Én játszom, te játszol… Mindenki játszik?

19/01/04 péntek
ujnemzedek.hu
Emlékezz vissza, hogy gyerkőcként kivel/kikkel játszottál a legszívesebben? Emlékszel még arra, hogy mi volt a kedvenc játékod? Na, és arra, hogy miért éppen az?

Ugyan, a felnőttek nem játszanak…

Ha hiszed, ha nem, ez tévedés. Nagyon is játszanak és nem csak a felnőttek. A kicsik, a nagyok, sőt, még az állatok is. Egyedül, ketten, csapatban, „igaziból”, a virtuális valóságban vagy akár fejben, de mindannyian játszunk.

Akkor ez valami evolúciós dolog?

Bizonyos szempontból igen. Nem mintha evolúciós vagy létfenntartó szempontból erre feltétlenül szükségünk lenne. Viszont annyira jól érezzük magunkat közben, hogy az emlősök aktívan töltött szabadidejük akár 10 – 50 százalékát (a fiatalok pedig akár 90 százalékát) töltik játékkal…


Fotó: Pixabay

Ezek szerint valami haszna csak van…

Van bizony. A játéknak fontos szerepe van abban, hogy szabályozzuk az „aktivációs szintünket”, vagyis azt, hogy a hangulatunk éppen hol áll a feszült és az oldott végletek között. Ráadásul mindeközben öröm-érzést generálunk magunknak azzal, hogy saját magunk választjuk meg nem csak azt, hogy mit, de azt is, hogy mennyire nehezet játszunk. Ami azzal együtt, hogy legyőzzük a játék közben felmerülő akadályokat, nagyon boldoggá tud tenni minket.

Nem beszélve arról, hogy a játéknak a társas interakcióinkra is hatása van. Gondoljunk csak egy többszemélyes és/vagy interaktív játékra. Olyan barátságos környezetet tud teremteni, amiben akár fel sem merül, hogy agresszívek, szomorúak legyünk. Ha pedig mindez nem lenne elég, ahogy a régi mondás tartja: „játszani jó”. Nem igaz?

Forrás: mipszi.hu