Szerelmi matek: létezik képlet a tökéletes párválasztáshoz

17/08/09 szerda
ujnemzedek.hu
Hannah Fry matematikus a Gale-Shapley algoritmussal tudja kiszámolni, hogy két ember mikor lesz a legjobb egymásnak.

Fry ezt egy példával mutatja be a The Mathematics of Love (A szerelem matematikája) című könyvében. A szituáció a következő: három fiú beszélget három lánnyal egy buliban. Minden résztvevőnek van egy listája arról, hogy milyen lenne az ideális társ számára. A fiúk először odamennek ahhoz a lányhoz, aki a leginkább megfelelne nekik. A lányoknak, általában van több választási lehetőségük, és azt választják, aki nekik a legjobban megfelel. A srác, akit elutasítanak a "második legjobb" lányhoz megy majd oda, és így tovább.

via GIPHY

A végeredmény nagyon jó a srácoknak: mind megkapja az első vagy második, esetleg harmadik választását.

Fry szerint teljesen mindegy, hogy hány lány és fiú van a történetben, akárhányszor a fiúk közelítik meg a lányokat négy lehetséges kimenetele van a dolognak:

1. Mindenki talál magának partnert
2. Onnantól, hogy már mindenki párt választott, senki sem tud növelni a boldogságán azzal, hogy egy másik pár tagjával megszökik.
3. Ahogy kialakulnak a párok, minden srácnak az elérhető legjobb párja lesz.
4. Ha megvannak a párok, minden nő a legkevésbé rossz, elérhető férfival marad.

Mindez mit jelent? Hogy aki kezdeményez, és ezzel hajlandó szembenézni az esetleges elutasítással, ahhoz, hogy a legjobb elérhető opciót megkapja, sokkal jobban jár, mint az, aki hátradőlve vár a sült galambra. Neki a legkevésbé rossz opció maradhat a végén.

A Gale-Shapley algoritmus nem csak a hétvégi bulizós összejövéseknek segít, hanem a kedvező munkahely megtalálásban is. Ha például egy munkakereső megkeresi az összes olyan céget, amelynek szívesen dolgozna, sokkal nagyobb eséllyel veszik fel, és kapja meg a számára elérhető legjobb munkát, mintha mindenét egy lapra tenné fel.

A tartós kapcsolat matekja

Fry nem először matekozta ki az élet nagy dolgait. Ugyanebben a könyvében a jó és a rossz pákapcsolatot is kiszámolja.

Fry szerint a titok abban rejlik, hogy mennyire negatívan vagy pozitívan állunk a másikhoz. Sok éven át vizsgáltak párokat és nézték reakcióikat, vérnyomásukat, szívverésüket és a szavakat, amelyeket a beszélgetésben használtak.

Arra jöttek rá, hogy az olyan kapcsolatokban, amikben a felek boldognak mondják magukat, ott a rossz viselkedés szokatlannak minősül. Például egy pozitív kapcsolatban a nő arra gondolhat, hogy a férfi morcossága annak köszönhető, hogy stresszes napja volt a munkahelyén, vagy rosszul aludt előző éjjel. Egy negatívban a szitu fordítva van: a morcos viselkedés a normális, "tipikus", a másik félre "jellemző" önzőség.

Fry így egy két másik matematikussal társulva megfejtette, hogy honnan ered ez a negatív spirál. Arra jutottak, ami valljuk be, nem meglepő, hogy ha a férfi például mond valami pozitívat, egyetért valamiben a párjával, vagy viccel egyet, a nő valószínűleg pozitívan fog reagálni és szintén kedvesen reagál.

Az is kiderült, hogy azok a párok, akik a legkisebb bajt is hamar megvitatják, nem esnek bele abba a hibába, hogy felgyülemlik a feszkó és egyszerre jön ki, egy apróságból lavinát varázsolva.

Fry szerint azonban ez meglepő, mert azt gondolta volna, hogy a legjobb kapcsolatoknak magas a negativitás küszöbe, ami azt jelenti, hogy a kompromisszumra törekednek és csak akkor hoznak fel valami problémát, ha az valóban fontos.