Elhitted, hogy a kutyák szégyellik magukat? Akkor te is bedőltél nekik!

18/02/07 szerda
ujnemzedek.hu
Egy neves szakértő szerint csak azért mímelik ezt, hogy ne bukjunk ki rájuk. Szóval állítólag színjáték az egész - de ha az, akkor mesteri!

Ezer meg egy videót, gifet és mémet láttunk már kutyákról, akik, például amíg a gazdi nem volt otthon, elkövettek valami főbenjáró bűncselekményt, aztán pedig bűnbánó pofával várták a szétszaggatott párnák, a kiszakított és szereteszét guruló kutyatáp vagy a gurigáról lefejtett vécépapír társaságában. Azonban egy neves kutyaszakértő szerint ez az egész nem más, mint színtiszta kamu. Vagyis egy nagyon csúnya átverés.

Alexandra Horowitz olyan sikerkönyvek szerzője, mint az itthon is népszerű A kutya szerint a világ. A szerző ráadásul pszichológiát és etológiát is oktat a Columbia Egyetemen. Ez alapján pedig valószínűleg nem a levegőbe beszél, amikor azt állítja, hogy szó sincsen semmiféle szégyenérzetről a kutyák esetében. Egy 2009-es kísérletet hoz fel példaként. Ebben több kutya is részt vett. A kutyákat (külön-külön) a gazdájukkal együtt egy szobába vezették. A szobában elhelyeztek egy adag csábító jutalomfalatot, a gazdi azonban szigorúan megtiltotta a kutyájának, hogy hozzányúljon. Ezután a gazdi kiment a szobából, a kísérletet vezető Horowitz pedig vagy eldugta a jutalomfalatot, vagy megetette a kutyával. A poén az, hogy a visszatérő gazdik általában azokon a kutyákon vették észre jobban, hogy szégyellik magukat, amelyek nem is ették meg a tiltott falatokat. 

 

Egy másik, 2012-es kísérlet is hasonló eredményt hozott. A kutatók itt arra jutottak, hogy a bűnbánónak látszó póz, amit a kutyák felvesznek, egy célzatos viselkedési forma, ami azért alakult ki, mert az állatok "rájöttek", hogy ezzel hatékonyan csökkenteni tudják az emberrel fennálló konfliktusokat.

Korábban egyébként korántsem voltak ennyire elnézőek a kutyákkal szemben. A Kr. e. 1000 körül keletkezett Aveszta például csonkítással és halállal rendelte büntetni a kutyák által elkövetett "szándékos bűncselekményeket". De a középkori Európában sem voltak velük túlságosan elnézőek, itt is előfordult a halálbüntetés. 

De az, hogy nem dőlünk be a kutya bűnbánó képének, még nem jelenti, hogy a szigorú büntetés lenne a megoldás. Legalábbis Julie Hecht szerint, aki New York-i Egyetem doktoranduszaként arra a következtetésre jutott, hogy a szigorúan büntetés visszafelé sülhet el. Szerinte ugyanis ez még inkább arra sarkallja a kutyát, hogy újra és újra kövesse el, amiért a büntetést kapta. Ezért ő semmiképpen nem javasolja a büntetést, inkább azt mondja, hogy előzzük meg az olyan helyzeteket, amikor a kutya "bűnözhet". Vagyis ne hagyjuk olyan helyen a pizzát, a nem neki szánt kutyakaját vagy a vécépapírt, amit hajlamos szétcincálni, ahol elérheti. 

A magunk részéről a tudomány feltétlen hívei vagyunk, és a világ minden kincséért sem kérdőjeleznénk meg a tudományt mint olyat. Ugyanakkor óvatos duhajként mégis megjegyeznénk, hogy volt már rá példa, amikor egy kutatási eredményről kiderült, hogy végül mégsem bizonyult helyesnek. Szóval - főleg a cikkben is látható képanyag fényében - azért megvárnánk egy hasonló megállapításokra jutó másik cikket egy másik szerzőtől, lehetőleg egy ennél is fajsúlyosabb orgánumban. És akkor - nehezen bár és fájó szívvel -, de végleg leszámolunk azzal az illúzióval, hogy a kutyák szégyellősek. 

Forrás: The Atlantic