Most már teljesen ráálltam, hogy itthon vagyok, de rohadt nehéz volt

16/12/16 péntek
ujnemzedek.hu
Berniék 12 évig éltek kint az Egyesült Királyságban - huszonévesen mentek és most költöznek haza. Kíváncsiak voltunk, vajon miért?

Amikor megbeszéltük, hogy készítünk veletek egy interjút, el is képzeltük magunk előtt a helyzetet: Szent István park, napfényes szombat, te és a férjed, Tamás ültök a padon, a gyerekek pedig mellettünk játszanak. Ehhez képest mit keresünk az Ötkertben egy karácsonyi vintage vásáron, ahol a család többi tagjával nem, csak veled találkozunk?

-Segítek az Áginak, tavaly egy leánybúcsún ismerkedtünk meg itt Pesten, és nagyon tetszettek a termékei, sokat beszélgettünk, úgyhogy beálltam hozzá és csinálom, amit tudok. Ez most persze luxus kicsit, hogy nem a megélhetésért kell kapkodnom, de az utóbbi időben elkezdtem tudatosan abba az irányba menni, hogy nem kötelező beállni egy pultba, és a főnök kérésének megfelelően mosolyogni. Itt magamtól teszem és szívesen mosolygok az emberekre, miközben ilyen kis hóemberkéket pakolok.

 

Mi a történetetek? Úgy volt, hogy arról beszélünk, miért jöttetek, haza, ehhez azonban el kell mesélned, hogy miért mentetek ki.

-Ez egy nagyon nyers történet lesz, nem baj?

Mondd csak!

-A szomorú valóság az volt, hogy a vendéglátóiparban dolgozó férjemet egyszerűen átverték és minden előjel nélkül kirúgták, pedig mi ezért a munkáért költöztünk le anno Pécsre. Ráadásul nekem még egy szobát is béreltünk Budapesten, hogy be tudjak járni a fősulira.  Egy egyik pillanatról a másikra kirántották lábunk alól a talajt, úgy, hogy még a mai napig is érezzük a hatását.  Másnap vettünk egy repülőjegyet…

Csak úgy bele a semmibe? Ne haragudj, de ha csak Vácra ugrom el, már azt is megtervezem akár hetekre előre - hogy mit fogok csinálni, hol fogok lakni, stb. – ti meg kiköltöztetek a semmibe?

-Nem teljesen, én a BGF-re jártam turizmus-szálloda menedzsment szakra és már az iskola alatt, és utána is többször dolgoztam külföldön, köztük az Egyesült Királyságban is. Kimentünk és másnap kibéreltünk egy lakást, elkezdtünk munkát keresni. Nagyon könnyű volt akkor munkát vállalni és nagyon könnyű volt bejelentkezni is. Én visszamentem arra a munkahelyre, ahol korábban már dolgoztam, és a férjem is talált melót a vendéglátóiparban.  Ha hittel és lendülettel dolgozol, minden sikerülhet.

Tamás, Benjamin, Berni, Lilien

Ez mikor történt?

-12 éve. Én közben hazajártam elvégeztem a sulit, illetve kint is tanultam még.

Akkor ez egy álomsztori is egyben, hiszen kimentetek, szereztetek munkát később már saját lakásotok is lett. Akkor miért is jöttek vissza?

-Éltük az életünket: a férjem egy gyorsétterem láncnál dolgozott és lépett egyre feljebb, én a Trafalgar téren egy utazási irodában. Lépésről lépésre haladtunk. Közben terhes lettem és a széfünk meg a mínuszegyediken volt és nem volt lift. Egyszerűen nem engedték, hogy lemenjek a lépcsőn a babával a hasamban, tudod, ezek ilyen munkavédelmi szabályok. Ygy nem lehettem tovább menedzser, visszaléptem egy lejjebb lévő pozícióba, viszont kevesebb lett a fizetésem. Valljuk be ez így önmagában nem is érdekelt volna engem, de a pénzre azért szükség volt, hiszen jött a gyerek. Elmentem GYES-re, de ott ez csak 9 hónap összesen. Én hamarabb kezdtem, tehát, amikor a kislányom 7 hónapos volt vissza kellett volna mennem dolgozni. Így azonban napi szinten legalább 12 órára bölcsödébe kellett volna adni a gyereket, ami kint óradíjas, na ez több lett volna, mint a teljes fizetésem.  Nem volt olyan opciónk sem, hogy ki tudtunk volna hozni Magyarországáról egy au-pairt. 17 hónappal Benjamin után, megszületett Lilien is. Mindenképp azt szerettem volna, hogy a gyerekek a szüleitől és először magyarul tanul meg beszélni, így otthon maradtam velük. Végül úgy döntöttünk, irány haza!

Ez így nagyon következetesen hangszik a te szempontodból, de ott van a férjed is, neki is volt kint munkája, hiszen abból éltetek, amíg GYES-en voltál. Mit szólt ehhez az ötlethez?

