A csapda, hogy utólag látod csak, mit vesz el az alkohol

16/09/29 csütörtök
ujnemzedek.hu
Mit cipel magával egy alkoholista családból származó gyerek? Mik a szülők alkoholfogyasztási szokásainak a következményei? És akinek ittak a szülei, abból is alkoholista lesz? Tehet egyáltalán valamit az ilyen helyzetben létező fiatal? Az Anonim Alkoholisták egyik tagjával beszélgettünk – az ő történetében talán te is magadra ismerhetsz. És ha ez megtörténik, ne habozz segítséget kérni!

(Memó: nehéz témáról van szó, amely alá elkél a filmzene – mi pedig ennek az elindítását javasoljuk - Burning man, Tycho.)

Zoltán már a beszélgetés elején kifejti: 1. Az Anonim Alkoholisták hagyományai szerint neki felismerhetetlennek kell maradnia, 2. ez vonatkozik arra is, hogy a következő mondatok és gondolatok az ő, és csakis az ő tapasztalatait jelentik – az AA közösségének nincs önálló véleménye külső ügyekről, elsődleges céljuk, hogy ők maguk és a szervezet életében részt vevők józanodjanak, és hogy segítsék mások józanodását. 

Zoltán megkér, hogy „józan alkoholistaként” hivatkozzunk rá. Nem győzi hangsúlyozni, ez az ő története, és senki másé – viszont vannak benne jellemző jelek, olyan üzenetek, amelyekre igenis oda kell figyelni, és ha ezeket tapasztalod magadon, érdemes segítséget kérni egy szakembertől.

És utána elkezdi.

„Apám, anyám alkoholista volt. Bár talán jobb, ha a végéről kezdem, és akkor nyilvánvaló lesz, miért lutri ez kicsit: mert az öcsém ennek ellenére sem nyúlt soha a pohár után. Ő másik megoldási módszerhez folyamodott: kivonta magát, a fennhéjázást, a pökhendiséget vette fel páncélnak. Miért fontos ezt elmondanom? Nos, azért, mert végülis tök mindegy, hogy a gőghöz, a fennhéjázáshoz, vagy az alkoholhoz menekülünk, az eredmény ugyanaz: elszeparáljuk magunkat a többi embertől.”

Memó: a kutatások szerint az ártalmatlan illetve az egészségre káros italfogyasztás határértéke napi 40 gramm tiszta alkohol a férfiaknál (ez körül-belül 0,1 liter tömény italnak, 0,4 liter bornak vagy 1 liter sörnek felel meg) és ennek fele a nőknél. Ám a fiatalok esetében már az első túlkapások azt jelzik, hogy az illető személyiségével vagy életkörülményeivel valami gond van. Ebben az életkorban rendszerint sokkal hamarabb kialakul a függőség. /Forrás/


(kép: Pixabay)

„Egyes felmérések a folyamatok kapcsán azt mondják, hogy az alkoholista családokban felnővő gyerekeknél 75 százalékot eltanul az ember, 25 százalék pedig a génekben öröklődik tovább. Nekem annyi mázlim volt, hogy az apám sosem volt agresszív alkoholista – hazajött szépen, letette munka után a kocsiját, elment a krimóba, itthon elaludt, másnap ment vissza a melóba. A probléma a feszültségoldás mikéntjét jelentette – az öcsémmel ellentétben én ezt a feszültségoldási technikát (kis túlzással) már hat éves koromban lemásoltam. Amikor előszőr berúgtam, azonnal megéreztem, hogy ez a megoldás, igen, ez segít a nyugtalankodásaimon, a problémáimon, a jövő bizonytalanságával való küzdelemben, ez tesz engem teljes emberré. Ez persze totális tévedés, de akkor, ott, abban a helyzetben jónak tűnik. Amióta az eszemet tudom, állandó szorongásban éltem – ezt az első dupla vodkától elfelejtettem azonnal.”

