Füst és felismerés

19/05/23 csütörtök
ujnemzedek.hu
Biztonsággal állíthatjuk: a dohánytermékek fogyasztása jelentős egészségügyi kockázattal jár, többek között növeli a stroke, a különböző rák- és érbetegségek kialakulásának esélyét. Ennek ellenére úgy tűnik, valamiért a legjobban informált korosztály, a fiatalok számára mégis egyre vonzóbbá válik ez a szenvedély.

A felismeréshez vezető út első fontos lépése a cigaretta fogyasztás és a tüdőrák kapcsolatának kimutatása volt. Ezt a felismerést először Franz Müller, egy német tudós dokumentálta 1939-ben, a náci uralom idején. A Führer személyes támogatásával – aki maga is cigarettázott korábban – azonnal meg is indult Németországban az első dohányzás elleni átfogó kampány, amely az „árja faj” egészségét kívánta megvédeni. a dohányzás káros hatásai, hiszen a háború után is rengeteg kutatás folyt a témában, aminek köszönhetően sok egyéb egészségügyi kockázatra is fény derült.

Azonban a felismerés korántsem hozta magával a káros szenvedély eltűnését.

Magyarországon – a legutóbbi 2014-es Eurobarometer felmérés szerint – a társadalom 30 százaléka számít dohányosnak. Jó hír, hogy ez az arány két százalékponttal kisebb, mint a 2012-es adat, azonban még mindig négy százalékponttal haladja meg az EU-s átlagot.

A fiatalkori dohányzás is ismert jelenség, a legtöbben ekkor szoknak rá.

A cigaretta sokszor a lázadás szimbóluma, vagy egyszerűen csak (vélt, vagy valós módon) növeli a szociális érvényesülés esélyét. Sajnos az ifjúság körében a felnőtt társadalom tendenciájával ellentétes folyamatokat figyelhetünk meg. A legutóbbi magyar ifjúságkutatás eredményei alapján ugyanis elmondható, hogy 2000 és 2016 között 38-ról 46 százalékra emelkedett azon fiatalok aránya, akik havonta, vagy gyakrabban gyújtanak rá. Bár az emelkedés korántsem lineáris, mégis jelentősnek, sőt, aggasztónak mondható. Ráadásul alapján a fiatalok 25%-a naponta gyújt rá, ami jól tükrözi a probléma mértékét.

Magyarországon az utóbbi években több olyan intézkedés született, amelyek a társadalom és kifejezetten a fiatalok dohányzásának visszaszorítását szolgálták.

A legfontosabb változás a nemdohányzók védelméről szóló törvényt érintette, aminek 2012. január elsejével léptek hatályba a módosításai. Ezt nem sokkal később követte a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény, valamint sok egyéb nemzetközi és hazai rendelkezés is született a helyzet javítása érdekében.

Itthon főleg a trafikrendszer bevezetése, illetve a dohányzás szórakozóhelyekről való kiszorítása tette kézzelfoghatóvá ezeket az intézkedéseket.

A fiatalok körében azonban továbbra is szembetűnő negatív tendenciák mutatkoznak meg. Aggodalomra adhat okot, hogy a dohányzók aránya a késői kamaszkor során emelkedik a legmeredekebben. Részarányuk a 19 évesek közt kb. 28 százalékkal magasabb értéket mutat, mint a 15 évesek között, ami négy esztendő alatt – ráadásul ebben az életkorban – drasztikus növekedésnek számít.

Tulajdonképpen az a korosztály szokik rá leginkább a dohányzásra, amelyik a legnagyobb veszélynek van kitéve ez által, tekintve, hogy ez az életkor kritikus a dohányzási szokások kialakulásának, illetve rögzülésének szempontjából.

Azok, akik tinédzserkorukban szoknak rá a cigarettára, vagy egyéb dohánytermékre, jóval nagyobb valószínűséggel maradnak hosszútávú fogyasztók, mint akik később próbálják ki.

A statisztikák alapján az is elmondható, hogy a fiatalok könnyebben szoknak rá, mint az idősebb generációk. Ezt jól tükrözi az életkorral összefüggő ún. „plató jelenség” is.

Felnőttkorban láthatóan alábbhagy a dohányosok társadalmi arányának emelkedése, és stagnálásba fordul át.

A teljes magyar társadalom körében észlelhető csökkenő tendencia tehát alapvetően jó irányba mutat, azonban el kell kezdeni azon gondolkodni, hogy a fiatalabb korosztályok esetében miként lehet hasonló eredményeket elérni. Legfőképpen a 15 és 19 év közötti kamaszoknak van szüksége sokkal hatékonyabb védelemre, és ezzel együtt az egész népesség dohányzással kapcsolatos egészségügyi adatai is tovább javulhatnának.