Párkapcsolatfüggő vagy? Vagy csak szeretetre vágysz?

19/01/04 péntek
ujnemzedek.hu
Legyen az egy poszt a hírfolyamban, egy cikk a neten, ha összefutunk a társfüggés témájával, hajlamosak vagyunk rá, hogy ezzel diagnosztizáljuk magunkat, vagy éppen valamelyik ismerősünket. De igazunk van ilyenkor?

Nem egyszerű különbséget tenni

A törekvésünk, hogy kapcsolatban éljünk valaki olyannal, akinek tényleg fontosak vagyunk, aki valóban odafigyel ránk, egészséges, kötődésre való hajlam.

Mikortól „van baj”?

Amikortól ez a törekvésünk már sok a másik fél számára, akinek ezért kényelmetlen, zavaró lesz a tény, hogy vele szeretnénk lenni és teherként éli meg, hogy találkozzon, időt töltsön el velünk. Ráadásul ahhoz, hogy ezt előidézzük valakiben, nem is kell társfüggőnek lennünk. Elég, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy a közelséget szinte mindenki másképpen értelmezi. Nem érdemes tehát, sem „rátelepedni” a másikra, sem pedig túlzottan elzárkózni tőle. Beszéljük meg, tapasztaljuk ki, hogy hol a határ és amennyire lehet, tartsuk tiszteletben a másikét. Hiszen nem csak a „sülve-főve” együttlét, de a túlzott elzárkózás is lehet konfliktusforrás.


Fotó: Pixabay

De akkor miért vágyom ennyire egy kapcsolatra?

Egészséges felnőtt nem csak attól lesz valaki, hogy képes a szeretetre és a munkavégzésre, hanem attól is, hogy rendelkezik saját, önálló, határozott személyiséggel. Olyan énképpel, ami nem változik meg egy-egy beszélgetés, vagy valakinek a véleménye hatására, és akkor sem, ha néhány órát vagy napot külön töltünk a párunktól. Azt, hogy miért érzed úgy, hogy neked szükséged van egy kapcsolatra, annak számos oka lehet. Azt azonban jó, ha szem előtt tartod, hogy ne azért keress párt, mert valamit kompenzálni akarsz, vagy például, mert „hiányzik a másik feled”. Ha egyedül nem tudsz önmagad lenni, egy pasi, vagy csaj mellett sem leszel majd „teljes”. Ráadásul ezzel már azelőtt egy lehetetlen elvárást támasztasz a leendő párod elé, hogy megismerkedtetek volna.

Mert akkor most egyedül kéne lennem?

Nem erről van szó. Az egészséges, önálló élethez hozzá tartozik az is, hogy tudjunk magunkról gondoskodni. Képesek legyünk megoldani a hétköznapi életünkben felmerülő problémákat egyedül is. Ha például úgy érezzük, hogy nem tudunk bánni a pénzzel, mert „kifolyik a kezeink közül”, arra nem jó megoldás, ha egy „majd a férjem kezeli a kasszát” mondattal elodázzuk a gond megoldását. Hiszen a leendő párunk bármennyire is lesz ügyes pénzügyekkel, ha amit ő megspórol, mi kidobjuk az ablakon… Ennyi az egész.

Hm. De akkor mit csináljak?

Tartózkodj a végletektől. Kellemetlen dolog lehet a másik számára, ha „rátelepszel” és mindig, mindent csak vele akarsz csinálni. Ugyanakkor az sem egészséges, ha elzárkózol tőle és csak a legszükségesebb, leginkább rá is tartozó dolgokat osztod meg vele. „Arany középút” – ahogy mondani szokás. Ez lehet a kulcs.

Forrás: mipszi.hu