Memó: Talán a legpusztítóbb és a leggyakoribb, ha alkoholista van a családban. A titkolózás, a szégyen, a megalázkodás és a folyamatosan változó elvárások ellehetetlenítik, hogy a gyerek biztonságosan tudjon kötődni a szüleihez. Nem lehet kimondani a nyilvánvalót. Olyan ez, mint ha elefánt lenne a nappaliban. (Ferles Péter pszichológus)

„Józanra ittam magamat”

„Vagyis amikor fiatalon részeg voltam, akkor tudtam úgy működni, mint azok, akik nem félnek szembe menni az élet mindennapos problémáival. A jelek egyszerűek és könnyen beazonosíthatók, a csapda itt az, hogy az ember UTÓLAG látja, hogy mennyire azok. Ha pedig látja, gyanús lesz valami, akkor lépni kell – csakhogy az alkohol rabjává vált ember ennek a megoldását is az alkoholban látja. Így enyhíti a szorongását - pont azt, ami az alkohollal kapcsolatban dolgozik benne mondjuk.”

Memó: hét perc - naponta átlagosan ennyit beszélgetnek a magyar szülők gyermekeikkel. Ez pedig az jelenti, hogy a praktikus dolgokon kívül szinte semmi másról nem esik szó a családokban. A szakértők szerint az nem lehet magyarázat, hogy nincs időnk egymásra, hiszen például a tv-nézésre órákat fordítunk naponta.

És hogy milyen nyugtalanságról beszélünk?

„Bennem ez a zsigeri szorongás már kiskoromban, korán reggel ott dübörgött – hogy fogalmazzak: úgy éreztem, minden aprócseprő dolgot meg KELL csinálnom. Le KELL vinnem a kutyát, iskolába KELLETT menni, ki KELLETT szaladnom a közértbe – úgy volt muszáj átrágnom magam a gyerekkoromon, intha minden sarokban veszély leselkedne rám, bennem volt a folyamatos kényszer, hogy ezeket a dolgokat inkább nem akarom megcsinálni, mert mindegyik egyfajta rémülettel tölt el, ám muszáj megtennem, mert csak. Gyakorlatilag nem tudok olyan időszakot felidézni, amikor ez nem lett volna jelen.

Ennek a fajta szorongásnak az a lényege, hogy nincs konkrét tárgya. Arról a fajta veszélyeztetettségi érzésről van szó, amely nem párosul meghatározott okokkkal – az a stressz, amikor nem tudom, hogy miért, de tuti rossz vagyok. Ebben a legelkeserítőbb, hogy nem kell hozzá vihar, csak egyszerűen azt érzed, valamit tenned kell, hogy ezt a folyamatosan pulzáló feszültséget valami oldja, de azonnal. 


(kép: discoveryplace.info)

Többször felmerült a családomban a válás, a megcsalás, és ilyen bizonytalan kapcsolatban egy gyerek, akinek biztonságra van szüksége, természetes, hogy érzi a rettegést. Van, akinek nincs érzéke a zenéhez, van, aki rossz matekos – a tapasztalatok alapján az alkoholistáknak a biztonságérzethez nincs képességük, és azt kell magukban külön utakon felépíteniük, amit esetemben a szülök elmulasztottak.”

Az első

Mottó: Külföldi adatokkal összehasonlítva Magyarországon legkevesebb 400 ezer gyermek él olyan családban ahol egyik, vagy mindkét szülő alkoholbeteg (ehhez még hozzá kell számolni a pszichoaktív anyagoktól függő családokban élő kb. 8 ezer gyermeket is). Az alkoholbeteg szülők gyermekei 24 százalékkal több időt töltenek kórházban és 30 százalékkal hosszabb ideig. A szenvedélybeteg szülők gyermekei a legnagyobb rizikócsoportó a saját szenvedélybetegség kialakulásában (6-szor nagyobb kockázat!), vagy egyéb pszichés zavarok megjelenésében. Az alkoholbeteg családok gyermekeinek több mint egyharmada később maga is szenvedélybeteggé válik. 33-40% (Alkohol, drog, viselkedéses szenvedélybetegségek. /Forrás./ 

„Ahogy mondtam, nem voltam még hét éves, amikor először fogyasztottam alkoholt. Ez egy ilyen vidéki társaságban történt meg, rokonoknál, (ahol természetesen alkoholista volt mindenki): megkérdezték, mit iszom, én rávágtam, hogy kevertet, ők pedig felelős nevelőként ki is kérték nekem, nem sokat teketóriáztak rajta. Ez volt az új cirkusz a faluban, hogy én le tudok húzni egy felest.

