Férfimunka magyar módra

19/06/12 szerda
ujnemzedek.hu
Mikor, ha nem most? – fogalmazódhatott meg sokakban a kérdés, utalva a Wales elleni mérkőzésre, hiszen egy olyan önbizalomtól duzzadó, mégis higgadt, és egyben lévő válogatottunk van, amilyenre utoljára talán a 2016-os EB-n volt példa.

Volt ok az önbizalomra, hiszen a Nagyszombati fájó vereség óta a válogatott szárnyal, s a Horvátország, majd Azerbajdzsán elleni győzelem után, most Walesen volt a sor, hogy megpróbálják megállítani a magyar nemzeti tizenegyet.

Ha nyerünk az azt jelenti, hogy – még ha csak ideiglenesen is, de – maradunk a csoport élén. Ha viszont kikapunk, nagyon hamar véget érhet egy újabb nemzetközi selejtezősorozatunk, és ismét jöhet a számolgatás, ismét más kezébe helyezzük a saját sorsunkat, és ismét megindulhat a közösségi médiában a kommentzuhatag, amely a játékosokon, de leginkább a még mindig hinni akaró szurkolókon csattanna.

Aggódalomra adott okot, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány egy bírói túlkapásnak köszönhetően csak a VIP páholyból nézhette a mérkőzést, helyét erre a mérkőzésre Cosimo Inguscio vette át. A Wales elleni mérlegünk sem túl szívderítő,

az eddigi hat tétmérkőzésünkből mindössze egyszer tudtunk győzedelmeskedni, még 1985. október 16-án.

Azóta két mérkőzést játszottunk velük, ám mindkét alkalommal mi húztuk a rövidebbet, előbb 2004-ben kaptunk ki 2:1-re, majd 2005-ben 2:0-ra. Ráadásul mindkétszer hazai pályán.


Fotó: Pixabay

A mérkőzést jól kezdték a mieink. Több helyzetünk is volt. Előbb a 13. percben fejelt Szoboszlai Dominik kapu mellé, majd Dzsudzsák szemfüles meglátását követően Szalay centerezett Hollender elé, aki centikkel ugyan, de lekéste a passzt. A 24. percben a Walesiek is megmutatták, hogy pályán vannak, amikor a Manchester United friss igazolása, Daniel James hozta helyzetbe Lawrencet, aki egy lapos lövéssel próbálta bevenni Gulácsi kapuját. Ám a magyar kapus eszén nem sikerült túljárnia. A 36. percben Dzsudzsák készülődött szögletre, s a beadását követően az Azerieknek két gólt is szerző Willi Orbán csúsztatott, ám ebből a helyzetből most nem lett gól, így

a félidőre 0-0-s döntetlennel vonulhattak a csapatok.

A második félidőt is mi kezdtük jobban, több helyzetünk is volt, köztük már igen komolyak is. A gólcsendet első ízben Szoboszlai törhette volna meg az 56. percben, amikor is Lovrencsics beadását követően egy bivalyerős lövést eresztett el, ám hajszál híján ugyan, de a kapu fölé szállt. A 60. perc környékére már érezhetővé vált, hogy a magyar csapat elfáradt, s a Walesiek, mint a cápa, amikor megérzi a vér szagát, azonnal támadásba lendültek, s többször is csak a szerencsének, illetve Gulácsinak köszönhettük, hogy nem szereztek vezetést.

A 81. percben azonban ismét jött a csattanó! Szalay egy gyönyörű beadást követően két ember között harcolva ugyan elvesztette a labdát, de az pont Pátkai Máté elé pattant, aki nem bízta a véletlenre, és közvetlen közelről

irdatlan erővel bombázott a Walesiek kapujába, 1-0 ide! 


Fotó: Pixabay

A mérkőzés ezen szakaszát nézve ugyan nem volt benne a gól a válogatottban, azonban, ha az egész meccset nézzük, már nagyon is érett ez a találat. A gól után azonban kissé csalódást keltő volt a játékunk, mivel beálltunk 11 emberrel védekezni úgy, hogy még volt hátra szűk 10 perc, plusz a hosszabbítás. A vendégek magasabb fokozatra kapcsoltak, és mindent egy lapra téve támadva, gyakorlatilag odaszögeztek minket a kapunk elé. Végül sikerült kihúznunk, s a hosszabbítás leteltével Matej Jug játékvezető az órájára nézett, s lefújta a találkozót.

GYŐZTÜNK!

Győztünk és harmadjára is győztünk! 1985 után ismét sikerült tétmérkőzésen legyőzni a walesi válogatottat. Hihetetlen érzelmek törtek a felszínre a hármas sípszót követően, hiszen ez a győzelem nem csak azt jelentette, hogy a csoportot továbbra is vezetjük, hanem ennél sokkal többet. Másodjára bizonyították be a srácok, hogy képesek harcolni a győzelemért, tiszta szívvel, szép játékkal és kellő alázattal.