10 tuti módszer, amivel legyűrheted a stresszt

18/02/15 csütörtök
ujnemzedek.hu
Hajlamos vagy befeszülni időnként és ráparázni a dolgokra? Hát persze, ki ne lenne... Akkor viszont ne hagyd ki azokat a tippeket sem, amikkel lenyugodhatsz.

A stressz része az életünknek, és bár általában valami nagyon negatív dologként azonosítják az ehhez hasonló észosztó cikkek, azért nem eredendően rossz. A kulcs itt is a mérték: a sikeres munkavégzést, feladatmegoldást egy bizonyos mértékű stressz nem hogy nem gátolja, hanem egyenesen segíti a kutatások szerint. A lényeg, hogy a stressz ne legyen túlzottan nagy, és főleg ne tartson túl sokáig egyhuzamban. 

Photo by Kevin on Unsplash

Az, hogy mennyi és mekkora stresszt tapasztalunk, nem csak a külső körülményektől függ - leginkább fejben dől el. Dr. Travis Bradberry az érzelmi intelligencia és vezetői teljesítmény elismert szakértője. Az általa vezetett TalentSmart állítása szerint több mint egy millió embert kérdezett meg azt vizsgálva, hogyan kezelik a stresszt. Az eredmények alapján Dr. Bradberry tíz pontban foglalta össze azokat a technikákat, amiket a stresszt leghatékonyabban kezelni tudó emberektől érdemes eltanulni. 

Ne agyalj azon, hogy "mi lesz, ha..."

"Mi lesz, ha nem leszek kész időben?", "Mi  lesz, ha rosszul döntök?", "Mi lesz, ha a kollégám elcsúszik a határidővel, és emiatt én is csúszásba kerülök?" A "Mi lesz, ha...?" típusú kérdések végtelen mennyiségben termelődnek az ember agyában - a kérdés csak az, mennyire érdemes komolyan venni őket. Nyilván nem azt mondjuk, hogy csukott szemmel élj bele a vakvilágba, és ne vegyél tudomást a lehetséges problémákról. De a ló másik oldalára sem érdemes átesni. Felesleges negatív forgatókönyveket gyártani olyan eseményekre, amelyek nem is biztos, hogy bekövetkeznek. Meglepődnél, ha számon tartanád, mindez mennyi időt és energiát vesz el az életedből, pontosabban a munkaidődből. Ha ezt az időt inkább a hatékony cselekvésre fordítod, máris sokat tettél érte, hogy elkerüld ezeket a "mi lesz, ha..." szitukat.

Állj le a kávéval

Iszonyúan kávéalapú világban élünk, valószínű, hogy kisebbfajta globális összeomlást okozna, ha a Föld népessége akárcsak egy napon át nem inna egy kortyot sem belőle. Csakhogy van a kávéval egy kis baj: adrenalint szabadít fel a testben, ami viszont növeli a stresszt. Ez egy olyan helyzetben, amikor egy medve üldöz, nagyon jó, de egy fejtörést okozó e-mail olvasgatása közben kontraproduktív lehet. A fokozott stressz túlterheli a szervezeted, amit - a medvés szituval szemben - nem igazán tudsz jól lereagálni, levezetni. Ráadásul mindez érzelmi túlműködést eredményez, ami nem biztos, hogy jó hatással lesz a döntéseidre (szóval biztos, hogy nem).

Aludd ki magad

Dr. Bradberry most aztán feltalálta a meleg vizet - gondolhatnánk joggal, de az a helyzet, hogy a kialvatlanság a mai túlfeszült, túlpörgött világban majdhogynem népbetegség. Persze ha te kivétel vagy, és mindig kialszod magad, akkor nem szóltunk, de le mernénk fogadni, hogy még ha így is van, az ismerőseid között biztosan nem egy olyan van, aki szenved a túl kevés alvástól. Ez pedig nem gyerekjáték: igencsak leamortizálja a testünket, ha huzamosabb ideig fennáll, arról nem is beszélve, hogy marha nehéz lesz összpontosítani. Szóval nem tudsz figyelni rendesen, nem tudsz összpontosítani, minden lassabban megy, több a hiba. És ha ez nem elég, a kialvatlanság önmagában is növeli a stressz-szintedet. 

Legyél mindig pozitív

Na tessék, egy újabb emeletes közhely a hasonszőrű észosztó, életmódtanácsadó cikkek kelléktárából! De mit tegyünk, ha egyszer tényleg az a helyzet, hogy a stresszkezelés szempontjából nagyon nem éri meg folyton negatívkodni. Bármire jó gondolni, ami örömet jelent, az aznapi sikerekre, ezek hiányában a tegnapiakra, ha pedig a tegnapi nap is egy totál csőd volt, akkor a holnapi sikerekre, vagy a jövőhetiekre. De nem kell leragadni a munka világánál, egy sárga színű, lila virágokkal sűrűn beborított, repkedő bébielefántra is gondolhatsz, ha neked az a pozitív. A lényeg tényleg csak annyi, hogy tegyél valami pozitívat az agyadba. Ez persze pont a legkeményebb napokon a legnehezebb, de - vigyázat, újabb közhely! - gyakorlással bele lehet jönni. És megéri, mert működik. Tényleg. 

Értékeld a jó dolgokat

Az előbbivel rokon terület, de mégis érdemel egy külön pontot - hogy miért? Hát mert azoknál, akik rendszeresen számba veszik, ami jól működik az életükben, átlagosan 23 százalékkal alacsonyabb a kortizol nevű hormon szintje. Ezt a hormont stresszhormonnak is nevezik, mert stressz hatására szabadul fel, szóval nem túl jó, ha túl magas a szintje, főleg tartósan. Ráadásul a Kaliforniai Egyetem egyik kutatása szerint azok, akiknél a hála a napi rutin részévé vált, arról számoltak be, hogy jobb lett a hangulatuk, több lett az energiájuk és még az egészségi állapotuk is javult. 