Ez az első emlékem, és ez nem azt jelenti, hogy utána rájártam a spájzba rejtett italra. Élsportoló voltam, és 18 éves koromig nem nyúltam a pohár után. Akkor történt meg, egészen pontosan a 18. születésnapomon, hogy hárman haverokkal behúztunk egy üveg bort. Be is rúgtunk persze. A szerencsétlenség ebben az, hogy rájöttem, hogy az az egy pohár bor milyen hatással van rám – mennyivel könnyedebben tudok csajozni, fel tudok kérni lányokat táncolni. Azt azért észrevettem, hogy nem úgy iszom, mint a többiek: nem szerettem soha, de soha az alkohol ízét – én a hatását szerettem. Kértem két kétdekást az éjjelnappaliban, befogtam az orromat, megittam a bolt előtt, a másikat meg a szórakozóhelyen, és „rendben voltam”. Viszont nem éreztem, hogy ebből probléma lehet, nem is érezhettem – egyszerűen túl jól bírtam a piát, magas toleranciaszinttel rendelkeztem, nem ütött ki az a négy deci tömény sem, ami másokat padlóra küldene.

Mottó: A szülő alkoholfogyasztását a gyermek hamar megszokja (hiszen ilyen közeg-ben nő fel) és természetesnek véli. Gyakran előfordul, hogy idősebb testvérein is látja az alkohol hatását, így valószínűsíthető, hogy később ő sem veti meg az italt. (…) A szülői minta követését azonban nem lehet általánosítani: gyakran előfordul, hogy a felnövő gyermek szüleit negatív példának tartva teljesen elutasítja az alkohol-fogyasztást. Meg kell jegyezni, hogy a gyermek ekkor is továbbviheti az otthoni légkör jellemzőit (ridegség, következetlenség), ami alapított családjában problémákhoz vezethet. (Fináncz Judit - Az alkoholista családi környezet szocializációs diszfunkciói)

(kép: Pixabay)

Nagyon élénken él bennem, hogy mikor merült fel – nem, ez rossz kifejezés: mikor vettem észre, hogy kívánom az alkoholt. Egyszer fényes nappal ment egy italreklám a tévében, és rájöttem, hogy innom kell. Ilyen korábban nem volt. Én olyan alkoholista voltam, aki a héten egyszer, maximum kétszer rúgott be, de akkor totálisan. Én nem jutottam el hála istennek odáig, hogy mindennapi ivó legyek, de azért elveszítettem az örökségemet, a családomat, három kapcsolatból ittam ki magam, amelyből házasság lehetett volna – egyszerűen azért, mert azt mondogattam magamnak, hogy ezek itt ne mondják meg nekem, mit csináljak. Nem volt hétvége ital nélkül, nem volt utazás ital nélkül, nem volt kirándulás, nem volt program – bármi, ami felfokozottabb hangulatot keltett, legyen ez valaminek az ünneplése, vagy szimpla elkeseredettség, az alkohollal párosult. Nem arról van szó, hogy nem tudtam visszatartani – ha viszont visszatartottam, tuti, hogy a következő hétvégén rádupláztam a dologra.”

18 évig ittam körülbelül

Ebben a periódusban egyetlenegy olyan példát nem láttam, aki józanul élt, és az élete vonzó lett volna számomra. Az egésznek ez a csapdája, ezzel volt a probléma: nem megküzdeni a dolgokért, nem megfizetni az árát a rossz döntéseknek. És ez a könnyebb út, valljuk be, ez a csábítóbb. És most nyilván azt kérdezed, mit tehet egy hasonló helyzetbe került, magán ezeket a jeleket tapasztaló fiatal – és ez egy nagyon nehéz kérdés. Nagyon nehéz mondani erre valamit is – az a probléma, hogy ez a jelenség érzelmi alapon támad, és pont ezért racionális választ nem is tudok adni. A józan, vagy inkább mondjuk úgy, felelősséggel élt élet nehézségekkel jár, viszont pont a nehézségek leküzdése miatt élvezetesebb, tisztább, teljesebb. Papolásnak hangozhat, amit most mondok, én is annak érzem, de sajnos ez van.”

 

Ha magadra ismertél, vagy szimplán csak kérdésed lenne, ezekhez a helyekhez bátran fordulhatsz segítségért

Bővebb gyűjtést az esetleges segítőhelyekről Itt Találsz!