-Ő csak karácsony előtt nem sokkal fog hazaérni. Én fél éve jöttem, ennyi időm volt mostanáig, hogy elkezdjem megteremteni az alapokat, hogy amire megérkezik, már legyen konkrét és kiforrott tervem, hogyan is tovább, dee azt hiszem ez sikerült.  Az egészet tavaly novemberben találtuk ki, úgyhogy azért ezzel is gyorsan haladtunk, de nem olyan gyorsan, mint amikor kimentünk. Tartottam az első beszélgetésünktől, amikor felvetettem neki az ötletet. Már-már ilyen üzleti modelles prezentációkkal akartam készülni, hogy meggyőzzem. Féltem attól, hogy benne még erősen dolgozik, hogy tíz éve mennyire átverték itthon azon a munkahelyen. Ehhez képest kapásból mondta az „igen, menjünket”, amikor elkezdtünk beszélgetni.

Jobban féltetek hazajönni, mint kimenni?

-Sokkal. Huszonévesen még könnyű olyan döntést hozni, hogy „gyere világ, hamm, bekaplak”. Most már azért a két gyerekkel, családként sokkal pontosabban kell tervezni.

A te kinti tapasztalataidra és az „úgyisfeltalálommagam” nevű önbizalomfröccsödre mentetek ki. Mire jöttél haza?

-Nagy szerencse, hogy van a nagyi, azaz édesanyám. Most náluk lakunk Bács-Kiskun megyében, szinte már a határ mellett egy kis faluban, ami nem a legideálisabb, de már dolgozunk az ügyön. Azért a sokmilliós London után egy 1300 lelkes falu… Most már teljesen ráálltam, hogy itthon vagyok, rohadt nehéz volt, de anyukám és a barátok biztonságot jelentenek. A gyerekekkel ez az a környezet, ami fontossá válik. Az is igaz, hogy most már van annyi baráti kapcsolatom, munka és élettapasztalatom, hogy szerintem könnyebben megállok majd a lábamon, mint anno huszonévesen.

Ezek szerint megmaradtak az itteni barátok is?

Igen, de ezen mi is nagyon sokat dolgoztunk. Rendszeresen hazajártam, most már fapadossal azért ez könnyű - volt olyan simán, hogy csütörtökön foglaltam egy jegyet, hazaugrottam pénteken, vasárnap meg vissza. Nagyon sokat melóztunk azon, hogy a barátaink megmaradjanak. Most már látom, hogy ez a világ legjobb befektetése, ha nem sajnálod arra a pénzt és az időt, hogy megőrizd a személyes kapcsolataidat még akkor sem, ha máshol laksz. Elképesztő erő van benne.

Ott fogtok élni anyukádnál?

-Nem, már csak pár hétig. Dunavarsányban építkezünk, saját pénzből, Családi Otthonteremtési Kedvezményből, hitelből stb.… és onnan fogunk majd bejárni Budapestre. A férjem január 2-án kezd ugyanannál a nemzetközi gyorsétteremláncnál, aminél kint volt üzletvezető-helyettes. Én korábban elvégeztem egy OKJ-s képzést is és dolgoztam Jordániában és Marokkóban telepített idegenvezetőként (ez még a kiköltözésünk előtt volt).  Már egy éve hívogatott haza egy ismerős, akit ezekben az időkben ismertem meg, és most egy Magyarországon is működő, amerikai utazási iroda vezetője. Náluk kezdek majd tavasszal idegenvezetőként.

 Van olyan filozófiád vagy mondatod, amivel a nehéz helyzetekben bíztatod magad?

-„Failing to plan is planning to fail!” ― Benjamin Franklin

Mi az, amit kintről hoztál magaddal? Mi az tudás vagy hozzáállás, amit itt fogsz kamatoztatni?

-Az, hogyha valami nem megy vagy nem működik, akkor ne húzzam fel magam, hanem találjak rá megoldást. Rugalmasság minden élethelyzetben, rugalmasság mindennel kapcsolatban. Ha valamire nincs megoldás, akkor vagy megkeresem, hogy kinél van a válasz, vagy én magam kitalálom.

Meddig maradtok itthon?

-Ilyen kérdés nincs, illetve nem létezik rá csak egyetlen válasz: úgy tervezek, hogy ez lesz a bázis örökre.

Négy neved van a Facebookon, mikor vagy Pintyő, Berni, Katus vagy éppen Borosné?

-Bernadett. Apukámnak volt egy plátói szerelme az iskolában, egy tanítónő, és elhatározta, hogyha lesz egy lánya, akkor így fogják hívni.  Amikor egy napos lehettem, akkor bejött a nagymamám meglátogatni és amikor meglátott, akkor kijelentette: Pintyőke. Azóta így hív a családom és a közeli barátaim. 

Milyen vagy Pintyőkeként?

-Az a „saját magam”, amikor a családdal vagy a barátokkal vagyok. Akivel kialakul a bizalmi viszony vagy érzem, hogy olyan lesz a viszonyt, akkor már ezt mondom, és remélem elfogadja.

Milyen, amikor Bernadett?

-Munka, komolyság… De persze a munkában is el tudom engedni magam.

Mikor vagy Borosné?

-Amikor viccelek. Azért vettem fel a nevet, mert szerintem remek oltás, amikor így nevezem magam a haverok előtt, illetve szoktam használni, amikor valami hivatalos ügyet intézek telefonon. Furcsa, hogy pusztán egy ilyen betűsortól már komolyabban veszik az embert.