Kapcsolódj ki - de a hálózatból is

Pihenés és relaxáció nélkül csak egy álom marad a normális stressz-szint. Ehhez pedig ma már elengedhetetlen, hogy legyenek olyan időszakok - lehetőleg minden héten -, amikor totál elérhetetlen vagy. Még ha a munkád olyan is, hogy elvileg bármikor el kell hogy érjenek, akkor is harcolj ki magadnak ilyen időszakokat (ha csak nem teljesen lehetetlen a munkád jellege miatt tényleg). Összehasonlíthatatlan az érzés, amikor senki sem írhat vagy csöröghet rád, hogy egy újabb feladatot adjon, ahhoz képest, amikor elérhető vagy, és úgy próbálsz pihenni. Ha kell, kezdj csak kicsiben, pár órával, végül majd a kollégák és a főnök is megszokja, hogy pl. vasárnap nem vagy elérhető.

Ne (gy)alázd magad verbálisan

Saját magunk ostorozása mások előtt ezek szerint egyáltalán nem hungarikum, az angolszászok is ismerik a jelenséget. De hát ki ne ismerné az érzést, amikor igazi lúzerként úgy istenigazából eltol valamit - ezek után tényleg nehéz saját magunkra elismerően és megbecsüléssel tekinteni, pláne így beszélni magunkról. Pedig - közhely alert! - tévedni, mint köztudott, emberi dolog, és csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Szóval egy szó, mint száz (most már abbahagyjuk, ígérjük!), fogadd el, hogy te is hibázhatsz, és ne írd le magad emiatt végérvényesen és óriási lendülettel nullára. Segíthet még az is, ha leírod a problémát és a vele kapcsolatos érzéseid, vagy kiöntöd a szíved egy közeli barátnak, kollégának, családtagnak. Ekkor el tudsz távolodni tőle (mármint a problémától, nem a családtagtól), és könnyebben rádöbbensz, hogy nem történt semmi jóvátehetetlen. Amikor saját magaddal kapcsolatban negatív értelemben használsz olyan kifejezéseket, mint például "soha", "örökké" vagy "legrosszabb", biztos lehetsz benne, hogy hibásan ítéled meg a helyzetet, és egyáltalán nem vagy (ennyire) lúzer.

Válts nézőpontot

Ezt is érintettük már futólag fentebb: a stressz mértéke csak kisebb részben múlik a külső körülményeken, leginkább attól függ, mi van a fejünkben. Tényleg annyira lehetetlen betartani ezt a határidőt? Tényleg ennyire szemét a főnököd? Ha aggódsz ezek miatt, akkor biztos, hogy szoros a határidő, és valószínűleg a főnököd sem az a kiköpött Teréz anya. De ha egyfolytában csak azon pörögsz, lehetetlen ennyi idő alatt megcsinálni/micsoda egy szemét alak, akkor egy centivel sem jutsz közelebb a megoldáshoz - csak messzebb. Inkább koncentrálj arra, hogyan tudnád gyorsabban megoldani a feladatot, vagy hogyan tudnád minimálisra csökkenteni a konfliktusokat/támadási felületet, illetve hogyan lehet "leszerelni" a főnök kekeckedését. Így nem csak sokkal jobban érzed magad, de a megoldás is közelebb kerül.

Lélegezz

Na tessék, már megint egy nagy okosság - sőt, az eddigi legnagyobb... Csakhogy megint az a helyzet, hogy nem véletlenül alapulnak a légzésen a legősibb/legelterjedtebb meditációs módszerek. Ha úgy érzed, hogy a stressz totál letepert, csodákat tehet a tudatos légzés. Legjobb, ha el tudsz vonulni valahova, és ki tudod zárni a külvilágot, akár csak pár percre. Lassan, orron át lélegezd be a levegőt, aztán a szádon át fújd ki - és ami a lényeg, közben koncentrálj arra, hogy lélegzel. Arra, és semmi másra, próbálj kizárni minden mást. Hihetetlennek tűnik, de egy-két perc ebből az egyszerű(nek tűnő) gyakorlatból csodát művel veled. Próbáld ki, mit veszíthetsz?

Tudd a határaidat és merj segítséget kérni

Beosztottként is nagy kísértés, hogy mindent te oldj meg (hogy megfelelj a főnöknek), és főnökként is (hogy "biztos jól legyen megcsinálva"). De ez nem jó irány, képtelenség minden feladatot egyedül elvégezni. Ha ebben nem vagy jó, akkor szépen kezdd el  magad hozzászoktatni, hogy csak annyit vállalj, amennyit hosszú távon is gond nélkül teljesíteni tudsz. Ez nem fog rögtön sikerülni, de légy türelmes, itt is a fokozatosság az üdvözítő megoldás. Ha pedig összecsapnak a fejed felett a hullámok, ne habozz segítséget kérni. Hidd el, sokkal nagyobb baj lesz abból, ha például bebukod az egész melót, amit rád bíztak, mintha egy részfeladatot inkább átadsz másnak. És felejtsd el azt is, hogy ez gyengeség, vagy bármilyen szempontból ciki lenne. Ez már régen nem az a világ. Sőt, ha őszintén elmondod, mi van, és/vagy segítséget kérsz, akkor a stressz nagy részének is búcsút mondhatsz. A hülyének is megéri - pláne neked. 

Forrás: HuffPost