fiatalok 48 százalékának van már elképzelése arról, hogy a jövőben hány évesen szeretne gyermeket vállalni - ők átlagosan 28 éves korukra tervezik első gyermekük megszületését. A 2012-es kutatásban kb. 29 éves korukra tervezték az első gyermekvállalást, vagyis az azóta eltelt időszakban valamelyest változtak a tervek. Szóval úgy is mondhatjuk:

A gyermekvállalás sok mindent meghatároz és megváltoztat az ember életében, a fiatalok négyötöde szerint leginkább a boldogságérzetre van pozitív hatással, illetve a 15–29 évesek fele szerint a családi és baráti kapcsolatok helyzetét is alapvetően javítja.

Nyilván óriási felelősség egy kicsi én-t bevállalni - a mai srácok (Az adatok alapján) főleg a munkahelyi karrierre, anyagi helyzetre és a szexuális életre vonatkozó hatását illetően osztja meg a gyermekvállalás. A gyermeket vállalók tanulási lehetőségeire, munkahelyi karrierjére és anyagi helyzetére van legnagyobb mértékben negatív hatással ennek a döntésnek a meghozatala a 15–29 éves fiatalok szerint.

Jó, naná, egy olyan világban, ahol az appon ledumált randinak már külön neve is van, nehéz máris a babázással törődni. Pláne, hogy a világban nem is a tinder a legnépszerűbb randiapp:

A Kansas egyetem felmérés szerint különben nem is azért toljuk a randiappokat, mert nehezen „csípünk fel” pasikat/csajokat.

Egyszerűen lusták vagytok, héj!

Ráadásul észre sem vesszük, ha élesben flörtölnek velünk. az adatok szerint a férfiak 36, a nők 18 százaléka érzékeli, ha kokettálnak vele. Ezért kapunk pl. a Tinderre: kikerülhetjü a flörtimörtit, nincs feszengés - de a másik megismerése sincs, ami pedig a velejét adná a dolognak. NIncsenek jelek, nincsenek találgatások - piac van, azt viszünk/veszünk, ami tetszik. Aztán Messengerben szakítunk, mert akkor nem kell a másik szemébe nézni - elkényelmesedett gazfickók vagyunk, annyi szent.