Két év alatt nagyot fordult velem a világ

17/03/08 szerda
Bozóky Balázs a gimi után ment ki Dániába. Ott viszonylag sokat ringatózott az oktatási rendszer hálójában, majd kemény munkával szép kis karriert futott be. Közben bejárta fél Európát, lakott itt is, ott is - rutinos újrakezdő. Nemrég költözött haza és elmesélte, milyen is volt.

Gimnázium után mentél ki Dániába, miért pont az volt a cél? Hogy találtad ki, hogy hova és ott mit kezdtél magaddal?

-Nem közvetlenül, de egy-két évvel utána. Akkor májusban léptünk be az Európai Unióba - én januárban, 5 hónappal azt megelőzve már ott is voltam. Hallottam a haveroktól, hogy van egy lehetőség, egy program, amiben az újonnan csatlakozó tagállamok fiataljai mehetnek képzésekre külföldre. Egy dán „népfőiskolára mentem”, csak annyit mondanék, a suli a tengerparton volt és én lettem a szauna felelős egy izlandi barátommal.

Milyen szakra? Vagy mindegy volt csak a tenger érdekelt?

-Van ebben is valami, hiszen az ottani sulikban és ebben a programban járt szállás, napi ötszöri étkezés, szauna, zeneterem, félévenként „study trip” egy európai városba. Vicces volt, hogy ők pont Budapestre jöttek abban a szemeszterben. Valljuk be, ezt nekem találták ki, arról nem is beszélve, hogy ez egy olyan képzés volt, ami pont azoknak szólt, akik még nem tudták, hogy mit kezdjenek magukkal.

Most épp Londonba kellett kiugrani 2 hétre

Oké, de mit tanultál?

-Nemzetközi szaknak hívták. Bármit lehetett csinálni. Masszázst tanulni, fotózni… nem is nagyon tudom már mi minden volt. Én dán történelmet és közben videóvágást tanultam. Nem mellékesen borzasztóan gyorsan fejlődött az angol tudásom, pedig már előtte is megértettem magam és elkezdtem foglalkozni a dán nyelvvel is.

-Ha jól emlékszem, innentől kezdve egy elég hosszú időszak következett, amikor elringatóztál a dán oktatás szociális hálójában…, hány évig voltál diák?

Várj, számolok… kb. huszonegy évesen mentem ki… nem volt annyira egyszerű, mert elvégeztem ezt a fél évet, aztán hazajöttem, de aztán egyből megint visszamentem egy fél évre egy hasonló képzésre. Ezután már tudatosabb voltam és felvételiztem egy ottani egyetemre, ilyen üzleti-közgazdasági szakra…

Oké, akkor még egyszer: hány évet ejtőztél ebben a „diák” státuszban.

-Cakkumpakk? Négy különböző iskola… Úgy 7 évet… két képzés, két egyetem, több városban.. Egy vidéken, a másik Koppenhágában.

Ezt hogy lehetett megoldani? Miből éltél?

-Dolgoztam. Vége volt a sulinak kettőkor és mentem négyórás vagy esti műszakra éjfélig, de volt éjszakai munka is benne.

Milyen munkákra alkalmaztak akkor külföldi diákot félállásban?

-Huh, voltam minden. Dolgoztam csirkefeldolgozó üzemben a szalag mellett, igaz csak egy éjszakát, de a szag máig megvan az orromban. Voltam két évig egy „recycling” komplexumban operátor, hordtam ki újságot, pakoltam kamionokat nagyon hidegben, és még sok minden más izgalmas munkát… De a DRS-nél (Dansk Retur System) üvegvisszaváltó voltam, nagyon nyugis munka volt és nagyon jól fizetett. Emlékszem ott néztem végig az X-akták összes évadát  a telefonomon.  

Ezzel egészítetted ki az ösztöndíjat?

-Áh, ekkor még nem járt ösztöndíj, ebből éltem.

Meg lehet élni félállású üvegvisszaváltóként?

-100%-ban, sőt igazából rendszeresen utaztam belőle külfőldre. Mondhatjuk, hogy bejártam Európát.

Rendszeresen hazalátogatott, igen, ez a kép a Városligetben készült

A koliban laktál…

-Ja, az elején, aztán albérlet, sőt egy kocsit is tudtam venni. Hiába nézel rám így. Ez megoldható volt… diák voltam, adómentes volt a keresetem.

Mikor lett vége az aranyéletnek?

-2008. Akkor végeztem immáron Koppenhágában az egyetemen, ilyen menedzsment szakon. Beütött a gazdasági válság… egyszerűen nem lehetett a fővárosban munkát szerezni. Vegetáltam egy évet, de úgy képzeld el, hogy gyorséttermi mosogatónak sem vettek fel, annyira be volt fagyva minden. Aztán mázlim lett végül bekerültem egy helyi élelmiszerlánchoz egy ilyen alsó vezetői posztra… mondjuk azt, hogy a kasszások felett voltam. De ott is általában délutáni, esti műszakban. Sikerült bekerülnöm később egy belső képzési programba egyedüli külföldiként. Elvégeztem ezt az egy éves vezetői kurzust és értékesítési vezető lettem, tehát egy adott bolt második embere. Ez 2011 környékén volt.

Ez akkor egy sikertörténet, de akkor miért vagy most itthon és miért nem ott vagy?

-Egy idő után egyáltalán nem motivált már, hogy minél nagyobb tévém legyen, vagy, hogy messzebbre tudjak elutazni… és arról se feledkezzünk meg, hogy egyedül voltam. Persze barátnőim voltak, sőt egy lányom is született egy dán lánytól, akivel nagyon viharos volt a kapcsolatom, de ők sem éltek velem. Már korábban is azon gondolkodtam, hogy haza akarok jönni és saját céget csinálni. Volt egy ötletem, hogy borokat fogok Dániába exportálni.

De nagy a tűz.

Oké, fogtad magad és hazajöttél?

-Majdnem. Elmentem Walesbe még 11 hónapra, mert közben újra összejöttem egy régi magyar barátnőmmel, aki ott szerzett munkát. Én már sejtettem, hogy ez lesz az utolsó hely még mielőtt hazajönnék. Az azért elég kemény volt még így a végére. Egy nagyon jó pozícióból odakerülsz Walesbe, ahol nincs semmi. Bevállaltam bármit: egy időben például tinidiszkóban takarítottam és mellette fordítóként dolgoztam, de nem bírtam tovább. Hazajöttünk.

De itt mihez kezdtél?

-Egyértelmű volt, hogy a kereskedelmi tapasztalatommal és az addigra nagyon erős dán és angol nyelvtudásommal kell kezdjek valamit. Fel is vettek egy svéd multihoz, ahol végül is a koppenhágai amerikai nagykövetségnek dolgoztam, de ez bonyolult. Most pedig egy pénzügyi világcég dán csapatáért vagyok a felelős itt Magyarországon.

Mi lett a tervekkel? Saját cég?

-A saját céget hagytam egyelőre. Viszont már fiatalon is érdekelt a színészet és az írás, amatőr színészként játszottam is még az általánosban és a gimi alatt. Elkezdtem színikritikákat írni másfél évvel ezelőtt. Egy baráti beszélgetés következménye az egész, kiderült, hogy egy haver haverja épp most indít egy ilyen online portált, a Pótszékfoglalót. Elképesztően élvezem. Baromira hiányzott, amikor külföldön éltem, hogy magyarul láthassak előadásokat.

Ez így akkor most jó?

-Igen jelenleg jó, hiszen van jó állásom és mellette a szenvedélyem, a hobbim is jól megy a kritikaírással. Persze tervek mindig vannak, de ezt majd megbeszéljük később. Annyit mondok, hogy természetesen valami kreatív dologgal szeretnék foglalkozni. És még annyit tennék hozzá, hogy a sors érdekes fintora az, hogy két év munka után, úgy térek vissza Londonba 2 hétre egy üzleti út okán, hogy sofőr fog várni a Heathrow 2-es terminálján, és a szobám a római falra fog nézni. Aki volt már ott, tudja hol.